Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

november 12, 2009 - 13:22
Kiss Noémi azt írja Galgóczi Erzsébet kapcsán, hogy nőírónak lenni szopás Magyarországon – a szónak abban az értelmében, hogy kell keresni egy anyamellet (a női hagyomány megalapozóját, egy ősanyát), melyre rácsimpaszkodhat a kortárs nőíró. És ez akár Galgóczi Erzsébet is lehetne.

Galgóczi Erzsébet (1930–1989), a magyar irodalmi kánon perifériára szorult írója, aki Földes Jolánhoz hasonlóan még a Világirodalmi Lexikon kiegészítő kötetében sem kaphatott helyet annak ellenére, hogy háromszor jutalmazták József Attila- és egyszer Kossuth-díjjal. Igaz, míg korábban a rendszer keblére ölelte a munkásmúlttal is rendelkező Galgóczit, később – különösen 1956 után – kiesett a kegyeiből.

Legelhallgatottabb könyve, a Törvényen belül bátran ábrázolja a szubverzív, őszinte, leszbikus Szalánczky Éva figurájában az öntörvényű, de körülményeivel küszködő értelmiségi nő helyzetét az 50-es éves Magyarországán, bátran állíthatom, hogy a kisregény a magyar par excellence feminista regény is egyben.

A történet 1959-ben játszódik, a mohácsi körzetben agyonlőnek egy illegális határátlépőt (szimbolikus aktus!), Szalánczky Évát. A körzet vezetője, Éva korábbi udvarlója, Marosi kezd nyomozásba: mi motiválhatta Évát, ezt az emlékezetében kiegyensúlyozott, határozott, éles eszű, ugyanakkor titokzatos és elutasító nőt erre az egyértelműen öngyilkos aktusra, a disszidálás eme őrült módjára. A kisregény így visszaemlékezésekből, telefonbeszélgetésekből, kiskocsmás diskurzusokból áll – ebből kerekedik ki egy diverz, mégis vonzó kép Éváról, erről a paraszti származású, végsőkig küzdeni tudó, igazságért harcba vonuló, leszbikus értelmiségi nőről.

Éva elsősorban újságíró, tényfeltáró riporter, bátran leplezi le a női munkásszállók világában dúló nemi erőszakot, a függöny nélküli szobákat, ahol „esténként és éjszakánként a város összes lumpenproletárja az ablakok alatt garázdálkodik”, de munkáját elhallgattatják, sőt bekáderezik, előbbre jutásra pedig lehetősége sincs.

Éva, ez a hihetetlenül vonzó karakter, nemcsak altruizmusa, megalkuvásra képtelensége miatt bámulatra méltó, hanem azon természetessége miatt is, amivel önnön homoszexualitásához viszonyul egy olyan korban, amikor akár az utcáról is becipelhetik a rendőrségre, ha egy nővel csókolózik az éjszaka leple alatt. Éva ugyanis nőket szeret, főleg a saját fals női szerepeibe fuldokló, erőszakos férjjel megvert Líviát, akit képtelen meggyőzni arról, hogy lehetséges a határok áthágása, hogy ugyanolyan teljes életet élhetnének kettesben, bár körülményeik egyszerűek és bizonytalanabbak lennének. Lívia választ – és ez közvetve Éva halálát fogja okozni. Éva persze szenved is a stigmatizáltságtól, így vall magáról: „Eretnek vagyok a teremtésben.”, ugyanakkor nem gyötri emiatt bűntudat, elfogadja magát.

„Az ember azonos az életével, és mégsem mindenkinek adekvát az élete. (…) … ahhoz, hogy az ember önmaga legyen, személyiség, a Létnek egy egyedi megjelenési formája, nélkülözhetetlen variációja – nem szabad, hogy elforduljon önmagától, inkább kézbe kell vennie önmagát.”

Ez a könyv egyik legfontosabb üzenete, Szalánczky Éva életének üzenete, amelyet ma is minden nő és férfi magáévá tehet.

A könyvből Makk Károly készített filmet Egymásra nézve címmel, mely az 1982-es cannes-i fesztiválon Arany Pálma-jelölést kapott, a női főszereplő, Jadwiga Jankowska-Cieslak pedig a legjobb női alakításért vitte el a díjat.

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül. Két kisregény, Bp., Szépirodalmi, cop. 1980. 272 

Lásd:

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



A női test jelentésrétegei – Kukorelly Endre Ezer és 3 című regénye

január 16, 2011 - 00:48

A női testet folyamatosan szimbolikus kódokkal ruházza fel a társadalom. Az irodalmi narrációnak is központi témája a női test, ennek a testnek megszerzése, legyőzése, szexualizálása. A női test tárgyiasítása jelenik meg Kukorelly Endre könyvében, az Ezer és 3 – avagy a nőkben rejlő szív című regényben. A botránykönyvként beharangozott mű 2009-ben jelent meg és nagy visszhangot váltott ki. Botrány abban az értelemben, hogy a magyar irodalomban még nem írtak ilyen nyílt őszinteséggel a nőkről, a testiségről és a házasság hiábavalóságáról.

A férfiak a Földről jöttek! És a nők is…! (Dr. Gary W. Wood: Nemek, hazugságok és sztereotípiák)

augusztus 07, 2011 - 08:49

Régebben olvastam egy könyvet, amelyet akkor teljesen készpénznek vettem: Dr. Marianne J. Legato „Miért nem emlékeznek a férfiak, és miért nem felejtenek a nők?” c. művét (Hajja Kiadó, 2008).

Mi a felnőttség? – Identitáskeresés és a nőiséghez való viszony alakulása Carson McCullers Az esküvői vendég (1948) c. regényében

szeptember 17, 2010 - 12:36

A cselekményben nem túl fordulatos, inkább a főszereplő gondolataiba betekintést engedő mű a tizenkét éves Frankie-ről szól, aki a nyarat a városban egyedül kószálva, vagy otthon, az afro-amerikai szakácsnővel, Berenice-szel, és hatéves unokatestvérével, John Henry-vel kártyázva, beszélgetve tölti. Jól érzi magát velük, de elvágyódik, és ez az elvágyódás párhuzamban áll önmaga, saját identitása keresésével. Akárcsak a „Magányos vadász a szív” hősnője, Mick, ő is túl magas kortársaihoz képest, és „fiús” külsejű: