1982-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki addigi tevékenységéért. Uppsalaban született, 1924-ben diplomázott és tanítani kezdett. Később az ENSZ szociális és jóléti bizottságában dolgozott, 1951-ben az UNESCO társadalomtudományi osztályának vezetője lett. 1955-1961 között Svédország indiai nagykövetségét vezette. 1961-ben a szociáldemokrata párt képviselőjeként a parlament tagja lett, a genfi leszerelési konferencián ő volt a svéd delegáció vezetője.
"... Nézd, Alma, ez a felháborító igazságtalanság velünk, nőkkel szemben, nemcsak apánké, de valamennyi férfié, akik hazánk igazságtalan törvényeit hozzák... Vagyont örököltünk anyánktól, de egy fillér felett se rendelkezhetünk. Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mit akarunk, és gondoskodjunk magunkról és másokról, de apánk a gyámunk, aki gyermekként kezel bennünket és nem tehetünk semmit, mert a törvény így szól: 'Joga van ehhez, nincs beleszólásod'." (F. Bremer: Hertha)
A huszadik század elején, Amerikában népszerűvé vált egy új filozófiai irányzat, mely elvetette a metafizikát, és ez alapján azzal az állítással hozakodott elő, hogy a filozófia korábbi problémái nagyrészt álproblémák. Neve a görög „pragma”, azaz gyakorlat szóból eredt. A pragmatizmus a tiszta abszolútumok helyére a komplex, akár ellentmondásos mindennapi életet, az általános értelemben vett igazság helyére a hasznosságot állította.