A megparancsolt szeretet - Balázs Juli meséje

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A megparancsolt szeretet - Balázs Juli meséje

június 26, 2011 - 08:31

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy királyság. Ebben a királyságban az öreg uralkodó hamar megözvegyült. Mivel volt már trónörököse, így nem nősült újra, hanem a talpnyaló udvaroncaira bízta a gyermek nevelését. A királynét is annak idején államérdekből vette el, hogy legyen örököse. Rossz nyelvek azt pletykálták az udvarban, hogy az asszonyt a szeretet hiánya emésztette fel, abba betegedett bele. Az öreg király ugyanis nem szerette a feleségét, csak a lovagi tornákat és a csetepatékat. Állandó harcban is állt a szomszédaival, ami a népét nagyon megviselte, és mély nyomorba döntötte.

A kis királyfi szerette a hatalmat, és előre büszke volt magára, hogy milyen nagy uralkodó lesz. Ezen nem lehetett csodálkozni, hiszen kiskorától csak azt hallotta az udvaroncoktól és a nevelőitől, hogy micsoda tehetséges, szép, okos, és milyen tekintélyes, harcos, hős uralkodója lesz a népének. Ennek megfelelően, bármekkora butaságot is tett, megdicsérték. Ha lovagi bajvívás volt, az ellenfél szépen leesett a lóról, kifeküdt, mielőtt a királyfi hozzáért volna a fegyverével. A matematikai feladatot megoldotta helyette a tanára, és megdicsérte érte a királyfit az apja előtt. Így élt, éldegélt az örökös, a széltől is óvva a királyi palotában.

Mikorra felcseperedett, már meg volt róla győződve, hogy a világ körülötte forog, és a nap nélküle nem is süt. Mikor idős apja meghalt, az amúgy is kifosztott ország az ebek harmincadjára került. Az ifjú király nem törődött a népével. Csak bálokat, tornajátékokat rendezett. Kedvenc versenye, a "Ki tud nagyobbat köpni?" állami ünnepség lett, hatalmas felhajtással. Háromnapos lakoma előzte meg és százszámra érkeztek az előkelő vendégek. A nemes versengés első díja három zsák arany, a második helyezetté két zsák arany, a harmadik helyezetté pedig egy zsák arany volt. Természetesen ő volt mindig a győztes. Az örökös ünneplésre és a tornajátékokra kellett a pénz. A háborúkban már korábban tönkrement országot ezentúl a hízelgő udvaroncai és az ő kapzsisága is sújtotta. Adóbehajtók jártak mindenfelé katonai kísérettel. Kiseperték a padlástól a pincéig a házakat. Az emberek utolsó marék lisztjét is elszedték. A nép mély nyomorban élt, s utálta a zsarnok királyt és a fosztogató talpnyaló, udvaronc martalócokat.

Lassan elérkezett az ideje, hogy az ifjú király megnősüljön, és felesége trónörököst szüljön a királyság részére. Mivel éppen közeledett a nagy állami ünnepség, a "Ki tud nagyobbat köpni?", ezért sebtében a szomszéd királlyal – akinek egy szépséges hajadon leánya volt – békét kötött, és meghívta az ünnepségre. A szomszéd király nagyon örült neki, mert nagyon jó, békeszerető uralkodó volt, aki a saját népét féltette az örökös határbetörések miatt, amit a fiatal király parancsára a rabló martalócok tolvajlás céljából nap mint nap megtettek. Annak rendje és módja szerint meg is érkezett az ünnepre a szomszéd király a leányával. Útközben elszörnyedve látták a nép nyomorát és nagyon rossz szájízzel vettek részt a hatalmas, káprázatos pompával megrendezett ünnepségen. Rossz kedvük ott sem múlt el. Hiába járta el a fiatal király a királykisasszonynak az udvarban akkor nagyon divatos kakadu táncot –  az udvarhölgyek elaléltak a gyönyörűségtől –, bizony a királykisasszony szívét nem nyerte el az ifjú király. Amit sietve az értésére is adott, mikor a fiatal, nősülésre vágyó férfi sürgető lánykérésére udvariasan nemet mondott. A díjátadás után a meghívott szomszéd király és szépséges leánya szinte menekült. Az udvartartásuk sebtében összepakolt, és illa-berek, nádak-erek, hipp és hopp, elszeleltek, vissza sem néztek.

A fiatal király nem keseredett el. Hallotta, hogy a harmadik szomszédban van egy királykisasszony, aki szintén hajadon. Tanulva az előző leánykéréséből, úgy határozott, ő megy személyesen lánykérőbe. Igaz, volt közelebb egy másik királykisasszony is, ő azonban az örökös harcok miatt nem állt szóba az ifjú királlyal. Óriási udvartartása kíséretével, hatalmas csinnadrattával, pompával megindult a harmadik szomszédba háztűznézőbe. A fiatal király, aki addig még nem járt a hatalmas palotáján kívül, az országán keresztül utazva mindenhol csak szomorú, rosszkedvű embereket látott. Sehol sem éljenezték, vagy üdvözölték. Az emberek összegyűltek a népes pompa hírére és rosszkedvűen nézték a gyűlölt zsarnokot a léhűtő kompániája élén.

