A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

Olvasási idő
12perc
Eddig olvastam

A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

augusztus 07, 2011 - 08:49

Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).

Most is kezembe vettem ezt a könyvet, de pár oldalnál előbbre már nem jutottam vele. Az előszavát Vivienne Rarry (író és műsorvezető) írta, ebben szerepel a következő: „Mert a nőknek és férfiaknak nevezett élőlények majdhogynem jobban különböznek egymástól, mint a földlakók, és a földönkívüliek”. Valamint, ami végképp betette nálam a kaput, a következő volt: a nők pánikrohamára való hajlama miatt „a szívgyógyszerek nagy részét a hatás objektív (?!) megítélhetőségének érdekében, a kutatók kénytelenek voltak férfiakon kifejleszteni. Amelyek éppen ezért oly annyira nem respektálják a női keringésélettan sajátosságait, hogy szedésük esetleg életveszélyes szívritmus zavar kialakulásához vezethet.”

A következőket, már maga a szerző írta, aki – mellesleg – orvosnő. Egy családi veszekedést mutat be, amire én azt mondanám, hogy ez egy rossz kapcsolat, valószínű válás lesz a vége. A szerző szerint viszont ez egy jól működő házasság, csak a férfi egyetlen hibája, hogy nem nő. „Mert a női gondolatfűzést egy férfi nem értheti meg. A nők mindig ott tévednek, hogy bizonyos élethelyzetekben elvárják partnerüktől, hogy úgy gondolkodjanak, ahogyan ők. Hölgyeim! Itt az ideje, hogy megtudják, hogy a férfiak erre genetikailag képtelenek!” Mellesleg olyan veszekedést mutat be, ahol a nő megelégelte, hogy ő egész nap dolgozott, munka után haza menve, meg még otthon főzött, mosott, és takarított, miközben a „párja” a tv előtt ülve bámulta a foci meccset. Talán a tv nézés is genetikailag van kódolva?! Ha igen, akkor itt alapjaiban dől meg az evolúciós pszichológia és biológia…. Vagy talán komolyan gondolják, hogy  a tévézés a férfiakban kb. 50 év alatt genetikai módosítást tudott okozni?!

Hasonlóan esszencialista érvelést alkalmaz a párkapcsolatok egyenlőtlenségének „igazolására” John Gray Phd „A férfiak a Marsról, a Nők a Vénuszról jöttek” c. munkájában (Trivium Kiadó, 2003) és ennek számos folytatásában. Dr. Gary W. Wood szociálpszichológus vele ellentétben (és műve címére utalva) azt állítja, hogy „ a férfiak a földről jöttek, és a nők is!” („Nemek, hazugságok és sztereotípiák: Vitatható nézetek nkről, férfiakról és párkapcsolatokról”, Hajja Kiadó, 2006) A következőkben e könyvet szeretném legfontosabb állításai mentén bemutatni.

Wood  szerint „ a születésünkkor ránk ragasztott címke (lány, vagy fiú) egész életünkre meghatározza a velünk szemben támasztott elvárások hosszú láncolatát: hogyan viselkedjünk, hogyan viszonyuljunk másokhoz, a nemi kapcsolatainkat, leendő társkapcsolatainkat, gazdasági helyzetünket, sőt még a személyiségünket is! A 90-es évek elejére általános egyetértés alakult ki a szakterület nagyjai között, hogy a hagyományos nemi szerep sztereotípiák[1] többet ártanak, mint használnak.” A szerző kétféle nemet különböztet meg: biológiai nemet („sex”) és társadalmi nemet „gender.”[2] „Biológiailag nők és férfiak vagyunk, de a társadalmi nemünket csak előadjuk” állítja (sok más szerzőhöz hasonlóan).

Amikor nemi sztereotípiákról beszélünk, akkor egy sor olyan tulajdonságra gondolunk, amely megmondja mit jelent férfinak, vagy nőnek lenni. „Azonban a sztereotípiák nem jellemeznek, diktálnak. A sztereotípiák a férfiak és nők közötti éles határok fenntartását szolgálják. A „különböző bolygó”-elmélet tisztán a hatalomról és az engedelmességről szól.”

