A lány és a farkas, avagy nem félünk az Alkonyattól

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A lány és a farkas, avagy nem félünk az Alkonyattól

június 02, 2011 - 10:05

Az amerikai kritika – érdemtelenül – nagyon csúnyán lehúzta Catherine Hardwicke filmjét, és a magyar vélemények is – szerintem eltúlzottan – fanyalgók. "Piroskás Twilightnak" nevezik az alkotást – véleményem szerint ez egyértelműen előítélet (az azonos rendező miatt). Nekem az Alkonyat helyett inkább Shyamalan A falu c. művével (amit nagyon kedvelek) támadtak asszociációim. Adott egy (noha mérsékelten, de) lázadó, kívülálló, bátor hősnő, Valerie. Szerelmének, noha kölcsönös, beteljesedése elé akadályok gördülnek, melyeket ő maga igyekszik leküzdeni egy olyan, elszigetelt, sokszor fullasztóan zárt környezetben, ahol számtalan sötét titok lappang, mindenki gyanús, és a végén már szinte senki sem az, aminek látszik – talán még a jóságos, boszorkány nagymama, és az elvetemült démonvadász sem? A lány szembenéz önnön lelkének árnyoldalával, és nem retten meg tőle – szerelme pedig elfogadja őt olyannak, amilyen, és viszont. A csillogó-repülő vámpírok, Bellával együtt, a legutolsó helyen jutottak eszembe a rendkívül izgalmas, szórakoztató film kapcsán, melyben az elszórtan valóban szereplő kliséket magasan felülírják a váratlan fordulatok. A kritikusokkal ellentétben a szerelmi szálat sem tartottam zavaróan eltúlzottnak, a végkifejlettel pedig abszolút meg voltam elégedve. /Olvass tovább nyugodtan, nem spoilerezek!/

A történet alapját adó Piroska és a farkas c.  mese keletkezését a 14. századra teszik. Noha mi a cselekményt általában úgy ismerjük, hogy a naiv kislányt és nagymamáját végül a vadász menti meg, már a legkorábbiak közt léteznek olyan verziók, ahol Piroska nem is olyan naiv: túljár a gonosz eszén, és maga végez a farkassal. A 17. sz. végén megjelent a Charles Perrault-féle mesegyűjteményben a szerző hosszasan elmoralizál a történet végére odabiggyeszett, erkölcsi tanulságot fejtegető részben, az egyértelműbb, "ne állj szóba idegenekkel" imperatívusz mellett, hogy vajon kik az igazi "farkasok", akiket a jól nevelt lányoknak érdemes elkerülni – talán nem is mindig azok, akik a legijesztőbbek, és a leghangosabban acsarkodnak :) . De a legismertebb a 19. századból származó Grimm-féle verzió, mely a mi gyerekkorunknak is része volt. Az értelmezések a ciklikusságot és a szexuális ébredést emlegetik leggyakrabban, Susan Brownmiller azonban a nemi erőszak metaforájának lehetőségét veti fel.

Kevésbé ismeretesek a mese posztmodern és/vagy feminista adaptációi – pl. Angela Carter magyarul is megjelent "A kínkamra" c. novelláskötetében is találhatunk kettőt, az egyiket, a Farkasok társaságát meg is filmesítették. (Neil Jordan, 1984) Ezen adaptációk a farkas kiléte körül forognak, gyakran igen meglepő eredménnyel; másik közös vonásuk pedig, hogy a hősnő hangsúlyosabb, aktívabb szerepet kap, a megmentésére siető hős férfi, a vadász általában kimarad. A farkas "megszelidítése" is visszatérő elem az átdolgozásokban: Piroska, akár öl, akár szelidít, nem hagyja magát csak úgy átvágni és megenni. :)

Mindez igaz a Hardwicke-féle verzióra is. Azt eddig is tudtuk, hogy "a gonosz köztünk jár, álruhában" – persze kérdés, hogy sikítva elrohanunk és vakon öldössük, vagy szembenézünk vele, netán, ha lehet, megszelidítjük. Még az is elképzelhető, hogy a gonosz kontrollálja késztetéseit, és beilleszkedik a társadalomba – mint egyik kedvenc sorozatom, "A vámpír, a vérfarkas és a szellem" szereplői próbálják –, ahol márpedig nála sokkal gonoszabbak járkálnak a jó emberek álruhájában.

