1910-ben, berlini versenyéről Dr. Liedmann Frigyes, a Budapesti Korcsolyázó Egylet titkára számolt be: 

„… a zenekar a Waldteufel keringőbe kezd, melynek lágy dallamos zenéje melle! Kronberger kisasszony indul, hogy másodszor védje meg a hölgy-bajnoki czímet… amikor bajnoknőnk keresztbefont karokkal egy csodálatos spirálissal, mely plaszticitás dolgában minden képzelhetőt felülmúlt, befejezte programját, akkor az egész közönség olyan tombolóan fejezte ki tetszését, melyhez hasonlót soha életemben nem hallottam. A kritikák csak úgy hemzsegtek: „Harmonie”, „Grazie”, és így tovább.”

Az utolsó bécsi világbajnoki versenye volt az első műkorcsolya futam, amit zene kísért, ami Kodály Zoltán ötlete volt. Férje és Kodály Zoltán segítségével a műkorcsolya sport egyik nagy újítását találta ki: a komponált zenére történő, művészi orientációjú műkorcsolya gyakorlatok bemutatását. Az 1911-es bécsi műkorcsolya világbajnokságon elsőként – és egyedüliként – mutatta a be gyakorlatát zenére, ezzel olyan sikert aratva, amely a műkorcsolyázás új korszakának kezdetét jelentette. Vetélytársai is átvették újítását, és napjainkban már el se tudnánk képzelni másképp.

A jellemzően maszkulin vonású hazai sajtónak nem tetszett, hogy nagyobb sikerei voltak, mint a férfiaknak, amit azzal indokoltak, hogy alig volt vetélytársa, ennek ellenére férfiak között is győzni tudott. Az utókor ennek ellenére messze földön megbecsülést ad neki: a Jewish Sport Hall Of Fame 1983-ban besorolta Kronberger Lilit a tagjai közé, a The World Figure Skating Hall of Fame tagja 1997 óta.