Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.

Hayao Miyazaki – Kaze no tani no Nausicaä (A Szél harcosai)

(A Bret Easton Ellis Amerikai psychojában ábrázolt a márka egyenlő az emberi értékkel követendő értékrend már most, és nem hinném, hogy sokat kellene várni Huxley Szép új világára a tapizókkal, és talán eljön majd az az idő is, amikor földinek lenni egy megvetett életformát fog jelenteni nyomorral és euthanáziával terhelve, mint Asimov Kavics az égben című regényében)

De ezúttal ne az emberiség társadalmi-szociális fejlődése legyen a középpontban, hanem maga a Föld, közvetlen természeti környezetünk, erőforrásaink. Szinte azonnal belebotlunk a kifosztott, mérgező és lakhatatlanná vált világ képébe. Az emberiség olyan erővel és tempóval pusztítja a környezetét, mintha valami versenyen venne részt, ahol az első díjat unokái zsebelik be: mérgező vizek-földek, élhetetlen körülmények.

Hayao Miyazaki egyike azoknak a művészeknek, akik minden erejükkel azon munkálkodnak, hogy alkotásaikkal felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy intelligenciánk, technikai fejlettségünk nem ment fel minket a felelősség alól, hogy hiába a civilizáltság máza, akkor is részei maradunk a természetnek, ha nem veszünk róla tudomást. És ha nem ismerjük ezt fel időben, könnyen helyrehozhatatlanná válhatnak az általunk okozott károk.

Hayao Miyazaki Kaze no tani no Nausicaä című animációs filmje 1984-ben került bemutatásra a japán mozikban. A film hatalmas sikert aratott, és ennek köszönhetően további felejthetetlen produkciókat alkothattak Ghibli Studio néven.

Azt hiszem, nekem 1987-ben vagy ’88-ban sikerült megnéznem, amikor a magyar mozik vetítették, majd villámgyorsan be is tiltották. (Ami elkerülhető lett volna némi korhatáros jelzéssel: a komor képi világ, a gigantikus szörnyetegek képei néhol elég ijesztőek egy öt-hat-hét éves gyerek számára)

Ezután anime-rajongók között sokáig csak feliratosan, letöltött verziókban terjedt, (több mint tíz évembe telt megszerezni így is), míg végül 2007 nyarán megtört a jég: a Best Hollywood díszdobozos kiadásban megjelentette a Ghibli Studio filmjeiből készült sorozatot, melynek egyik darabja a szél harcosai lett.

Nausicaä a szél völgyéből

"Ezer évvel az ipari civilizáció után rozsda és törmelék borítja a földet. Átokfölde felett a gomba módra szaporodó halálos erdő mérgező dögpárát áraszt. Átokfölde terjeszkedése az emberi faj maradékának létét fenyegeti."

Ezzel a bevezetővel indul a film. A Nausicaä képi világa egy technika utáni civilizációt idéz, ahol a megmaradt eszközöket ugyan még képesek használni – repülőgépek, lőfegyverek – de a gyártásukhoz szükséges technológia elpusztult a múltban. Így az életkörülmények egyre inkább közelítenek a középkori viszonyokhoz, ráadásul a rovarok elleni harcban bevetett tűzdémonoknak köszönhetően a Föld nagyvárosai régen elsüllyedtek a múltban. A mérgező földek egyre terjednek, így a fejlődési lehetőségek korlátozottak: a kis csoportok erejét felemészti a túlélésért folytatott harc. Ennek ellenére – emberi természet! – nem a békés összefogás a legfőbb jellemző a királyságokba tömörült csoportok között,  nem csupán a mérgező földek, rovarok ellen, hanem egymás között is háborúk dúlnak.

