Nagykőrösön született, a középiskola elvégzése után a járásbíróságon volt tisztviselő. 1943-ban Budapestre ment, ahol egy telefonközpontban dolgozott. A Vörös Brigád nevű ellenálló csoport tagja volt, egy zuglói házban volt a központjuk, innen indították akcióikat. 1945 január 6-án a nyilasok elfogták, a budai várban lévő Gestapo központhoz hurcolták és kínvallatás után január 26-án kivégezték.
Híres székely nemesi család sarja, 1761-ben a Kis-Küküllő mentén, Szőkefalván született. Hétéves volt, amikor édesapja, Újfalvi Sámuel küküllői főbíró meghalt, édesanyja egyedül nevelte fel. A híresen szép fiatal lány szerelmes lett Haller László grófba, de az, noha viszonozta érzelmeit, mást vett feleségül, mert családja nem tolerálta a vallási különbségeket. Csalódásában, és a szülői nyomásnak engedve Krisztina feleségül ment a Mezőcsáváson gazdálkodó, művelt, gazdag Máté János földbirtokoshoz. A viharosra sikeredett házasságból egy kislánya született.
Bécsben született, apai ágon lengyel származású. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, ott ismerkedett meg a szocialista eszmékkel. Hazatérése után 1918-ban az antimilitarista Galilei Kör tagjai elleni perben börtönbüntetésre ítélték, az őszirózsás forradalom idején szabadult. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsnak. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahol a Der linke Sozialdemokrat című lap szerkesztője lett. 1936-ban Angliába költözött, ahol részt vett az Angliai Magyar Tanács munkájában.
Ír újságíró lánya, Berlinben született, iskoláit Németországban, Franciaországban és Angliában végezte. 1936-ban az Egyesült Államokba költözött, a Newark Ledger c. lapnak dolgozott, majd a New York Tribune külföldi levelezője lett, Németországból és Franciaországból tudósított. A háború kitörésekor Londonba helyezték át. 1941-ben írásaiért megkapta a Newspaper Women's Club díjat. 1942-ben kezdett dolgozni a New York Times-nak, riportokat és cikkeket készített a londoni bombázásokról.