A következőkben a könyv a nemi sztereotípiákhoz kötött tulajdonságokat vizsgálja.

 

A nőiesség négy szerepköre:

1. Földanya. Az ide sorolt nők az igazi anyai minták, akik mindig mások igényeit a maguké felé helyezik, itt erősen megjelenik az önfeláldozás.

2. Kedves lány. A tisztaságot teljesíti meg. Az igazi jó kislány ápolt, rendes, törődik a megjelenésével.

3. Kishúg. Az engedelmességet személyesíti meg.

4. Házi istennő. Elvárás a nővel szemben a ház rendben tartása. ÉS természetesen soha nem lehet túl fáradt ahhoz, hogy teljesítse háztartási kötelességét.

A nő(iesség) kultusza szerint a szerepek ezen kombinációja ad teljes boldogságot a nőnek. A változó női szerepek ellenére ez a négy alappillér sajnos még mindig jelen van a mindennapokban.[3] Tehát a nőiesség a négy legfőbb erényre épül: jámborság, tisztaság, engedelmesség, és háziasság. További jellemzők még: megértő, gondoskodó, félénk, együttérző, szeretetteljes, gyengéd.

 

Férfiak.: a férfi nemi szerepek keveset változtak az idők folyamán. Richard Braunon 4 fő törekvésben fogalmazza meg a férfiasság elemeit:

  1. Belevaló fickó. Ő a tettre kész szuperhős. A tiszta izom nagyfiú, aki soha nem sír, és nem mutatja ki érzelmeit.
  2. Nagymenő. Ő az igazi sikeres férfi, aki tiszteletet harcol ki magának. Ő a győztes, az első, ő akar másokon uralkodni. Ő testesíti meg a hatalmat. (pl: vállalat-tulajdonosok, igazgatók)
  3. Vagány. Az agresszió, és az erőszak számára megengedett eszköz. Ők a kalandvágyó, kockáztató, kemény férfiak.
  4. Semmi lányos. Ez az alapértelmezett férfiasság. Úgy definiálják hogy mi nem, és nem úgy, hogy micsoda. Ha igazi férfiak akarunk lenni, akkor különböznünk kell a nőktől. Az igazi férfi egyszerűen nem nő, és végképp nem mutat semmi nőiest. Tehát elrejti az érzés minden jelét. A kutatók úgy vélik, ez a sztereotípia felelős a nőgyűlölet és homofóbia kialakulásáért. 

A férfiasság még mindig annyit jelent, hogy első számúnak lenni. Ebbe bele tartozik a nőietlenség, függetlenség, felsőbbrendűség, státusz, hatalom, vagányság, rámenősség, aktivitás, öntudatos, uralkodó, határozott, erős, kockáztató személyiségjegyek.

Az igazi férfiasság minden elemében közös a külső mérce szerinti önbecsülés jelenléte. ” A férfi nemi szerep függetlenséget hirdet, de ordít róla a megfelelési kényszer. Lehetsz igazi férfi, de hiteles vagy?!”

A szerző áttekinti a biológiai alapokat. Kitér rá, hogy a biológiai nem nem támasztja alá a fentebb felsorolt sztereotípiákat, valamint, hogy biológiai szempontból egyértelműen a férfiak a gyengébbik nem. „Az az állítás, hogy az anatómiánk a sorsunk, azt sugallja, hogy a férfiak és nők szerepe a természet (biológia) által meghatározott – de ez nem igaz. Ha ez lenne a helyzet, akkor társadalmunk nőközpontú lenne.”

 

Igazság a nemek közötti különbségekről

Sajnos szembe kell nézni, azzal a ténnyel, hogy még a tudományos pszichológiában is sztereotip általánosításokat vesznek alapul. (Erre jó példa a fent említett John Gray. Az eredményeket manipulálják is: ha egy pszichológiai kutatás eredményei nem csengenek össze a sztereotípiákkal, a kutatást rossznak minősítik, és nem publikálják.)

