Ana Figueroa Gajardo chilei tanár, diplomata, feminista (1907–1970)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Ana Figueroa Gajardo chilei tanár, diplomata, feminista (1907–1970)

április 22, 2017 - 01:43

Ana Figueroa Gajardo (jobbra) Eleanor Roosevelttel

Az Instituto Pedagógico Universidad de Chile hallgatója volt, 1928-ban szerezte meg tanári diplomáját. Középiskolában tanított, majd igazgatói kinevezést kapott. 1947 és 1949 között ő volt a chilei középiskolai hálózat vezetője. 1948-ban megválasztották a Federación Chilena de Instituciones Femeninas  (chilei nőszervezetek szövetsége) elnökének. 1950-ben az Inter-American Commission of Women chilei tagja volt, majd az ENSZ meghatalmazott nagykövete lett. 1951-től a Social, Humanitarian and Cultural bizottság vezetője volt, az első nő, aki ilyen fontos megbizatást kapott és az első nő, aki a Security Council tagja volt.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Minerva Bernardino dominikai feminista, diplomata (1907–1998) 

május 02, 2017 - 22:05

Szülei – a korszellemtől eltérően – hét gyerekük nevelésekor  a lányokkal és a fiúkkal egyformán bántak.  Az egyetem elvégzése után a közigazgatásban kezdett dolgozni. Emlékiratában megemlíti, hogy hamarosan vezető pozíciót kapott, de fizetését nem emelték, mert nem kereshetett többet, mint férfi beosztottjai. 1929-től egyik vezetője volt az Accion Feminista Dominicana szervezetnek.

Lucila Palacios venezuelai író, politikus, diplomata, feminista (1902–1994)  

április 29, 2017 - 22:45

Mercedes Carvajal de Arocha Trinidadon született, a Lucila Palacios nevet és Simon Bolivar anyjának a tiszteletére vette fel. Első regénye Rebeldia címmel 1940-ben jelent meg. Írásaiban határozottan kiállt a nők és gyerekek jogaiért. 1947-től beválasztották a parlamentbe, ahol folytatta a nőjogi tevékenységét. 1963-ban Uruquayba nevezték ki nagykövetnek.

Lidia Gueiler Tejada bolíviai politikus (1921­–2011)  

május 06, 2017 - 21:31

Bolivia első női elnöke Cochabamba-ban született, boliviai anyától, német emigráns apától. Könyvelőnek tanult, 1948-ban csatlakozott a Movimiento Nacionalista Revolucionario  (MNR) párthoz. Néhány év múlva komoly tekintélyt szerzett, amikor megszervezte és sikerre vitte a baloldali nézeteikért bebörtönzött férjeik és fiaik kiszabadításáért küzdő nők éhségsztrájkját. 1952-ben részt vett a forradalomban, 1964-ben bebörtönözték majd száműzték. 1979-ben, hazatérése után megválasztották az alsóház elnökének, november 18-án  köztársasági elnöknek választották, a tisztséget 1980.