Az első nő, aki Lettországban parlamenti képviselő volt. 1883-ban végzett a bauskai gimnáziumban, néhány évet Berlinben logopédiát tanult, majd hazatérte után sérült gyerekeket tanított. Lettország függetlenné válásakor, 1918-ban kezdett politikával foglalkozni. 1919-ben megválasztották a rigai városi tanács tagjává, a nők helyzetének javítása volt a célja. 1922-ben belépett a Latvijas sieviešu nacionalas ligas-ba (Lett nők nemzeti szervezete), 1925-ben annak elnökévé választották. Az egyesület bekapcsolódott az International Council of Women tevékenységébe, melynek alelnökévé választották 1936-ban. Alapítója és szerkesztőségi tagja volt a Latviete (Lett nő) című lapnak. 1931-ben beválasztották a lett parlamentbe, ahol folytatta harcát a nők érdekében. 1936-ban a politikától visszavonult, de újságíróként tovább tevékenykedett. 1941-ben Szibériába száműzték, ahol 1942-ben meghalt.