Ugandában és Angliában tanult ápolónőnek, dolgozott szülésznőként, tudósító volt a BBC-nél, majd hazáját képviselte az ENSZ-ben és az UNESCO-nál, tagja a kenyai írószövetségnek. 1962-től publikált elbeszéléseket, első regénye, The Promised Land, 1966-ban jelent meg. Néhány műve: The Graduate, The Island of Tears, Land Without Thunder.
New York-i születésű, a Hofstra egyetemen filozófiát és irodalmat tanult. 1951-ben diplomázott, doktori disszertációját a Harvardon védte meg 1972-ben.
A modern feminista irodalom egyik alapművének tekintett könyve, a The Women's Room (magyarul: Nők) 1977-ben jelent meg. Könyveinek visszatérő motívuma a nők elnyomása a férfiak uralta világban, a patriarchátus következetes, szervezett fenntartása.
Néhány munkája:
Feminista, radikális politikai nézetekkel. Szoros kapcsolatban volt Bertold Brechttel és Makszim Gorkijjal. Műveiben gyakran megjelenik a régimódi falusi élet és emberek. Brechttel közösen írt műve a Herra Puntila ja hänen renkinsä Matti (Puntila úr és szolgája, Matti). Magyarul megjelent még A niskavuori asszonyok című regénye és A fűrésztelep-hercegkisaszszony című színdarabja.
Életéről 2010-ben Hella W. címmel finn dráma készült.
Nagyapja, Carlos Manuel de Céspedes, “a haza atyja”, kubai nemzeti hős, apja Kuba olaszországi nagykövete, anyja olasz nemesi család leszármazottja volt. Az 1930-as évek elején olasz újságoknak dolgozott. Első regénye L’Anima Degli Altri címmel 1935-ben jelent meg, ugyanebben az évben antifasiszta tevékenysége miatt bebörtönözték. Nessuno Torna Indietro és La Fuga című regényeit megjelenésük után betiltották. 1943-ban ismét börtönbe került, mert a Radio Partigiana nevű partizánrádió munkatársa volt. A háború után Párizsba költözött.
