Velencében született, apja elismert tudós, aki gyerekkorában magával vitte Párizsba. 1380-ban egy királyi jegyző felesége lett. 1390-ben megözvegyült, és egyedül kellett eltartania három gyerekét. Ekkor kezdett írással foglalkozni, témáit elsősorban megrendelések alapján választotta. Heraldikáról szóló könyvét halála után angol fordításban is kiadták. 

A nők városa c. írásában elsőként hangoztatta a nők tanuláshoz való jogát (többek közt úgy érvelt mellette, hogy az oktatás hiánya az erkölcsök romlásához vezet). Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemek közt tapasztalati szinten megjelenő tudás- és gondolkodásbeli különbségeknek társadalmi oka van (az oktatás hiánya, illetve a nők bezártsága), így a nemi sztereotípiák ellen is küzdött.