"Ne álljatok meg félúton!" - Etta Palm d’Aelders holland feminista (1743–1799)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

"Ne álljatok meg félúton!" - Etta Palm d’Aelders holland feminista (1743–1799)

május 21, 2013 - 14:00
Etta Lubina Aelders 1743-ban született a hollandiai Gröningenben. Alig néhány éves, amikor apja meghal, és a családi üzletet – a többi családtag tiltakozása dacára – anyja vitte tovább, méghozzá sikeresen. Az asszonynak arra is gondja volt, hogy kislánya alapos taníttatást kapjon. Valószínű, hogy anyja példája komoly hatással volt Etta felnőttkori gondolkodására és viselkedésére.
 
1762-ben egy francia férfi, Christian Ferdinand Palm felesége lett, a házasság azonban csak néhány évig tartott, a férfi egy utazás során eltűnt. Etta 1773-ban Párizsba utazott, ahol Madame Condorcet szalonjának a tagja lett, megismerkedett a divatos eszmei áramlatokkal és minden energiájával támogatta az akkor induló feminista törekvéseket. Csatlakozott a Confédération-hoz, az első klubhoz, amelyik nőket is felvett tagjai közé, és 1791-ben létrehozta a klub női tagozatát. 
 
Az évek során Etta Aelders radikális feministává és elismert szónokká vált. Holland nyelvre fordította és publikálta Mirabeau és Condorcet műveit.   
 
Részlet egyik leghíresebb szónoklatából, amelyet 1791 nyarán tartot a Konvent előtt a nők jogairól, többezres tömeg jelenlétében:
 
Helyreállítottátok a férfiak méltóságát jogaiknak elismerésével, hát ne engedjétek meg, hogy a nők továbbra is önkény alatt nyögjenek.  ... Ne álljatok meg félúton! A szabad ember legfontosabb erénye az igazság, és az igazság azt követeli, hogy a jog egyforma legyen mindenkihez, mint a szél és a nap. És mégis, mindenhol azt látjuk, hogy a jog a férfiakat előnyben részesíti a nők rovására, mert minden hatalom a férfiak kezében van. Mi ez? Lehet, hogy szabad férfiak, felvilágosult emberek akik a felvilágosodás és filozófia századában élnek, szentesítik a tudatlanság évszázadaiban létező elnyomást?
 
Etta és társai a korabeli erkölcs és szokásjog megváltoztatásáért harcoltak, a nők kiszolgáltatottsága ellen. A feminista törekvéseket nem mindenki fogadta szívesen, különösen, amikor politikai jogokat is kezdtek követelni. Amikor a jakobinusok hatalomra kerülésükkor bezáratták a női klubokat, Etta így fakadt ki:
 
Kormányunk kiáll az amerikai rabszolgák felszabadításáért, de a férj zsarnokságát továbbra is fenntartja.
 
1792-ben Etta Hágába utazott azzal a megbízással, hogy hozza ott létre a forradalmi követséget. A Bataafse Republiek (Batáviai Köztársaság) létrehozásakor néhány évre bebörtönözték, egészsége megromlott, röviddel kiszabadulása után meghalt.
 
 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Doktornő nadrágban: Madeleine Pelletier francia orvos, radikális feminista (1874–1939)

április 09, 2017 - 23:23

Az első francia nő, aki pszichiátriai szakvizsgát tett és állami elmegyógyintézetben alkalmazták. Szegény családból származott, korán kimaradt az iskolából, később önerőből készült fel az egyetemre. Már kamaszkorában anarchista és feminista csoportok tagja volt, 1906-ban a Solidarité des femmes titkárává választották. Cölibátusban élt. Férfiruhát viselt, hogy ezzel is jelezze eltávolodását a kultúra által definiált, korlátozó "nőiesség" fogalmától. 1908-ban La Suffragiste címen újságot alapított.

Christine de Pisan (kb. 1365–1429) francia író

április 19, 2017 - 23:06

Velencében született, apja elismert tudós, aki gyerekkorában magával vitte Párizsba. 1380-ban egy királyi jegyző felesége lett. 1390-ben megözvegyült, és egyedül kellett eltartania három gyerekét. Ekkor kezdett írással foglalkozni, témáit elsősorban megrendelések alapján választotta. Heraldikáról szóló könyvét halála után angol fordításban is kiadták. 

Madame Tussaud (1761–1850)

október 30, 2014 - 18:34
Marie Grosholz Franciaországban, Strasbourgban született 1761. december elsején. Apja meghalt a hétéves háborúban, anyja egyik rokonuk, Philippe Curtius orvos házvezetőnője volt. Az orvos kedvtelésből anatómiailag pontos viaszfigurákat készített, amelyek felkeltették Conti herceg érdeklődését. Párizsba költöztek, ahol Curtius, orvosi munkáját feladva, kizárólag a viaszfigurákkal foglalkozott.