Wood a nemi különbségeket (az egyes sztereotípiák szempontjából) 5 fő csoportra ossza fel:

·         Kicsi

·         Kicsi- mérsékelt

·         Mérsékelt

·         Mérsékelt-nagy

·         Nagy

 

Néhány példa:

„ a férfiak messzebbre dobnak”

A nemek közti fizikai összehasonlításnak véleményem szerint csak abban az esetben van értelme, ha a férfiak és a nők között is olyan csoportot vizsgálunk, amelyek azonos ideje, azonos rendszerességgel azonos sportot űznek (vagy egyáltalán nem űznek). Ha csak egy olyan nőt veszünk példának okáért, aki éppen nem sportoló, de rendszeresen mozog, valószínű jobb kondícióban van, mint a vele egy korban lévő, „6. hónapban lévő sörhassal” rendelkező, sportot csak tv-ből ismerő férfi.

       „a nők többet beszélnek”

Az eltérés kicsi. A nők beszéd- készsége átlagosan kicsivel jobb, mint a férfiaké. Az átfedés ismét jelentősebb, mint a különbség. Viszont a kapcsolat a lányokkal már egészen kicsi kortól inkább verbális. Ha valamit eleget gyakorlunk, akkor az fizikai változást okoz az agyban is.

Továbbá, társaságban, szemináriumokon, stb. általában férfiak a bátran felszólalók, a hangadók. Egy randevún valószínűleg a férfi fog többet beszélni. Meg kell említeni ennek kapcsán azt is, hogy a nők beszédét általában „csevejjé, pletykává” degradálják, komolyságot csak a férfiaknak tulajdonítanak a két nem beszédével kapcsolatos sztereotípiák. (Érdemes innen letölteni Schleicher Nóra „Társadalmi nem és nyelvhasználat a munkahelyeken” c. előadását!)

„a férfiak matematikai készsége jobb”

A különbség kicsi. Kovács Mónika: „Nemi sztereotípiák” című értekezésében a következőket írja: „Felmérték a gyerekek képességeit és tanáraik elvárásait az iskolaév elején, és végén. Az eredményeik szerint, az iskolaév elején csak a tanárok elvárásaiban létező nemi különbségek az iskolaév végére valóságos teljesítménykülönbségekké váltak…. A lányok kevésbé számítanak sikerre a „férfiasnak” számító tantárgyak és szakok esetében, és valószínűleg inkább elkerülik azokat.”  (Megj.: ezt a sajnálatos jelenséget szokták emlegetni azok, akik a külön fiú- és lányiskolák mellett érvelnek. Kutatások által igazolt tény, hogy a lányiskolák tanulói bátrabban elmélyülnek és jobb eredményeket érnek el a reáltárgyakban és a testnevelésben is.)

„a nők többet mosolyognak”

Itt az eltérés mérsékelt-nagy. A nők átlagban valóban többet mosolyognak, mint a férfiak. Azonban a fiúknak kiskoruktól az tanítják, hogy nyomják el érzéseiket, és ezt tökéletesen meg is tanulják. (Míg a nőktől elvárják, hogy kedvesek, simulékonyak és szolgálatkészek legyenek.)

„alkalmi szex”

Az egyik legmarkánsabb nemi különbség itt van. A férfiak inkább helyeslik a szexet szerelem nélkül, mint a nők. „Azonban az elméletek nem tesznek különbséget az elmondott attitűdök, és a tényleges cselekedetek között. Nem említik, továbbá azt a társadalmi elitélést sem az olyan nőkkel szemben, akik nyíltan felvállalják, hogy éppúgy élvezik a szexet, mint a férfiak. A biológiai elméletek soha nem említik a félelmet, hogy valakit ringyónak, vagy kurvának címkéznek, vagy a büszkeséget, hogy valakit csődörnek tartanak”.

Összességében elmondható, hogy a legtöbb nemi különbség a kicsi-mérsékelt csoportba tartozik. Tehát sok esetben a hasonlóság a nemek között nagyobb, mint a különbség. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a kérdés nem az, hogy van-e átfedés (sztereotípia és valóság között), hanem, hogy mekkora – és miért! (Ha a tapasztalat szintjén tudunk valamit igazolni, az még nem biztos, hogy örökérvényű biológiai különbségből fakad. Mint fenti példákból is láthattuk, sokkal valószínűbb, hogy társadalomban tanult viselkedésről van szó.).

