Ki issza meg a narancs levét? - Alföldi Andrea (Magyar Nők Szövetsége, elnök) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Ki issza meg a narancs levét? - Alföldi Andrea (Magyar Nők Szövetsége, elnök) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 22, 2012 - 22:07

Alföldi Andrea (Fotó: Ökrös Attila)

Immár a Köztársaság-mentes Magyarország parlamentje újra megmutatta a macho-Magyarország szörnyszülött elképzelését, melyben a nők szerepét a háztartás és utódgondozás világában határozza meg.
 
Azon elfogadott, előítéletes társadalmi konszenzus tanúi lehetünk, amikor a nőkről nők nélkül döntenek. Napjaink férfi uralta „szabadságharcos” és „pipogya ellenzéki mozgalmak, és pártok” reneszánszában úgy érezhetjük, a történelem ismétli önmagát.

Alkotmányoznak, törvények születnek egyik napról a másikra, és az erőtlen, levitézlett ellenzéki fellépések homályos tarkaságában láthatatlanná válnak a nők társadalmi szükségletei.

Talán nem is tudatlanul, hiszen a nők problémái olyan társadalmi kérdések, mellyel szembesülni több mint kényelmetlen egy demokratikus államnak nevezett országban. A nőkérdés ugyanis korkérdés, amely a kétnemű társadalom mindennapi életében az emberi szabadságjogok egyik alapkérdése.

A ma asszonyát aligha vigasztalja a - továbbra is csak női munkának tartott - háztartás forradalmasítása, vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkelye „a nők és férfiak közötti egyenlőséget biztosítani kell”

A három műszakot vállaló bolti pénztárosnő, a kényszervállalkozásba menekült vállalkozónő, az alkalmazotti félelemben dolgozó nő, a több diplomával állást kereső nő, a faluszéli cigánytelep vályogházában élő nő közötti tudatazonosság nem ideológiai alapú, hanem a létbiztonságért folytatott keserves küzdelem, a munkaerőpiacról való kiszorításuk által megélt feleslegessé válás érzése, valamint a tehetetlenség felismerésének gyötrelme.

Mindeközben a család válságáról szóló prédikációk fogságában születő rendszabályok katonás sorrendbe próbálják állítani a homogénnek egyáltalán nem nevezhető gyengébbik nemet: például, a nemzethalál felelősségét áthárítva, burkoltan „gyermekgyilkos” szerepet osztanak a lelki és testi traumán átesett nők számára, ahelyett, hogy a szociális támogatórendszerben lévő lehetőségek kerülnének kiaknázásra, illetve a szexuális felvilágosítást erősítenék a művi terhesség megszakításon átesettek között legmagasabb mutatószámmal rendelkező korosztályokban. Lehetne még sorolni az alkotmányos állami nemi erőszak diszkrét báját.

Valójában azonban nem a család van válságban, hanem a társadalom torzult mentalitása, érzelem szegénysége, tudatosan manipulált értékrendszere tükröződik vissza a társadalom mikrovilágában. A családok mindennapi életének terhei egyre nehezebb kihívások elé állítják a szülőket, gondoljunk az ez évben hatályba lépett változásokra, így arra az anyára, aki nem használja fel a szülési vagy a gyermekgondozásra igénybe vehető fizetés nélküli szabadságot, mert a munkaadó munkaviszonyát megszüntetheti. Az új Munka törvénykönyve pedig egyértelműen hátrányosabb helyzetbe hozza a munkavállalókat, legfőképpen a munkában álló nőkre hat kedvezőtlenül. A rezsiköltségek országos átlagban több százalékkal nőnek, az adóváltozások, a csökkenő nettó bér, a nyugdíjváltozások, a devizahitelek visszafizetése, a teherbíró képesség határára sodor több százezer családot, s a saját főzésű pálinka bódulatában sem lesz könnyű elviselni a nincstelenség veszélyét.

Az angol költő Kipling szerint, akik „felelősség nélkül élveznek nagyhatalmat, minden korban csupán a szajhák kiváltsága volt.”

A szegénység demokráciája a diktatúra, a valódi demokrácia nők nélkül pedig nem létezik. Magyarország felemelkedése ma már az öntudatos nők fellépésén múlik szűkebb környezetükben vagy a közéletben. Még akkor is, ha őket éppen az Országgyűlésben női méltóságukban alázzák a példamutatásra érdemtelen országgyűlési képviselők.

Akik ma itt vannak, mind a babaházból kilépő Nórák, akik történelmi esélyt kapnak most arra, hogy kilépjenek a „cekkeres nőideál” és szépkor elérése utáni „öregecskedő feleség”, vagyis a hazugságok világából.

