Wilma Pearl Mankiller (1945-2010), az első női cherokee indián törzsfőnök

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Wilma Pearl Mankiller (1945-2010), az első női cherokee indián törzsfőnök

május 26, 2016 - 22:52
A cherokee törzs első megválasztása idején a férfiak által dominált volt, annak ellenére, hogy régebben, a hagyományos cherokee kultúrában a két nem kiegyensúlyozottan volt jelen. Mankiller ezt az egyensúlyt próbálta visszahozni, és közösségépítő programokon keresztül megerősíteni a törzset. Azt mondta, egészen a megválasztásáig egyetlen cherokee lánynak sem jutott volna eszébe, hogy ha felnő, törzsfőnök lehet belőle. Fontosnak tartotta, hogy ez a szemlélet megváltozzon.

1945. november 18-án az oklahomai Tahlequah-ban született Wilma Pearl Mankiller. Az "Emberölő" családi név egy régi katonai kitüntetésre eredeztethető, amelyet az kapott annak idején, aki megvédelmezte a faluját az ellenségtől.

1956-ban családja az állami indián áttelepítő program keretében elhagyni kényszerült addigi lakhelyét, San Franciscóba költöztek. Az 1960-as években Wilma csatlakozott az amerikai bennszülöttek aktivista mozgalmához, amely abban az időben új inspirációt kapott a harmadik világbeli nacionalista mozgalmaktól és az amerikai emberi jogi mozgalomtól.

Amikor 1969-ben indián diákok 18 hónapra elfoglalták az Alcatraz szigetet, hogy így hívják fel a figyelmet a törzsük hátrányos helyzetére, Wilma Mankiller gyűjtéssel támogatta a tiltakozókat.

Más megmozdulásokban is részt vett, és ebben az időszakban sokat tanult a bennszülöttek társadalmi és gazdasági helyzetéről, a kormányzattal való problémás kapcsolatukról. Eleinte oktatási programokban dolgozott, majd 1974-ben, 11 évi házasság után elvált, és visszaköltözött szülőhelyére, ahol a helyi lakosoknak segített támogatást nyerni földjük megműveléséhez.

1979-ben beiratkozott az Arkansasi Egyetemre, majd a 80-as évek elején az általa alapított Cherokee Közösségi Fejlesztési Egység vezetőjeként koordinálta a Bell programot, amely a helyi közösség aktiválásával valósította meg a vízvezeték felújítását és teljes kiépítését, reményt adva ezzel a lakosoknak. A Bell program sikere tette Mankillert ismertté és a helyi közösségi fejlesztések szakértőjévé. 1983-ban Ross Swimmer felkérte, hogy vegyen részt a törzsfőnök-választási kampányában és legyen a főnökhelyettese.

A kampányban Wilma több halálos fenyegetést is kapott, a törzsben nehezen fogadták el, hogy egy nő pályázik erre a posztra, és ezért sokan érdemi és szakmai vitát sem voltak hajlandóak folytatni vele. Swimmert azonban újraválasztották, Wilmát megválasztották helyettesnek, és amikor 1985-ben Swimmer lemondott, Wilma Mankiller, mint az addigi helyettese lett a Cherokee törzs új, és egyben első női vezetője. Az 1987-es választás után már saját jogon lett a törzs vezetője, és 1991-ben ismét őt választották a posztra. A cherokee törzs első megválasztása idején a férfiak által dominált volt, annak ellenére, hogy régebben, a hagyományos cherokee kultúrában a két nem kiegyensúlyozottan volt jelen. Mankiller ezt az egyensúlyt próbálta visszahozni, és közösségépítő programokon keresztül megerősíteni a törzset. Azt mondta, egészen a megválasztásáig egyetlen cherokee lánynak sem jutott volna eszébe, hogy ha felnő, törzsfőnök lehet belőle. Fontosnak tartotta, hogy ez a szemlélet megváltozzon.