 

A sztereotípiák hatása az egészségre

Az előzőek ismeretében talán nem olyan meglepő, hogy a kutatók egyre inkább a szigorú nemi sztereotípiáknak tulajdonítják mind a fizikai, mind a lelki egészségünk problémáit.

„Lehet, hogy igazi férfinak és igazi nőnek lenni igazából káros az egészségre?” A rossz lelki egészséget összefüggésbe hozták az autonómia hiányával, azzal, hogy nincs uralmunk a saját életünk felett. Terápia és tanácsadás során a szakemberek azt tapasztalták, hogy érzelmi és szellemi terheket jelent, ha életünket a szigorú, és rugalmatlan nemi szerepeknek rendeljük alá. A nemi szerep-sztereotípiákkal való túlzott azonosulás korlátozza az egyén érzelmi és viselkedésbeli tárházát. A „csak semmi lányos” a férfi nemi szerep sztereotípiája négy oszlopának az egyike. „Egyes pszichológusok szerint a lányos viselkedéshez (nőiesség) kapcsolódó helytelenítés mélyen beleivódik a férfi lélekbe, és a nőgyűlölet alapja lesz…e mögött meghúzódó főbb gondolat az, hogy a nőiesség alacsonyabb rendű.”

A korai tanulás, neveltetés, az iskola, a média mind-mind közreműködnek a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdjeink formálásában. Így már egész kiskorunkban mélyen megtanuljuk, hogy a nemi szerepek áthágása negatív következményekkel jár.

„Különbségek vannak férfiak és nők között néhány súlyosabb mentális egészségügyi probléma esetében, ami a nemi szerep-sztereotípiák negatív hatását sugallja. A nőknél a leggyakoribb mentális betegségek a szorongásos problémák, és a depresszió. A férfiaknál az aktívabb rendellenességek a gyakoribbak, mint például szerekkel való visszaélés, szerencsejáték, pirománia, és antiszociális személyiségzavarok. A férfiak inkább kivetítik negatív érzéseiket, és agresszívakká válnak. A férfiak másokra vetítik ki a problémát, míg a nők önmagukra”.

A nemi ideálok árnyékában élni annyit jelent, hogy nem a magunk életét éljük, hanem azt, amit mások látni kívánnak. Viszont ennek ellenére nem tudunk saját magunkból kivetkőzni, és ez belső konfliktushoz fog vezetni, a belső konfliktus előbb lelki, majd testi problémákat okozhat. A kérdés az, hogy valóban ezt akarjuk?!

A sztereotípiák nem számolnak az emberek sokszínűségével. A pár milliárd embert megpróbálják két csoportba sorolni, ami – nyilvánvalóan – lehetetlen. A könyvben található „Spektronem”- személyiségtesztekkel felmérhetjük, hogy valójában mennyi férfias, és nőies vonásunk van. Az androgén típus az, amelyik erős férfias(nak tartott), és nőies(nek tartott!) vonásokkal egyaránt rendelkezik. (Megj. Atkinsonék „Pszichológia” c. könyvében olvasható, hogy a sikeres emberek leggyakrabban e típusból kerülnek ki.) A teszt által megláthatjuk, hogy bizonyos érzések, személyiségjegyek nem függnek a nemtől, ezek emberi tulajdonságok: megtanuljuk bizonyos dolgok hangsúlyozását, vagy épp elrejtését.  

Ha egy népszerűsítő stílusban megírt pszichológiai munka jelenik meg a nemekről, nemi különbségekről, párkapcsolatokról, az várhatóan nagy érdeklődésre számíthat. Ez azt jelzi, hogy az aktuális viszonyok, szemlélet mellett sok a megoldatlan probléma a nemek között – a legtöbb szerző azonban, aki „megoldást” kínál ezekre, a különbségek (ez által az egyenlőtlenségek) elfogadására és a jelenlegi (egyenlőtlen) helyzet megértésére, elfogadására, és az abban való lavírozásra biztatja az áltzalában női olvasót. (Mivel a nők vannak általában alárendelt helyzetben, ők keresnek a problémájukra megoldást, így ők veszik nagyobb számban e könyveket.)