A halogatott eszmélés ideje lejárt, senki nem hisz már a vezérelvű vakoknak, a nők megítélésében megnyilvánuló szellemi tudatlanoknak.

A közeljövő legnagyobb társadalmi kihívását nem a hatalomért folyó, unalmassá vált öncélú harcok, hanem a kimerülésig kiszolgáltatott női tömegek, köztük a gyermekük biztonságos létéért küzdő anyák jelentik majd. Tévedés ne legyen: a kizsákmányolt állapotban nincs bal- és jobboldal, csupán szenvedő és szenvedést okozó. Az emberi méltóság joga, a szabadságjogok - beleértve a női szabad önrendelkezés gyakorlását, pedig mélyen és többszörösen sérültek az elmúlt évtizedekben.

Egy új erő van születőben, a néma sikolyok hallhatóvá válnak és szerveződnek! Ti vagytok azok!

Itt a soraitokban vannak a jövő vezető asszonyai, akik merik és vállalják a küzdelmet az álszentségek, a képmutatások és igazságtalanságok által kikövezett boszorkányüldözés útján.

Nőtársaim és Barátaim!

A változás elindult, a jövő rajtatok múlik, szerveződjetek, válaszátok ki új női vezetőket és találkozunk 2013. március 8-án több tízezer sorstársnőnkkel és nőpártoló barátainkkal a Hősök terén, hogy együtt mondhassuk majd 2014-ben:

„Oszt jó napot!”

 

 

Kováts Virág (Milla) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 14:14
Kováts Virág (Fotó: Ökrös Attila)
Kováts Virág vagyok. 36 éves, egyedülálló, heteroszexuális, gyermektelen nő. Ha úgy tetszik szingli!

Miért?

Azért, mert én így döntöttem! Mert jogomban áll dönteni!

Lehet, hogy nincs ez a jogom törvénybe iktatva, de megígérem nektek, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy ez megváltozzon!

Ahogy jogomban áll arról dönteni, hogy a testemet áruba bocsájtom vagy sem!

Ahogy jogomban áll arról dönteni, hogy ha gyereket akarok, azt egyedül, vagy egy társsal tervezem – legyen a párom azonos vagy ellenkező nemű!

Langer Ármin (Szim Salom) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 14:57
A Szim Salom Hitközség tagjai a Nők Lázadása tüntetésen (Fotó: Mindenki Joga Radio Show)
Sziasztok lázadótársak!

Langer Ármin vagyok, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség vezetőségi tagja – férfi, és feminista. Balomon Dóra, közösségünk egyik pillére, aki rávette zsinagógánkat, hogy nevünkkel támogassuk a mai megmozdulást. Hogy mégis miért én beszélek? Dóra egy olyan cégnél dolgozik, ahol főnökei nem tanácsolták neki a mai rendezvényen való fölszólalást. Nyugi, nem fogok olyat mondani, amivel ő ne értene egyet.

"Varga Pityu nem csak egy ül a Parlamentben" - Péterfy-Novák Éva (Nők a Pályán) beszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 15:56
Péterfy-Novák Éva (Fotó: Csöre András)
A látszat az, mintha fel lehetne lélegezni. De ez, ismétlem, csak a látszat.

Semmi sincs megoldva.

Varga Pityu nem csak egy ül a Parlamentben.

A mondataival az ország férfilakosságának nyilván jelentős része egyet ért.

Varga Istvánok tíz, és százezreivel, millióival kell még megértetni, hogy mért szalonképtelen, mért felháborító, miért vérlázító az a gondolkodás, amit képviselnek.

Már régen foglalkozni kellett volna a nők helyzetének tarthatatlanságával, akkor most nem jutottunk volna idáig.

"Ne húzzátok ki a gyufát, fiúk!" - Lovas Nagy Anna nyitóbeszéde a Nők Lázadása tüntetésen

szeptember 17, 2012 - 19:52
Lovas Nagy Anna (Fotó: Ökrös Attila)
Szeretettel köszöntök mindenkit aki eljött és azokat is akik otthonról támogatnak minket, akik az ország legkisebb zugából csatlakoztak a Facebook felhíváshoz, és azoknak, akik külföldről is fontosnak tartják a magyar nők ügyét. Külön szeretném megköszönni Simon Zsuzsának Londonban, ahol velünk egy időben, most tüntetnek a konzulátus előtt. Simon Zsuzsa üzeni: „ majd ha nem csak a méhem kell otthon, hazamegyek”. 

A rendőrség rendőrnőket küldött, a rendőrség megértette az üzenetünket, ugyanezt várjuk a pártoktól és a kormánytól.