Diákkorában kezdett sportolni, 17 évesen száz síkon nyerte első magyar bajnokságát. Sokoldalú versenyző, sík- és gátfutásban, magas- és távolugrásban, súlylökésben egyaránt szép eredményeket ért el. Harmincegyszeres magyar bajnok, kétszeres főiskolai világbajnok. Az 1948-as londoni olimpián távolugrásban aranyérmet szerzett.
1974-ben nyerte első bajnoki aranyérmét a serdülő országos bajnokságon, párosban 500 méteren. Első világbajnoki aranyérmét a montreali világbajnokságon négyesben 500 méteren szerezte. A négyes hajóval négy világbajnokságon (1987 Duisburg, 1989 Plovdiv, 1990 Poznan, 1991 Párizs) és a szöuli olimpián ezüstérmes. 1992-ben a barcelonai nyári játékokon 500 méteren négyesben olimpiai bajnokságot nyert, egyesben ezüstérmes, párosban bronzérmes. 1994-ben háromszoros világbajnok 200 méteren az egyes, a páros és négyes hajóval. Egy évvel később világbajnok egyesben 200 és 500 méteren.
Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, majd Párizsban a Colarossi-iskolában tanult. Alkotói pályáját 1921-ben kezdte a Színházi Élet szerkesztőségében. Az Új Művészek Egyesületének tagja volt, melynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban, Ady, Baudelaire és Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. 1926-tól 1928-ig Párizsban élt, egy szatirikus lap munkatársa volt, egyben tovább képezte magát.
A Nyugat harmadik nemzedékének jelentős alakja Gyepűfüzesen született. 1926-ban költözött Budapestre, angoltanításból tartotta fenn magát. Első versei az Álláspont és a Pásztortűz című lapokban jelentek meg. 1933-ban közölte először versét a Nyugat, attól kezdve állandó szerzője is lett. Első önálló kötete 1933-ban jelent meg Ébredj fel bennem, álom címmel. Egyik alapítója volt a Tóth Árpád Társaságnak, az összejöveteleket lakásán tartották, a tagok kortárs költők, írók, festők, tudósok voltak.
