Párizsban született, apja a város főkertésze volt, jómódban nőtt fel.

Fiatalon rádöbbent, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben él a dolgozó nők nagy tömege. 1908-ban L'Entraide néven varrónők részére szövetkezetet alapított, amely később szakszervezeti funkciókat is ellátott. 1913-ban létrehozta a Conseil national des femmes françaises(francia nők egyesülete) munkás szekcióját. Követelte, hogy a nők ugyanannyi bért kapjanak, mint a férfiak.

1915-ben részt vett a Hágában tartott nemzetközi nőkongresszuson, ahol megismerkedett a pacifista irányzat képviselőivel. Ugyanabban az évben alapító tagja volt az International Committee of Women for Permanent Peace francia tagozatának, melynek elnökévé választották.

1919-ben Zürichben megalakult a Women's International League for Peace and Freedom, melyben a francia szekció vezetőjeként kapott komoly szerepet.

Rendszeresen publikált a szervezet En Vigie című lapjában. A harmincas években harcos antifasiszta nézeteket hirdetett, és bár nem lépett be, de szimpatizált a kommunista párttal. 1934-ben a World Assembly of Women szervezője és a World Committee of Women against War and Fascism bizottság elnöke volt.