Nagyapja ismert tudós volt, a kislány 12 éves korában már beszélt latinul és görögül, fizikai, matematikai és filozófiai könyveket olvasott és joghallgató bátyja egyetemi tankönyveit tanulmányozta. Egyetemi jelentkezését a turini egyetem elutasította, de Paviában felvették a hallgatók közé. 1777-ben húzhatta ujjára a jogtudományi doktoroknak kijáró gyűrűt. Giulio Natali történész szerint ez volt a XVIII. század leghíresebb doktori avatása. Korai halála ellenére számos művet hagyott hátra, elsősorban a hozomány- és házassági jog témájában - ezeket egy rokona posztumusz kiadatta.