Guiomar Novaës brazil zongoraművész (1895–1979)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Guiomar Novaës brazil zongoraművész (1895–1979)

február 23, 2018 - 23:08

Hétéves korában kezdett zenét tanulni, rendkívüli tehetségére hamar felfigyeltek és a brazil kormány 13 évesen ösztöndíjjal Európába küldte tanulni. A párizsi Conservatoire-ba felvételizett, 388 jelölt közül lett az első. Néhány évvel később már egész Európában turnézott. Az első világháború kitörésekor hazatért Brazíliába, ahol férjhez ment Octavio Pinto építészhez, aki régi rajongója volt. A férfi zenét is szerzett, darabjait Guiomar gyakran játszotta koncertjein. 1967-ben II. Erzsébet angol királynő meghívására ő nyitotta meg a Queen Elizabeth Hall első évadját.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Relle Gabriella operaénekes (1902–1975)

október 02, 2019 - 00:48

A budapesti Operaházban 1924-ben, főiskolásként debütált, a Lohengrinben Elza szerepét énekelte. Nemcsak itthon, de külföldön is komoly sikerei voltak, a berlini Staatsoper rendszeresen hívta vendégfellépésekre. Pályafutása során az operairodalom szinte valamennyi szoprán szerepét eljátszotta, kritikusok szerint különösen Puccini operáiban nyújtott rendkívüli teljesítményt.

Licia Albanese olasz/amerikai operaénekes (1909–2014)

július 22, 2019 - 12:07

Bari mellett született, Giuseppina Baldassare-Tedeschi tanítványa volt. 1933-ban megnyert egy énekversenyt, a rákövetkező évben lett ismert a neve, amikor Milánóban előadás közben ugrott be a Pillangókisasszony szerepébe. 1935-ben volt első hivatalos fellépése a Scalaban, majd a Covent Gardenben. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Metropolitan sztárja, a közönség kedvence lett. 1945-ben megkapta az amerikai állampolgárságot.

Basilides Mária operaénekes (1886–1946)

november 28, 2017 - 16:20

Jolsván született, ahol apja volt a polgármester, művészi tehetségét zeneművészeti főiskolát végzett anyjától örökölte. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémiára járt, Sík József volt a mestere. Végzés után a Népopera szerződtette, 1911-ben a Quo Vadis című operában debütált. Csodálatos alt hangja a közönséget és a kritikusokat egyaránt elbűvölte. 1915-től az Operaház ösztöndíjas, majd 1917-tól rendes tagja lett, 1934-ben örökös tagnak választották.