Kortárs fotóművészet és Csongrád megye

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Kortárs fotóművészet és Csongrád megye

szeptember 11, 2009 - 13:06
Csongrád megye kortárs fotóművészete címmel idén már nyolcadik alkalommal nyílt kiállítás Szegeden. A tárlatot 2009. június 17. és július 9. között lehetett megtekinteni a Megyeháza aulájában. A felhívásban sem életkori vagy foglalkozási, sem tematikai megkötés nem szerepelt, így viszonylag szép számmal pályáztak: 49 fotós összesen 415 fényképpel jelentkezett. A pályázók közül a legtöbben eredménnyel is jártak: a zsűri 119 fotót javasolt kiállításra 35 alkotótól, így a tárlat valóban sokszínű volt. Legalábbis az alkotókat tekintve. - Lakatos Lilla írása

Az, hogy az alkotások területén is ilyen színes-e a felhozatal, már csak a megnyitón derült ki. A kiállítást Dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke nyitott meg, majd átadták a fődíjat (Filep László), a 4 különdíjat (Marton Ferenc, Szabó Ferenc, Szita László, Törköly József), illetve az ajándékcsomagokat a legfiatalabb és a legidősebb kiállítónak.

Nos, igen, az alkotásokat tekintve is nagyon sokszínű volt a kiállítás: a tájképek, életképek, portrék és aktok mellett helyet kaptak az elvontabb, szimbolikusabb fotók is. Azonban sajnos ezt a sokszínűséget az alkotók tehetségét illetően is éreztem, hiszen a számtalan tehetséges profi, illetve amatőr fotós alkotása mellett bizony helyet kapott 1-2 olyan kép is, melyeknek jelenléte számomra kissé meglepő volt. Tulajdonképpen a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan kerültek a kiállításra, de most írjuk ezt egyszerűen a zsűri motiválási szándékának számlájára.

Többé-kevésbé a külön díjazott alkotásokkal is egyetértettem, bár elgondolkodtató, hogy a fődíjat (azaz a zsűri az összes beadott képet javasolta kiállításra) épp 10 aktfotóért vitték el. Nem is a zsűri férfitöbbségére célzok itt, hanem inkább arra, hogy a számomra amúgy is túl sokszor előtérbe kerülő női test a fotográfia feltalálása óta művészi témából átment valami másba… (Manapság legtöbb esetben a nőt csupán egy darab húsként ábrázolják, és már a kezdeti cél sem egy művészeti érték létrehozása, de erről talán majd egy másik cikkben.) Így véleményem szerint ahhoz, hogy egy aktfotó tényleg művészet, és ne tucatfotó (vagy akár művészetnek titulált pornográfia – bár itt nem jelen esetre gondolok) legyen, meg kell szabadulni a régi kliséktől, sablonos fényektől és beállításoktól. Ez szerintem itt nem tökéletesen sikerült, de lehet, hogy csak én vagyok túl válogatós….

Mindenesetre ezt leszámítva tényleg szép kis válogatást sikerült az érdeklődők szeme elé tárni, sok tehetség mutathatta meg, hogy valójában mire is képes. Remélem, hogy a 2010-es tárlaton is hasonló színvonalú fotókat láthatunk viszont. Addig is szerintem minden kiállító megérdemel egy nagy – akár monitor előtti – tapsot:

  • Bartók Andrásné (6 fotó)
  • Básthy Gábor (1 fotó)
  • Bernáth Tamás (5 fotó)
  • Besztercei Ferenc (2 fotó)
  • Farkas Attila (2 fotó)
  • Farkas Zsolt (2 fotó)
  • Fenyvesi Anna (2 fotó)
  • Filep László (10 fotó)
  • Gyenes Kálmán (2 fotó)
  • Dr. Gyeviki János (1 fotó)
  • Hegedűs Zoltán (5 fotó)
  • Kiszely Nikoletta (2 fotó)
  • Kopniczky Margarita (1 fotó)
  • Kovács Gyula A. (1 fotó)
  • Kovács Norbert (3 fotó)
  • Lakatos Lilla (3 fotó)
  • Lucz Ferenc (1 fotó)
  • Marton Ferenc (5 fotó)
  • Mezei Katalin (1 fotó)
  • Mikola Zoltán (2 fotó)
  • Molnár Bence (5 fotó)
  • Nervetti Károly (8 fotó)
  • Pap Ágota (1 fotó)
  • Pál Richárd (4 fotó)
  • Roboz István (3 fotó)
  • Svihrán Éva (2 fotó)
  • Szabados László (2 fotó)
  • Szabó Ferenc (9 fotó)
  • Szakács Nóra (3 fotó)
  • Szita László (7 fotó)
  • Szügyi Tamás (TeeCee) (5 fotó)
  • Dr. Tóth-Piusz István (2 fotó)
  • Törköly József (3 fotó)
  • Varga András (2 fotó)
  • Viczai Olivér (6 fotó)

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Elizabeth Kim: Tízezer könnycsepp

július 23, 2009 - 11:52

Ami a könyv stilisztikai-irodalmi erényeit illeti: ha már mindenképpen kanonizálni akarunk, akkor nem sorolnám az ún. „magas irodalom” kategóriába, de elsősorban nem is ezért olvastam el. Hanem azért, mert van bennem egy adag voyeurizmus: abban az illúzióban élek, mintha a könyv elolvasásával beleláthatnék mások életébe, gondolataiba. Nem gondolom, hogy egy könyv elolvasásával teljes egészében megismerhető a bemutatott kultúra, nem vagyok naiv olvasó.