A történet kezdetén egy torumekián hadiflotta készül az uralma alá hajtani az apró királyságokat, egyik hatalmas gépük gyomrában egy véletlen megtalált tűzdémon lárvájával, amellyel terveik szerint felperzselnék a mérgező földeket. A gép viszont nem bírja el a lárva súlyát, így lezuhan a Szél Völgyében, Nausicaä otthonában. A torumekiánok vezére, Kushana, katonáival megszállja a völgyet, és miközben úgy dönt, hogy a hely tökéletes a tűzdémon felkeltéséhez, további céljai megvalósításához túszként viszi magával Nausicaät és annak néhány emberét. (Korábbi túszuk, egy pejitei királyságból való hercegnő, meghalt, amikor a lárvát szállító gép lezuhant).

Az út során egy pejitei vadászgép, amelyet a megölt hercegnő bátyja vezet – támad rájuk. Sikerül kilőnie a gépet, amelyen Nausicaä utazott, de ő is lezuhan. Nausicaä megmenti nem csupán a saját embereit, de az ellenséges hadvezér, Kushana életét is, majd magukra hagyva őket a pilóta segítségére siet. Miközben próbálja megmenteni, mindketten lezuhannak az Átokföldje alatti barlangrendszerekbe. Itt fedezik fel, hogy míg maga Átokföld levegője belélegezhetetlen, addig az alatta fekvő üregekben a levegő tiszta. Maguk a mérgező növények szűrik meg a talajt, és Nausicaä rájön arra, hogy míg a védett helyek is mérgezettek, addig ez a megszűrt víz-talaj keveréke új esélyt adhatna a túlélőknek.

De ahol egyéni érdekek – Kushana hódító tervei, a pejiteiek uralmi vágyai: megszerezni a torumekiánoktól a tűzdémont – a hatalom a döntő, ott nem hatnak az észérvek. Nausicaä érvei süket fülekre találnak. A befejezés mégis pozitív, hiszen Nausicaä semmitől nem riad vissza, hogy megállítsa a felkeltett tűzdémont, a Szél Völgye felé csalt ohmuk (rovarok) rombolását. A csaliként használt kölyök-ohmuval (a pejiteiek ezzel akarták a tűzdémon keltető-helyéül szolgáló völgy letarolására rávenni a rovarokat) a horda elé áll, hogy akár az élete árán is megakadályozza a pusztítást.

A film, annak ellenére, hogy hosszú, (116 perc) érdekes és végig leköti a néző figyelmét. Két észrevételem lenne, amit fontosnak tartok megjegyezni:

1. A Szél Völgyének népe között terjed egy jóslat egy szabadítóról, aki összehozza a népeket, és újra élhetővé teszi a világot. Ez a messiás-figura látható egy faliszőnyegen, és bizony szakállal-bajusszal ábrázolt férfialak. Vagyis meg sem fordul a fejekben, hogy ez az eljövendő szabadító más nemű is lehet. (Céloznak is arra, hogy talán Yuppa mesterről szólnak a jóslatok, aki Nausicaä hajdani tanítója).

A film a jóslat valóra válásával megcáfolja az ábrázolásokat, valamint az egyszerű emberek sztereotípiáit is, hiszen a várt messiás egy nő, sőt, inkább még gyerekkorú lány: Nausicaä a Szél Völgyéből.

2. Nem az emberek töltik be a jó szerepét. A rovarok, az elpusztított természet által létrehozott mutáns szörnyetegek a jók – amelyek újra élhetővé tehetik a világot a megszűrt talaj által. Az emberek a maguk korlátolt hatalomvágyával, nemtörődömségével a rossz oldalon állnak, és egyetlen karakter, Nausicaä az, aki ezt felismeri, és a helyes oldalon foglal állást.

És bár a film nagyon régi, a mondanivaló ma is aktuális. Érdemes megnézni, és különösen felüdítő, hogy a két főszereplő, a két ellentétes oldalon álló vezéralak végre nem egy-egy férfi, hanem nő. Tényleg jó élmény az a rajzfilmek vagy akár a sci-fi világában, hogy végre nem Hamupipőke vagy Csipkerózsika alázatos alakjához hasonló, hősváró női jellemeket akarnak lenyomni a torkunkon, hanem önmagukat felvállaló, az elveik szerint cselekvő egész és kiteljesedett emberi lényeket.