Akár egy 18. századi hősnő esetében, Valerie előtt is alapvető információk maradnak rejtve saját kilétét, identitását illetően, és neki is meg kell küzdenie az elnyomó villain-nel – csak éppen nehezíti a dolgot, hogy a legutolsó képkockákig nem tudja, ki is az – és egészen odáig a "hős" sem siet segítségére. Ez az ő harca, és győztesen kerül ki belőle. 

Nyugodt szívvel ajánlom tehát a filmet bárkinek – az Alkonyat rajongói azonban ne számítsanak a Meyer-sztorihoz hasonló könnyed szórakozásra. A "vágyom a véredre" helyett itt olyan hangzik el, hogy "fel akarlak falni" - és a visszafogott Edwarddal ellentétben farkasunk komolyan is gondolhatja.

 

 

A hülyeség kora - filmkritika kicsit másképp

november 30, 2009 - 06:25
A hülyeség kora

Láttam egy filmet, mi több: jópárszor  megnéztem. Nem saját elhatározásomból, hanem félig-meddig muszájból: ifjúsági vetítéseken voltam kísérő. Elsőre döbbenetes volt, másodjára lebilincselő, harmadjára érdekes, negyedjére olyan részletekre is fel tudtam figyelni, melyek fölött addig elsiklottam. Talán most értettem meg a gyermekeimet igazán, akik fejcsóválásom ellenére hatodszor is képesek megnézni ugyanazt a filmet. Ezt én időrablónak tartottam eleddig. Nos, nem volt teljesen igazam.
 

„Könny, kacagás, izgalom, az égvilágon minden…” Angela Carter. Esték a cirkuszban. Budapest: Magvető, 2011. Ford. Bényei Tamás

november 13, 2011 - 15:25

Érthetetlen, hogy a nemzetközi elismertségnek örvendő, számtalan nyelvre lefordított, és az angol nyelvterületen mára már klasszikusként számontartott írónő tollából ezidáig magyar nyelven csak egyetlen novelláskötete, A Kínkamra és más történetek látott napvilágot még 1992-ben, az Európa Zsebkönyvtár jóvoltából.

Saját fürdőszoba

április 13, 2012 - 20:28

A segítség című, Kathryn Stockett regénye alapján készült film a ’60-as évek Amerikájában, ezen belül Jacksonban, Mississippi állam fővárosában játszódik, a feketék polgárjogi mozgalmának idején. Rosa Parks híres akcióján-amikor nem adta át a helyét a buszon egy fehér utasnak-már túl van a társadalom, és az afro-amerikaiak egy része Martin Luther King vezetésével küzd a faji megkülönböztetés ellen, a feketék jogegyenlőségéért.

"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról

március 12, 2010 - 10:40
Alfred Kubin: Madame - modern csillárdísz

 Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c.

Női karakterek és science-fiction 3.

március 22, 2010 - 09:34

Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.

Született feministák? Semmiképp!

május 05, 2010 - 20:30

Ellentétben a True Blood-dal vagy a Pushing Daisies-zel, rajongója nem vagyok a sorozatnak, szórakozásképpen mégis megnézem, ha tehetem – azonban biztos nem a feminista mondanivalója miatt, az ugyanis, mint mondtam, nincs neki. Sokszor inkább – még ha nem is annyira, mint egy tipikus női sorozat, brazil szappanopera – éppen, hogy szembehelyezkedik a feminizmus elveivel, és előmozdítja a nőkkel kapcsolatos negatív sztereotípiákat.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (1938) Ford. Ruzitska Mária, Európa, Femina sorozat, 1986

június 12, 2012 - 14:35
Jelenet Alfred Hitchcock Rebecca című filmjéből

Daphne du Maurier Rebecca c. vaskos (545 oldal), ám gördülékenyen olvasható regénye 1938-ban íródott az ún. „női gótika” tradíciójában, és – ami nem ritka a műfajban – tartalmazza a krimi és a szerelmes regény elemeit is. A borító a csókolózó pár által az utóbbit emeli ki, a látszat szintjén némileg csökkentve a mű komolyságát (ami női szerzők műveivel a kiadói gyakorlatban rendszeresen megesik). A filmváltozatot sem kell ismerni ahhoz, hogy belássuk: ez nem szirup.

Néma? Alszik? Halott? Sebaj, csak szép legyen! - avagy mit üzennek a mesék a kislányoknak?

május 29, 2010 - 10:31
Mesék

Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke és társaik. Ha a gyerekkori kedvenc mesék iránt érdeklődök, ezek gyakran szerepelnek nők válaszaiban. Azonban ha megnézzük, mit üzennek ezek a történetek a gyerekeknek a nemi szerepekről, arra jutunk, nem jó, ha egy kislány CSAK ilyeneket hall.