Mankiller pénzügyi és technikai jellegű támogatást nyújtott a cherokee kisvállalkozóknak, hogy önállóbbá válhassanak. Vezetőségéhez köthető a Cherokee Nép Közösségi Fejlesztési Egységének létrehozása, a Sequoyah Főiskola újjászületése. Törzsfőnöksége alatt a cherokee lakosság száma 55 ezerről 256 ezer főre nőtt. Ezalatt az idő alatt Wilma elnyerte a cherokee törzs bizalmát és tiszteletét, önbizalomra, és saját kultúrájuk megbecsülésére tanította őket, egyfajta spirituális vezetőjükké vált.

Az volt a célja, hogy bebizonyítsa: nemcsak a bennszülöttek tanulhatnak a fehérektől, hanem a fehéreknek is érdemes megismerniük a bennszülöttek törzsi bölcsességét, kultúráját és spiritualitását. Betegsége miatt (kétszer is átesett vese-transzplantáción) Wilma Mankiller 1995-ben lemondott posztjáról. Férjével, Charlie Soappal és első házasságából született fiával, Téli Sólyommal visszavoult otthonába.

 

Első megjelenés: Tűsarok.org

 

 

 

 

Alida Bosshardt, a holland üdvhadsereg tagja (1913–2007)

június 07, 2017 - 22:00

Utrechtben született, ápolónő szeretett volna lenni, de gyenge egészsége és rossz látása miatt nem vették fel a képzőbe. 18 évesen csatlakozott az Üdvhadsereghez, a kiképzés befejezése után 1934-től amsterdami gyermekotthonukban dolgozott. 1940-ben a német megszállók az Üdvhadsereg tevékenységét betiltották. Az otthonban élő gyerekeket – köztük sok zsidót – Alida bajtársai segítségével különböző vidéki házakba menekítette. 3 gyereket állapotos anyjukkal együtt szülei házában bújtattak el. Tevékenységéért 2004-ben a Jad Vasem a Világ igaza kitüntetést adományozta neki.

Abigail Adams amerikai First Lady (1744–1818)

május 26, 2016 - 22:29

Abigail Smith 1744. november 11-én született a Massachusettsbeli Weymouthban. Anyja a híres Quincy család sarja, apai felmenői pedig a helyi kongregacionalista egyházközség vezetői voltak. Bár nem vett részt intézményes oktatásban, Abigail, nővéreihez hasonlóan, szabad bejárást kapott apjától annak könyvtárába, sőt, apja biztatta őt az írásra is.

Noor Inayat Khan brit titkosügynök (1914–1944)

január 28, 2017 - 18:59

A Nora Baker vagy Madeleine kódnevek egy indiai hercegi család leszármazottját takarták. Moszkvában született, apja indiai, anyja amerikai volt. Angliában nőtt fel, majd Párizsban a Sorbonne-on gyermekpszichológiát, az Ecole Normale de Musique-on zenét tanult. Publikált a Le Figaro című lapban, és 1939-ben Twenty Jataka Tales címen jelent meg könyve. Párizs német megszállása után visszatért Angliába, ahol csatlakozott a Women's Auxiliary Air Force-hoz.

Egy éve ölték meg Berta Cáceres hondurasi aktivistát

március 03, 2017 - 20:46

Berta Cáceres a természet védelméért és a lenca őslakosok jogaiért küzdött. 2016. március 3-án két férfi otthonában rátört és fejbelőtte. A gyilkosság előtt a négygyermekes anya többször jelezte a rendőrségen, hogy nemi erőszakkal és halállal fenyegették meg, de nem kapott védelmet a hatóságoktól. A környezetvédők számára legveszélyesebb országban 2010 és 2014 között 101 aktivista halt meg kétséges körülmények között. Cáceres ellenlábasai haragját leginkább azzal vívta ki, hogy civil kampánnyal elérte, hogy a világ legnagyobb gátépítő cége elálljon az Agua Zarca gát megépítésétől.