Sokat küzdött, amíg elérte célját és ő lett az első svájci orvosnő. A bözeni lelkész lánya magántanuló volt, és apja – nehezen kikönyörgött – engedélyével beiratkozhatott a zürichi egyetem orvoskarára, amely Európában elsőként felvett nőket is, de ő volt az első svájci nőhallgató. A korabeli közvélemény szégyenteljesnek tartotta választását. 1872-ben kitüntetéssel letette vizsgáit, Lipcsében és Drezdában nőgyógyászatot tanult, és 1874-ben sikeresen megvédte doktori értekezését. Zürichben kezdett praktizálni – ehhez is apja hivatalos engedélye kellett. 1875-ben férjhez ment Albert Heim geológushoz, a korabeli törvények alapján csak férje engedélyével folytathatta munkáját. 1901-ben egyik alapítója volt Svájc első nőkórházának, melyben nővérképző is működött. Orvosi tevékenysége mellett cikkeket írt a nők és gyerekek problémáiról, és szerepet vállalt női választójogi és antialkoholista egyesületekben is.