Pécsett született, a budapesti Színművészeti Akadémián tanult színészmesterséget, 1914-ben végzett. A Magyar Színházhoz szerződött, 1927-től a Belvárosi Színház tagja volt. A következő évben Max Reinhardt hívta meg bécsi színházába játszani, több évet töltött ott. A háború után a Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1948-tól Bécsben volt kulturális attasé és a Collegium Hungaricum vezetője. Élete fontos céljának tartotta a magyar nyelv ápolását. Tanított a Zeneművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, a nyelvművelésről és Beszélni nehéz címmel állandó sorozata volt a rádióban. 1960-ban megalapította a szép beszédért járó Kazinczy díjat és Kazinczy érmet, az elsőt a hivatásos előadók, a másodikat a diákok nyerhették el. Rendszeresen publikált, első novellája 1924-ben jelent meg. 

Néhány munkája:

• Beszélni nehéz;
• Regény;
• Jászai Mari;
• Hűséges hűtlenek,
• Este a Dunánál.