– Mért nem jókedvűek? Mért nem nevetnek? Mért nem éljeneznek engem az emberek? – kérdezte.

– Ti mindig jókedvűek vagytok, mosolyogtok, nevettek velem.

A talpnyalók némi zavarral összenéztek, és végül a legbátrabb előrukkolt.

– Mert nem szeretik felségedet. – mondta, és sietve hozzátette: – Mert nem ismerik a szeretetet, és így egymást sem szeretik. Azért nem nevetnek, azért nem jókedvűek.

– Lám, mi ismerjük a szeretetet, szeretjük felségedet és szeretjük egymást is nagyon! – tódított gyorsan egy másik.

– És ezért vagyunk mosolygósak, nevetősek és jókedvűek. – bizonygatták az udvaroncok.

– Én is szeretek mindenkit! Én is, én is...! Felségedet és egymást is nagyon szeretjük! – kiabálták túl egymást fellelkesülve.

A király elgondolkodott, és amikor a lánykérésből hazajött, azonnal intézkedett. Az országban a kisbírókat utasították, hogy a következő királyi parancsot dobolják ki a legeldugottabb helyen is. „A király parancsára! Közhírré tétetik! Felséges királyunk megdöbbenve tapasztalta, hogy az országában a nép nem szereti őt és egymást sem! Ezért, minden város, minden falu közadakozásból, fehér márványból szeretetházat köteles építeni! Minden szeretetházban egy nagy teremnek kell lennie, ahol egy aranytrónusnak kell állnia a felséges király urunkat jelképezve! Naponta kétszer – de ha lehet, háromszor –, minden férfi, asszony, gyerek köteles az aranytrónus elé járulni, és a királyt és egymást kötelesek szeretni! Aki nem jelenik meg legalább naponta kétszer, az deresre húzatik! Elrendeltetik továbbá, hogy ezentúl mindenki köteles nevetni, mosolyogni! Akit azon kapnak, hogy nem nevet és mosolyog, szintén deresre húzatik! Visszaesők esetében börtön, kényszermunka jár! A király parancsára!”

Az embereket katonák terelték össze az építkezésekhez és hamarosan mindenütt álltak a királyi szeretetházak. Előírás szerinti fehér márványból a falak, és aranytrónus a terem közepén. Mindenki – még a haldoklók és a csecsszopók is –  naponta kétszer megjelentek, ha lehetett, háromszor, és fennhangon, nevetve bizonygatták az ő nagy szeretetüket a király és egymás iránt. Nevetve szültek az asszonyok, nevetve jártak dolgozni az emberek, kacarászott a pap a temetésen a gyászolók hangos hahotája közepette. Vigyorogva gyilkoltak a gyilkosok, röhögve raboltak a rablók. Az áldozatok vicsorogtak. Szeretetkatonák járták az utcákat, és aki nem nevetett, azonnal deresre feszítették. Mivel mindenütt vannak engedetlen emberek, így megteltek a kőtörő bányák a kényszermunkásokkal, és új börtönöket is kellett építeni.

Az emberek lassan meggyűlölték a szeretet szót. Titokban senkit sem akartak szeretni. Titkos szeretetellenes társaságok jöttek létre, ahol az emberek egymást biztosították a gyűlöletükről. És nem nevettek. Valóban elkezdték egymást gyűlölni. Futótűzként járta végig az országot a gyűlölet hite, a titkos szeretetelleni társaságok titkos szeretetelleni kiáltványa. "Senkit se szeressünk! Sohase nevessünk! Éljen a gyűlölet!" Férfiak asszonyaikat, gyermekeiket verték, gyilkolták. Asszonyok gyermekeiket verték, eltaszították maguktól. És senki sem szeretett már senkit. A gyűlölet nevében felkelések robbantak ki. Katonák özönlötték el az utakat és a városokat, hogy a nevetést és a szeretetet biztosítsák. A szeretetkatonák nem győztek rajtaütni a titkos társaságokon. Polgárháború tört ki az egész országban. A felkelők a királyi palotát felgyújtották. A királyt és az udvaroncokat megölték. A kincseket elrabolták. A szeretetházakat földig lerombolták. És még ma is gyilkolják egymást szépen, módszeresen az utolsó élő emberig.

 

 

Ha már szóba hoztátok a szülés utáni depressziót...

január 03, 2010 - 22:50
Charlotte Perkins Gilman (Kép: Wiki)

... olvassátok el Charlotte Perkins Gilman témába vágó, önéletrajzi ihletésű novelláját, melyben megörökíti a "zseniális" Dr. Silas Weir Mitchell "rest cure" nevezetű módszerét, ami minden volt, csak "kúra" nem. Az orvos egyébként a novella hatására, mely szembesítette annak káros hatásaival, változtatott módszerén.

