Az osztrák nőmozgalom alapítója és vezéregyénisége jómódú családból származott, a kor szokásainak megfelelő nevelést kapott. Személyes tapasztalatai vezették a felismerésre, hogy a nőknek ugyanolyan képzést kell biztosítani, mint a férfiaknak, legyen szó egy szakma elsajátításáról vagy felsőfokú tanulmányokról.  1866-ban csatlakozott a Wiener Frauenerwerbsverein szervezethez, mely nők munkábaállításával foglalkozott. 1870-ben gimnáziumot nyitott, ahol a nőket egyetemi tanulmányokra készítették fel. 1902-ben alapítója és elnöke volt a Bund österreichischer Frauenvereine nőszervezetnek. 1909-ben ő képviselte Ausztriát a torontói International Women World Congress-en ahol a Women World Alliance alelnökévé választották. 

1909-ben így ír róla A Nő és a Társadalom: 

"Marianne Hainisch. Március hó 25-én ünnepelték az Osztrák Nőszövetség elnökének hetvenedik születésnapját. Az ünnepség legszebb dokumentuma az a kis füzet, amelyet az Osztrák Nőszövetség elnöke tiszteletére kiadott. Az antifeministák kezére szeretnők játszani ezt az ízléses, női kézből eredő emlékfüzetet. Hadd ismernék meg a világ egyik legbuzgóbb feministáját, aki a füzetben reprodukált képek tanúsága szerint, csodaszép leány, bájos asszony volt ifjúságában, amikor a nő rettenetes szellemi és gazdasági helyzete arra ösztökélte az előkelő családból való, boldog házasságban élő asszonyt, hogy életét ossza meg családja és a közügyek közt. És félszázados szüntelen munkában töltött, egyéni búban-bánatban, de dús örömökben és sikerekben is gazdag idő után a 70 éves Hainischné ma is a női báj átszellemült szépségével demonstrál az „elnőietlenedés” gyermekes vádja ellen. Ez az asszony előkelő, kényelmes bécsi otthonát, a Semmeringen levő gyönyörű villájának csábító kényelmét e nyáron, a bibliai kor határán túl, azért hagyja el, mert Canadában közgyűlése lesz a Nemzetközi Nőszövetségnek, Hainischné tehát Amerikában tölti majd a nyaralásra szánt idejét. Az ünnepi füzet azonban nemcsak Marianne Hainisch testben-lélekben, gondolatban és tettben egyaránt harmonikus személyiségét dicséri, hanem komoly bizonyítéka a nők mindinkább emelkedő és fejlődő elismerőképességének is. Azelőtt a nagy emberek értékének felismeréséhez vezető kaput csak a halál kulcsa nyitotta ki. Az irigység, a közömbösség és az emberi kicsinyesség torlaszolta el ezt az utat a nagy egyéniségek haláláig. Hainisch asszony ünnepeltetése mutatja azt a törekvést, hogy a nagyérdemű asszony maga is élvezhesse munkája gyümölcseit, gyönyörködhessék eredményeiben és lássa az elismerő hála élő kifejezését."

A Népszava 1936. május 6-án így ír róla: