Ikeda Ryoko

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Ikeda Ryoko

augusztus 09, 2009 - 16:08
Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda Ryoko

Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda irodalmi és filozófiai tanulmányait szakította félbe, hogy minden idejét a manga-rajzolásnak szentelhesse. Első sikere, a Bara Yashiki no shojo 1967-ben jelent meg, és a történelmi manga előfutáraként tartják számon. Az ezt követő évben Ryoko minden addigi eladási rekordot megdöntött egy olyan közönség meghódításával, amelyet a nagy kiadók addig nem igazán vettek figyelembe.

## A művész így emlékszik vissza arra az időre:

> Őszintén szólva, azt hiszem, hogy a jelenség teljesen túlnőtt rajtam. Asszonyoktól és lányoktól kaptam leveleket, akik megköszönték munkásságomat, és hálásak voltak azért, hogy a manga történelmében először egy mangaka közvetlenül nekik készítette műveit. Pokoli tempóban kellett dolgoznom, hogy minden héten leadhassam a rajzaimat megjelentető magazinnak a következő munkáimat, és meglehetősen nagy nyomás nehezedett a vállamra. Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy ezt az állandó feszültséget elviseljem. Időnként percekig áztattam a kezeimet jeges vízben, hogy a görcs alábbhagyjon…

Leghíresebb mangája, a Rose of Versailles, először 1972-ben a Weekly Margaret antológiában jelen meg, amelyben 82 héten keresztül, 1973-ig futott. Angolra, olaszra és német nyelvre is lefordították.

Ikeda munkáira jellemző az alapos, kidolgozott háttér. Rengeteg kutatómunkáról és kiváló történelmi ismeretekről tanúskodik a korról és az eseményeket kialakító tényezőkről, amelyek mangái hátterét alkotják (A francia vagy az orosz forradalom például). A történetekben rendszeresen megjelenik a nemi identitás problémája is (Orpheus no Mado, Claudine, Rose of Versailles)

Mára már több millió példányban kelnek el a művei, és a mai napig a shoujo mestereként tartják számon, akinek folyamatosan újranyomtatják alkotásait.
Régóta visszavonult a nyilvánosságtól, hogy gyermekkori szenvedélyének, a lírai éneknek hódoljon. A zenében is sikeres. Legutóbb 2009. július 9-én lépett fel Magyarországon a Művészetek Palotájában.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Henrietta Rae angol festő (1859–1928)

június 18, 2015 - 23:22
Henrietta Rae angol festő

A viktoriánus kor népszerű festője Londonban született egy köztisztviselő hét gyermeke egyikeként 1859. dec. 30-án. Festő nagybátyja felfedezte a tehetségét, így a család tizenhárom éves korától taníttatta. A Királyi Művészeti Akadémiára, mivel nő volt, csak hatodik próbálkozásra sikerült bejutnia.

 

Legszívesebben klasszikus mitológiai vagy irodalmi témákat festett meg. Eurüdiké című művével több kiállításon díjat nyert. A modern ápolószakma megalapítóját, Florence Nightingale-t is megörökítette.  

 

Antonyina Szofronova orosz festő (1892–1966)

március 02, 2017 - 01:22

Droskovóban született, Kijevben kereskedelmi iskolába járt, aminek elvégzése után 1909-ben  Moszkvába ment, ahol az F. Rerberg művészképzőben tanult. 1913 és 1917 között I. Maskov rajz- és festőstúdióját látogatta. A Káró Bubi társaság kiállításán szerepelt először a nyilvánosság előtt konstruktivista műveivel. 1919 és 1921 között általános- és középiskolákban tanított rajzot és festészetet, plakátokat és könyvborítókat tervezett.  Non-figurativ képei a moszkvai kiállítások népszerű darabjai voltak.

Angelica Kauffmann osztrák festő (1741–1807)

április 19, 2017 - 23:30

Festő apjától és muzikális anyjától széleskörű neveltetést kapott, gyerekkorában már négy nyelven beszélt, festett, énekelt. Anyja halála után apjával járta a világot, éltek Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Angliában. A zene és a festészet közül utóbbit választotta, régi mesterek másolása után áttért a portréfestésre, komoly sikerrel. 1766-tól Londonban élt, ahol az anyakirálynő támogatta. Hamarosan az arisztokrácia köreiben divatos lett a fiatal művésznőtől képet rendelni. Kedvelt témája volt történelmi és mitológiai nőalakok ábrázolása.