A gyerekkor feldolgozása az irodalomban

október 05, 2011 - 09:08
Fotó: Pixabay

Nem vagyok irodalmár, és nem tudok sokat arról, hogyan születik egy vers, egy novella vagy egy regény. Legfeljebb annyit, amennyit azokból a fikciós könyvekből tudok, amik magáról az írásról, annak folyamatáról, nehézségeiről szólnak (legutóbbi ilyen jellegű olvasmányom Joanne Harris: Szederbor című könyve). Ezért ebben a cikkben elsősorban a saját, szubjektív véleményem kap szerepet.

A nők kirekesztése a kánonból - egy nyugdíjas magyartanár eszmefuttatása

november 11, 2012 - 14:06
Illusztráció (Fotó: Pixabay)

Aktív pályafutásom mintegy felében magyar-történelemszakos tanárként dolgoztam. E tevékenységem során mindig végigkísért a kötelező olvasmányok problémája – most nem arról van szó, hogy egyes „kötelezőkkel” világnézeti okokból nem értettem egyet – hanem mert ugye a tanítványaim jó fele lány volt. És egyébként is felmerül akérdés: miért maradtak ki az iskolai oktatásból az írónők és költőnők? (Leszámítva Kaffka Margitot.) Így nagyon is egyetértettem Péntek Orsolyának a eszmefuttatásával:

A költészet napja 2. - egy kortárs magyar költőnő új kötete

április 11, 2011 - 13:08

Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre - szerk.)

 

"Kedves szerkesztö!

 

Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a Nökert honlap figyelmét.

A verseskötet címe Feloldozás, és irtam egy rövid önrecenziót erröl ami megjelent a kiadó honlapján ( le kell menni az aljára lapnak):

http://aghegy.hhrf.org/index.php/K%C3%B6nyveink

Olive Schreiner: Álmok a sivatagban

március 24, 2017 - 16:18

/Megjelent A Nő és a Társadalom 1907/10-11. számaiban/

Forró napsütésben jártam az afrikai sivatagon. Lovamat egy mimózafa alá vezettem, levettem róla a nyerget és szabadjára bocsátottam, hadd keressen magának a száraz bokrok között valami legelni valót. A hőség szinte elviselhetetlen volt. Leültem a fa alá. Lassanként elalmosodtam, fejemet a nyeregre hajtottam és elaludtam. Furcsa álmom volt:

Maya Angelou: Mégis szállok

április 26, 2018 - 23:10

Átírhatod a történetem
Köpködhetsz rám hazugságot,
Beletaposhatsz a mocsokba
De mint a por, mégis szállok.

Dühít, hogy pimasznak találsz?
Miért nézel sötéten felém?
Tán elhiszed, hogy olaj tör fel
A nappalim közepén.

Mint holdak és napok,
Értve az idő ritmusához,
Mint felszökő remények,
Mégis szállok.

Azt hiszed, hogy összetörhetsz?
Leshetsz, míg görnyedve állok?
Könnyem fakad, földre szakad,
Szemlesütve sírdogálok?

A magyar történelem női szempontú krónikája - Kosáryné Réz Lola: Asszonybeszéd

szeptember 10, 2010 - 11:50
Kosáryné Réz Lola (Réz Elenonóra) neve számomra az (és egy másik gyerekkori kedvenc- Kathleen Winsor: Amber c. regényének) fordítójaként csengett ismerősen, de mint némi keresés után kiderült, ő is a marginalizált nőírók egyike. A műfordítási munka mellett (pl.

"Komoly problémákról minél szélesebb rétegnek" - interjú Rados Virág íróval

március 07, 2013 - 23:00
Rados Virág

Érdeklődéssel vettem a kezembe a a Bántalmazó házasság című könyvet, amely olyannyira megtetszett, hogy szerettem volna a szerzőjét is megismerni. Kérésünkre Virág - aki Budapesten él - hamarosan meglátogatott minket Egyesületünk egy gyűlésén, ahol Mamika, Fekete Zsuzsi és Békés Dóra tagok jelenlétében beszélgettem vele. Virág szimpatikus, közvetlen ember, kellemes, intelligens beszélgetőtárs - nagyon jól éreztük magunkat a vele töltött időben, és örülünk, hogy a szövetségesünknek, barátunknak mondhatjuk őt.

"Kísérteties kísértetek és a nőiség kulturális mítoszai az angol irodalomban" - beszámoló Séllei Nóra előadásáról

március 12, 2010 - 10:40
Alfred Kubin: Madame - modern csillárdísz

 Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, "karrierjének" (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút intő, önalárendelő családanya képét, esetleg a mindennapi güriként megtapasztalt (valószínűleg rosszul megválasztott) munkától megfáradva nőként kívánatosnak tartaná ezt az életformát, a házasság és az anyaság efféle kizárólagos megélését; nem csak Beauvoir A második nem c.

A magyar érettségi genderszempontból (2013)

május 06, 2013 - 13:20

2013. május 06-án megírták az érettségizők a magyar feladatsort,
íme:  www.delmagyar.hu/erettsegi/magyar_erettsegi_feladatok_2013_itt_a_feladatsorime_a_megoldasok_is/2331694/

A szövegértésben a gyermeki beszéd fejlődésének állomásait női szerző írja le - nem véletlenül, hisz alighanem  kevés férfi életének képezi  részét a gyermekgügyögés aktív tanulmányozása.