„Talán soha nem kaptunk még annyi információt a párkapcsolatokról, és a szexről, mint manapság, de sajnos legtöbbjük sztereotípiákra épül.” – mondja Wood. Ha valakinek változtatni kell azért, hogy megfeleljen a címkének, akkor itt az idő, hogy elgondolkozzunk!

„A férfiak és a nők a Földről származnak. Vajon nem lenne itt az ideje, hogy elfogadjuk ezt, és továbblépjünk? Emberi képességeink, tapasztalataink, álmaink és ambícióink örökké be lesznek zárva nemi szerveink alakjába?” Talán már nem kéne tovább mesterségesen gerjeszteni a nemek harcát. Nem lenne már itt az ideje végre, hogy a különbözőség helyett a hasonlóságra helyeznénk a hangsúlyt? Mert nem marslakók, hanem EMBEREK vagyunk!

 

[1] A sztereotípia görög eredetű szó. Jelentése  „tömör nyomat”. A sztereotípia fogalom bevezetőjének Walter Lippmannt kell tekinteni, aki már az 1920-as években hangsúlyozta, hogy vannak olyan érzelemmel színezett általános előfeltevéseink, amelyek megelőzik, irányítják, és megszűrik az információkat. (Elek Balázs: sztereotípiák szerepe a bizonyítási eljárásban). A sztereotípia felszínesen általánosító vélemények összessége.

[2] Azaz: biológiai nem = nő, férfi; társadalmi nem = nőies/férfias viselkedés illetve szerep

[3] Haas Anna: „A feleséged vagyok, nem a cseléded” című könyvben a változó női szerepeket így fogalmazza meg:

„A nők kötelezettségeiről valahogy nem esett szó az emancipáció során, így ami régen női munka volt, maradt is az. És akkor még nem beszéltünk az új elvárásokról a nőkkel szemben, vagyis hogy az ideális feleség egy Macskanő, aki napközben multicéget irányít, este a Gundelban ad leckét a séfnek, gyermekeit a legmodernebb pszichológiai útmutatások szerint buddhai türelemmel neveli, és hétvégenként férjével együtt megy raftingolni, hegyikerékpározni. Emellett természetesen egy thai konzumnő és egy japán gésa ötvözetét megszégyenítő repertoárral kényezteti férjét.

Ha ez valakinek sikerül, gratulálok, de megkérdem: jó ez neki? Mit kap cserébe? Brad Pittet, amint az előző este édes kettesben látott modern balettelőadás intellektuális elemeit boncolgatja hőn szeretett anyósának, miközben mosogat? Kétlem.”

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Felforgatás és hímsovinizmus Ken Kesey "Száll a kakukk fészkére" c. regényében

szeptember 29, 2009 - 10:19

 Ken Kesey „Száll a kakukk fészkére” c. 1962-es regénye alapmű, Milos Forman meg is filmesítette, de „szégyenszemre” csak most olvastam el először. Újabb nonkonformista, „árral szemben úszó” narratíva ez számomra, egy elnyomó intézményben megjelenik egy felszabadító figura, kinek ténykedése felbolygatja a lakókra kényszerített rendet, és visszafordíthatatlan következményeket von maga után,

Néger sisterhood a szolgaságban - Toni Morrison: A kedves

december 14, 2009 - 11:07

Toni Morrison regényeiben nagy szerepet kapnak a nők, a női közösség identitásépítő és –erősítő szerepe, az alávetettség és a rabszolgaság kérdése, az ősi afrikai kultúra és hiedelemvilág szolgaságban is tovább élő, összekovácsoló ereje. Prózájára erőteljes líraiság, szuggesztív lüktetés jellemző, dús, burjánzó szövegek, melyek a néger ősi dallamokat vagy épp annak modernebb, amerikaibb változatát, a dzsessz ritmusát pulzálják.