Bohuniczky Szefi író (1894–1969)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Bohuniczky Szefi író (1894–1969)

április 12, 2017 - 01:37

Nagypécselyen született, iskoláit Veszprémben végezte. Első írásai a Nyugatban jelentek meg 1926-ban. A kritikusok és kortárs írók - Schöpflin Aladár, Osvát Ernő, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Illés Endre – elismerően nyilatkoztak róla, a Nyugat befogadta. Novellái és regényei az olvasók között is népszerűek voltak. 1938-ban és 1942-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki.  

Néhány munkája:

  • Nők;
  • Szegény emberek;
  • Eszteregi hitbizomán;
  • Három év;
  • Asszonyok és lányok;
  • Lázas évek;
  • Az elfelejtett Centrál kávéház;
  • Két vacsora.
  • Emlékezés Móricz Zsigmondra;
  • Schöpflin Aladár és baráti körünk;
  • Otthonok és vendégek.

Elekes Irén Borbála "Mindent a nőkről" című rádióműsorának Bohuniczky Szefiről szóló adása (beszélgetés Petrányi Ilona, irodalomtörténésszel): 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Péchy Blanka színész, író, nyelvművelő (1894–1988)  

szeptember 21, 2017 - 19:26
Péchy Blanka 1957-ben (Fotó: Kotnyek Antal)

Pécsett született, a budapesti Színművészeti Akadémián tanult színészmesterséget, 1914-ben végzett. A Magyar Színházhoz szerződött, 1927-től a Belvárosi Színház tagja volt. A következő évben Max Reinhardt hívta meg bécsi színházába játszani, több évet töltött ott. A háború után a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1948-tól Bécsben volt kulturális attasé és a Collegium Hungaricum vezetője. Élete fontos céljának tartotta a magyar nyelv ápolását. Tanított a Zeneművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, a nyelvművelésről és Beszélni nehéz címmel állandó sorozata volt a rádióban.

Basilides Mária operaénekes (1886–1946)

november 28, 2017 - 16:20

Jolsván született, ahol apja volt a polgármester, művészi tehetségét zeneművészeti főiskolát végzett anyjától örökölte. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémiára járt, Sík József volt a mestere. Végzés után a Népopera szerződtette, 1911-ben a Quo Vadis című operában debütált. Csodálatos alt hangja a közönséget és a kritikusokat egyaránt elbűvölte. 1915-től az Operaház ösztöndíjas, majd 1917-tól rendes tagja lett, 1934-ben örökös tagnak választották.