Nagykőrösön született, a középiskola elvégzése után a járásbíróságon volt tisztviselő. 1943-ban Budapestre ment, ahol egy telefonközpontban dolgozott. A Vörös Brigád nevű ellenálló csoport tagja volt, egy zuglói házban volt a központjuk, innen indították akcióikat. 1945 január 6-án a nyilasok elfogták, a budai várban lévő Gestapo központhoz hurcolták és kínvallatás után január 26-án kivégezték.
Utrechtben született, ápolónő szeretett volna lenni, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem vették fel a képzőbe. 18 évesen csatlakozott az Üdvhadsereghez, a kiképzés befejezése után 1934-től amsterdami gyermekotthonukban dolgozott. 1940-ben a német megszállók az Üdvhadsereg tevékenységét betiltották. Az otthonban élő gyerekeket – köztük sok zsidót – Alida bajtársai segítségével különböző vidéki házakba menekítette. 3 gyereket állapotos anyjukkal együtt szülei házában bújtattak el. Tevékenységéért 2004-ben a Jad Vasem a Világ igaza kitüntetést adományozta neki.
Jómódú kereskedő lánya, 13 éves korától Bécsben nevelkedett nagybátyja házában. A császárvárosban lett részese a forradalmi eseményeknek. Csatlakozott az egyetemi légióhoz, ahol Károly néven ismerték. 1848 novemberében a honvédsereghez csatlakozott, részt vett a branyiszkói áttörésben, a kápolnai csatában, Buda visszavívásában és még számos összecsapásban. Huszárfőhadnagyi rangot ért el. Házasságot is a harctéren kötött. A szabadságharc leverése után rövid ideig fogva tartották, fiát is a börtönben szülte meg. Rokonai közbenjárására elengedték a büntetését, de kiutasították az országból.
Szegény falusi családból származott, ösztöndíjasként az École nationale des beaux-arts de Lyon elvégzése után Párizsban a École nationale supérieure des beaux-arts hallgatója lett, 1925-ben diplomázott. 1932-tól a Jeu de Paume Museum-ban dolgozott.
