Nadia Boulanger francia zeneszerző, karmester, zenetanár (1887–1979)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Nadia Boulanger francia zeneszerző, karmester, zenetanár (1887–1979)

augusztus 18, 2017 - 22:17

Az első nő volt, aki a BBC Symphony, New York Philharmonic, Boston Symphony, Royal Philharmonic és a Philadelphia Orchestra dirigense lehetett. Művészi munkássága mellett a XX. század legjelentősebb zenetanáraként tartották számon. Zeneszezőként indult, La Sirene című művével a elnyerte 1908-ban a Prix de Rome második díját. 1918-ban felhagyott a komponálással, hátralévő hetven évét karmesteri és tanári tevékenységére fordította. Tanított hazájában, Angliában, az Egyesült Államokban, tanítványai közé tartozott pl. Aaron Copland, Quincy Jones, Michel Legrand, Igor Markevitch, Thea Musgrave. Többek között a Chevalier to theLégion d'honneur, Howland Memorial Prize, Grand officier to the Légion d'honneur, Order of the British Empire, Order of the Crown of Belgium kitüntetés birtokosa. Testvére, a fiatalon meghalt is zeneszerző volt. 

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Forough Farrokhzad iráni költő, filmrendező (1935–1967)

február 07, 2015 - 21:41
A XX. század egyik legjelentősebb iráni költője varrást és festést tanult a Kamalolmolk műszaki főiskolán, de igazán a költészet iránt vonzódott. Fő témái a női lét, a nőjogok hiánya, a kiszolgáltatott nő. 1955-ben jelent meg első kötete Asir (A fogoly) címmel, gyorsan követte a Divar (A fal). A hagyományos életformát megkérdőjelező művei éles vitákat váltottak ki. 1959-ben Angliában filmkészítést tanult, visszatérte után 1962-ben készítette számos nemzetközi díjjal elismert A fekete ház című filmjét, amely egy lepratelep életéről szól.

A svéd nőmozgalom élén: Elin Wägner

május 15, 2016 - 23:41
Elin Wägner 1897-ben

A svéd feminista mozgalom egyik alapítója és vezéralakja Lundban született 1882-ben. Diákkorában az iskolai újságot szerkesztette, tanulmányai befejezése után újságíró lett. Első regénye Från det Jordiska Museet címmel 1907-ben jelent meg. Írásainak gyakori főszereplője a független, önálló, jogaiért harcoló nő. A női választójogi mozgalom egyik vezetőjeként ő képviselte a svéd nőket 1909-ben a londoni nemzetközi nőkongresszuson. 1913 és 1914 között társaival több, mint 350 000 aláírást gyűjtöttek össze a nők szavazati jogának törvénybe iktatásáért.