Versengünk és ítélkezünk: Kerry Washington a másságokról

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Versengünk és ítélkezünk: Kerry Washington a másságokról

március 29, 2015 - 00:21
Mivel Magyarországon is markáns hiányosságokat mutat az interszekcionalitást tudatosító, átfogó emberi jogi szemlélet és a különböző diszkriminációs formák ellen küzdő csoportok közti szolidaritás, szavait érdemes itthon is megfontolni.

A magyar média kétmondatos bulvárhírben, csak Kerry Washington RUHÁJA - pontosabban: dekoltázsa - kapcsán említi meg azt az estélyt, ahol a mellvillantásnál jóval fontosabb dolgok is történtek: a színésznő egyrészt, az LMBTQIA emberek kiemelkedő szövetségeseit (straight ally) jutalmazó GLAAD Média-díjat vehette át, másrészt, ütős beszédet mondott a társadalmi kirekesztettség különböző formáiban érintett emberek közti összefogás hiányosságairól:

"(...) Az emberek egy része a közösségében, az országában, az egész világon teljes jogú állampolgárként élhet, de itt vagyunk mi is, akiknek különböző mértékben csorbul e lehetőségük. Nem rendelkezünk egyenlő hozzáféréssel az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a munkalehetőségekhez, és olyan alapvető szabadságjogokhoz, mint a házasság. Azt gondolná azt ember, hogy azok, akik nem élvezhetik maradéktalanul az állampolgári jogaikat, összefognak és együttesen kivívják azokat, a történelem azonban az ellenkezőjét igazolja.

 

A nőket, a szegénységben élőket, a színesbőrűeket, a fogyatékossággal élőket, a bevándorlókat, a meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és interszexuális személyeket egymásnak ugrasztotta a többségi társadalom, amely azt érezteti velük, hogy csak korlátozott számú ember számára van hely a "mások" asztalánál. Így hát félni kezdünk egymástól. Versengünk egymással. Ítélkezünk egymás felett. Időnként el is áruljuk egymást.

 

Néha még a saját közösségünkün belül is megkülönböztetjük azokat, akik a leginkább alkalmasak arra, hogy képviseljék a csoportunkat, és azokat, akiket legszívesebben távol tartanánk. Arra tanítottak minket, hogy mint "mások", legyünk sikeresek, és kerüljük el azokat, akik "másképpen mások", különben a többségi társadalom nem fogad be minket. 

 (...)

1997-ben Ellen [DeGeneres] akkor tette meg bejelentését [hogy leszbikus], amikor a Házasság Védelme törvényt alig pár hónapja szavazták meg, és még egyetlen államban sem létezett bejegyzett élettársi kapcsolat azonos nemű párok számára - de ne felejtsük el azt sem, hogy harminc évvel korábban a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélkezett, hogy a fajok közti házasságot tiltó törvény alkotmányellenes. Addig heteroszexuális emberek sem házasodhattak, ha különböző fajokhoz tartoznak.

 

Így amikor napjainkban egy fekete azzal jön nekem, hogy nem híve a melegházasságnak... (taps) ... azt mondom neki: "Légy szíves, ne engedd, hogy gyűlöletbeszéddel rávegyenek, hogy a saját érdekeid ellen szavazz!" Aztán így folytatom: "Volt idő, amikor az emberek rólad és a párodról is így beszéltek. Ha hagyjuk, hogy a kormány a mi időnkben is törvényekkel avatkozzon be a szerelembe, szerinted kik lesznek a következő célpont?" 

 

Ha hiszünk az alapvető emberi méltóságban, nem fordíthatjuk el a fejünket mások megélt valóságától, és nem kérdőjelezhetjük meg mások érzéseinek igazságát."

Mivel Magyarországon is markáns hiányosságokat mutat az interszekcionalitást tudatosító, átfogó emberi jogi szemlélet. és nem ritka pl. a magát a feministák szimpatizánsának valló rasszista, a szexista roma, az alterofób LMBT személy, vagy a homofób fogyatékossággal élő (és ezek összes létező kombinációja, további diszkrimináció sújtotta csoportokkal és diszkriminációs formákkal kiegészülve), és a különböző csoportokra fókuszáló emberi jogi aktivista csoportok együttműködése nálunk is gyerekcipőben jár, szavait érdemes itthon is megfontolni. 

 

 

 

„Az erkölcs csak hallgasson” – az Amor Lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében

február 18, 2013 - 15:49
Gustave Courbet: Az álom
Borgos Anna (irodalmár, pszichológus, a Labrisz egyik alapítója) informatív és egyben szórakoztató, jó hangulatú előadására az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében került sor február 7-én, csütörtökön a Brit Nagykövetségen.

1. A korszak jellemzői

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Harrach Wurst

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

„Kibújtunk a lakás rejtekéből” vs. „Buzi, go home!” – A Budapest Pride történelem kezdetei

február 18, 2013 - 15:53
Véletlenül csöppentem a programra: február 7-én, csütörtökön érkeztem a Brit Nagykövetségre, és csak utána tudtam meg, hogy - szintén az keretében - lesz még egy kerekasztal-beszél

"Benne vagy a történetünkben?" - az első magyar LMBT történeti hónap

február 12, 2013 - 21:57
Nádasi Eszter (Labrisz) és Hanzli Péter (Háttér) a megnyitón (Fotó: Erdélyi Tea)
Február elsején a Vörösmarty Moziban indult útjára az első magyar LMBT Történeti Hónap, melynek célja, hogy a közel harminc ingyenes programmal ráirányítsa a figyelmet a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek történelmi és kulturális jelenlétére egykor és ma.