Weimarban egyetlen nő volt, aki asztalosműhelyben dolgozott, Alma Buscher. Kisujjában volt a műbútorasztalos mesterség minden fogása, és ezzel a tudással, kreativ tehetségével remek darabokat készített. Gyermekbútorai és játékai a Bauhaus szellemiségének kifejezői, a kortárs művészeken kívül a nagyközönség körében is komoly sikereket aratott.
A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.
Anna Komnéné mellett ő a másik ismert kelet-római nő, aki a saját nevén jelentette meg írásait. Életét nem saját, hanem bizánci történetírók műveiből tudjuk rekonstruálni.
