1553 magyar állampolgár tiltakozó levele országgyűlési képviselőkhöz az abortusz szigorítása ellen 

1973. augusztus 

Tisztelt Országgyűlési Képviselő! 

A Minisztertanács 1956-ban jelentős határozatot hozott, amellyel biztosította a nem kívánt terhesség megszakításának lehetőségét. Sajtónkban azonban, sajnálatos módon – szaporodnak a hangok a törvényes abortusz eddigi gyakorlata ellen, sőt július végén egy orvos a rádióban tényként jelentette be a változást. Akik szigorítást sürgetnek, egyrészt az elégtelennek minősített népszaporulatra, másrészt az abortusz egészségre káros utóhatásaira hivatkoznak. A művi vetélések lehetőségének esetleges korlátozása súlyosan érint minden embert, különösen a nőket és az alacsony keresetűeket. Ezért fontosnak és szükségesnek érezzük, hogy véleményünkről törvényes úton értesítsük önt, és önön keresztül az Országgyűlést.  

1. Az abortuszt lelkileg és testileg káros születésszabályozási módszernek tartjuk. Megszüntetésének azonban egyetlen kívánatos módja van: feleslegessé kell válnia. Nem az abortusz lehetősége okozza a gyermekszülések alacsony számát, sem a megelőző fogamzásgátlás alacsony arányát. Ebből következik, hogy esetleges megszigorítása nem csökkentené a nem kívánt terhességek számát, hanem csak kihordásuk kikényszerítésére lenne alkalmas. Ha a népszaporulat az abortusz korlátozásának eredményeképp nőne, ez a növekedés a nem kívánt gyermekek számának növekedéséből származna. A népszaporulat ilyen növelése nem lehet érdeke sem a társadalomnak, sem pedig az egyénnek. 

2. A nem kívánt terhesség kihordása egyaránt káros hatással van a gyermek és a szülők életére. A nem kívánt gyermekek, mint azt a tapasztalat és a tudományos vizsgálatok mutatják, gyakran rossz anyagi, lakás- és érzelmi körülmények között nevelkednek. Ezért közöttük gyakoribb a sérült lelki fejlődés, a társadalomellenes magatartás, a fiatalkorú bűnözés, az állami gondozásba vétel szükségessége. A nem kívánt gyermek a szülők esetleges rossz kapcsolatát tovább rontja, és a jó kapcsolatokat is megmérgezheti. Ezenkívül előreláthatóan megnőne azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek szülei különváltan élnek. Így nevelésük terhe még inkább a nőre hárulna, ami fokozná a nő társadalmi szerepének korlátozottságát, a nő helyhezkötöttségét, hiszen a bölcsődei és óvodai ellátottság még a jelenlegi – alacsonynak ítélt – népszaporulat mellett sem kielégítő. 

3. Ahogy a művi terhességmegszakítás korlátozása a népszaporulatot fonák módon növelné, ugyanúgy álmegoldás lenne az egészségügy terén is. Hiszen egy esetleges korlátozással szükségszerűen együttjárna az illetéktelen beavatkozások, illegális abortuszok megjelenése. Ez, mint köztudott, sokkal veszélyesebb, mint a szakszerűen végrehajtott, gondos kórházi ápolással egybekötött művi vetélés. 

4. Az abortuszkorlátozás súlyos szociális következményekkel járna, ugyanis elsősorban a hátrányos anyagi és kulturális helyzetűeket érintené. A fogamzásgátlás alacsonyabb kultúrája miatt itt gyakrabban fordul elő nem kívánt terhesség; számukra elérhetetlen volna az illegális orvosi abortusz, így gyakrabban kockáztatnák meg az illetéktelen beavatkozást; végül életszínvonalukat fokozottan sújtaná a gyermeknevelés. 

Az abortuszok feleslegessé tételének a következő útjait látjuk: 

1. Olyan születésszabályozási módszereket kell kidolgozni, amelyek mindenkinek lehetővé teszik az egészségre veszélytelen, megelőző fogamzásgátlást. A jelenlegi tabletták (Infecundin, Bisecurin) 99,5%-os biztonságot nyújtanak ugyanis, de mellékhatások léphetnek fel, ezért csak orvosi rendelvényre kaphatók, orvosi felügyelet mellett szedhetők. Az egyéb vegyi és mechanikus eszközök viszont nem nyújtanak tökéletes biztonságot. Kilátásban van egy új típusú tabletta (Cervicindin), recept nélkül volna hozzáférhető. Mivel 97%-os biztonságot nyújt, csak esetleges „baleseteknél” kellene abortuszt alkalmazni, tehát továbbra is szükséges marad az abortusz lehetősége. 

2. Minden korosztályra kiterjedő, a tv-t, a rádiót, híradót, sajtót felhasználó – hatékonyságában a postai irányítószámok propagandájához hasonló – reklámhadjáratok sorozatára lenne szükség. Általánossá kellene tenni a néhány iskolában már bevezetett korszerű szexuális felvilágosítást, és a fogamzásgátlás módjainak ismertetését be kellene iktatni az általános iskolák 8. osztályának tanmenetébe. 

3. Az abortusz esetleges korlátozása nem járulna hozzá ahhoz, hogy az emberek szívesebben vállalják a gyermeket. Ezt az eredményt csak kényszer nélkül lehet elérni; a nemzeti jövedelemből fordítsunk nagyobb összeget a szorongató lakáshelyzet gyorsabb megoldására, elegendő bölcsődei és óvodai férőhely biztosítására. Ösztönözni és támogatni kell olyan kezdeményezéseket, amelyek lakóhely szerinti közösségekben biztosítanák a gyermekek csoportos felügyeletét. 

4. Hogy a gyermeknevelés ne vezessen a család életszínvonalának csökkenéséhez, a következő intézkedések szükségesek: 

        a) A családi pótlék összegének jelentős felemelése és kiterjesztése minden egyes   gyermekre. 

         b)  Olyan gyermekgondozási segély bevezetése, amelyet bármelyik – otthon maradó, a gyermek gondozását elvállaló – családtag (anya, apa, nagyszülő) igénybe vehet a gyermek hatéves koráig. 

Mindkét segély akkor válna igazán hatékonnyá, ha a család egy főre jutó jövedelmével fordított arányban progresszíve növekedően állapítanák meg a juttatás összegét, tehát a legkisebb jövedelmű családok kapnák a legnagyobb összegű segélyeket. 

Kérjük önt, hogy véleményünket, érveinket tolmácsolja az Országgyűlésen, lépjen fel akár az abortusztörvény, akár a jelenlegi abortuszgyakorlat megváltoztatása ellen, a problémák megoldásának egyéb – általunk is javasolt – módjait sürgetve. Kérjük, szorgalmazza a kérdés nyílt társadalmi megvitatását a választópolgárok véleményének jobb megismerése céljából. 

MOL 288. f. 5/621.