Meissenben született, értelmiségi családba. Magántanároktól kapott alapos, széleskörű oktatást. 1840-ben kezdett publikálni, a Der Wandelstern és a Sächsische Vaterlandsblätter című lapokban, gyakran Otto Stern álnév alatt. Cikkeiben, elbeszéléseiben a nők a főszereplők, az ő problémáik, kiszolgáltatottságuk, a munkásnők elnyomottsága. A Vaterslansblätterben 1843-ban amellett érvelt, hogy

a közügyekben való részvétel a nők számára nem csupán jog, hanem kötelesség."  

A lipcsei munkásújságban azokhoz a munkásokhoz szólt, akik a nőmunkásokat ki akarték rekeszteni a munkásmozgalomból:

Nem elég az, hogy a férfiak munkáját szervezzék, kell a nőkét is... minthogy a nők részére kevés munkakör áll nyitva, ezért olyan nagy a konkurencia, hogy a béreket erősen lenyomják, így ha figyelemmel nézzük, a női munkások körében a nyomor még nagyobb, mint a férfiaknál." 

1848-ban Adresse eines deutschen Mädchens címmel írt munkájával vált híressé. Ugyanabban az évben Frauen-Zeitung címmel elindította az első, nőknek szóló politikai lapot. (Mottója: "A szabadság birodalmának toborzom polgártársnőimet.") 1855-ben Neue Bahnen címmel alapított szintén nőknek szóló lapot, melynek haláláig főszerkesztője volt.

Auguste Schmidttel együtt alapító tagja volt 1865-ben az Allgemeiner Deutscher Frauenvereinnőjogi szervezetnek, melynek haláláig társelnöke volt. Lipcsében tartották meg ugyanabban az évben az első nőkongresszust.  

Fennmaradt levelezése Veres Pálné Beniczky Herminnel. 

Néhány munkája: 

• Römisch und deutsch;
• Zwei Generationen;
• Die Schultheientochter von Nürnberg;
• Die Stiftsherren von Straburg;
• Mädchenbilder aus der Gegenwart;
• Mein Lebensgang;
• Das Recht der Frauen auf Erwerb;
• Frauenleben im Deutschen Reich;
• Das erste Vierteljahrhundert des Allgemeinen Deutschen Frauenvereins. 

Felhasznált irodalom: