Elisabeth Boisen dán zeneszerző (1850–1919)

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Elisabeth Boisen dán zeneszerző (1850–1919)

április 21, 2017 - 12:56

Koppenhágában nőtt fel, mélyen vallásos családban. 18 éves korától néhány évig egy egyházi iskolában tanított 1886-ig. Gyerekkorától zongorázott, több évig Emil Hornemann tanítványa volt. Az 1880-as évek elején kezdett komponálni, főleg dalokat írt. Legtöbb művéhez a szöveget Ingeborg Kristiane Rosenørn-Teilmann írta, akivel több, mint harminc éven át éltek együtt. 

Néhány munkája: 18 Romancer og Sange med Pianoforte; Raadhusklokkernes Sang; Fred paa Jorden; Fire Folkeviser;  Serenaden af J. L. Runeberg; Hjælp mig min Gud og Herre; I Lunden er der Fuglesang.

 

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



"Nő és ráadásul problémás zenét ír": Barbara Pentland

január 01, 2017 - 17:59

1912-ben született Kanadában. Az első avantgarde zeneszerzők közé tartozott. A komponálás mellett tanított is, generációkkal ismertette meg a modern zenét. Nem volt könnyű dolga, a férfi kollegák és előadók nem akarták elfogadni a zeneszerzőt, aki nő és ráadásul "problémás" zenét ír. Munkásságáért több elismerést kapott, 1989-ben megkapta az Order of Canada tiszti kitüntetését.

Néhány műve:

Barbara Gracey Thompson angol jazz-szaxofonista, zeneszerző (b. 1944)

augusztus 18, 2014 - 19:10

1944. július 27-én Oxfordban született Barbara Gracey Thompson MBE angol jazz-szaxofonista, fuvolista, zeneszerző, zenekarvezető. Thompson a Royal College of Music-ban klarinétot, fuvolát, zongorát és klasszikus zeneszerzést tanult, ám Duke Ellington és John Coltrane zenéje a jazz és a szaxofon felé terelte érdeklődését. Munkássága a jazz-rock fúziótól kezdve a népzenéken át a modern klasszikusig terjed, a kortárs jazz és jazz-rock meghatározó zenész egyénisége.

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.