A lundi egyetem első női hallgatója és a második nő, aki svéd egyetemen orvosi diplomát szerzett. A gyógyítás nála családi örökség – anyja, nagyanyja, dédanyja javasasszony volt, akiket sokszor üldöztek, boszorkánynak kiáltottak ki. Amikor az egyetemek nőket is felvettek, a család úgy határozott, legyen „hivatalos” gyógyító is közöttük. 1880-ban lett egyetemista, két évig egyetlen nő a férfihallgatók között, akik elfogadták és tisztelettel bántak vele. Dolgozott Malmőben, a stockholmi Karolinskában, később 32 éven át magánpraxist folytatott.
Cummertrees-ben született 1869. május 8-án. A London School of Medicine for Women majd a University of Durham hallgatója volt.
Diplomájának megszerzése után néhány évig Skóciában dolgozott, 1905-től Londonban a Belgrave Hospital for Children gyerekorvosa és a Chelsea Hospital for Women anaeszteziológusa volt.
A Johns Hopkins School of Medicine-en diplomázott, gyakorlóévét a baltimori Harriet Lane gyermekgyógyászatán töltötte. Itt találkozott azzal a betegséggel, amely egész további tudományos munkáját meghatározta: az influenzás agyhártyagyulladással, amely gyermekeknél 100%-os halálozással járt. A New York-i Babies Hospital mikrobiológiai laboratóriuma vezetése alatt szakmai etalonná vált. Első komoly tudományos sikere 1939-ben volt, amikor az általa kikísérletezett gyógyszerrel influenzás agyhártyagyulladásos csecsemők teljes gyógyulásáról tudott beszámolni.