A nőiesség külső sztereotípiái - Cross-dressing és gender bending

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

A nőiesség külső sztereotípiái - Cross-dressing és gender bending

február 19, 2012 - 22:48

Andrej Pejic (Fotó: Marko Todorovic)

A szexista  felfogás szerint a nő nem más, mint egy olyan lény, aki iránt a férfiak szexuális vonzalmat éreznek. Így a hímsoviniszta férfi valójában csak egyetlen szempontból képes definiálni magát: „én férfi vagyok.” Vagyis nem nő. 

„(S)he is a lady”

 

De mi vagy ki az a nő? Számukra leginkább külsőség. Smink, ruha, cipő (színvilágában összepasszoló, természetesen), ruganyos bőr, hangsúlyozott csípő és mell, edzett, arányos test, ízlés szerint kicsit húsosabb („legyen rajta mit fogni!”) vagy épp vékony, lányos alkat (hosszú combok, és kisebb, de mindenképp kemény mellek). Azok esetéből azonban, akik férfinak születtek, de női modellként tevkenykednek (függetlenül attól, hogy átestek-e nemi átalakító műtéten) kiderrül, hogy a nemekre vonatkozó sztereotípiák, és főképp a nőiességhez, a nőies külsőhöz kötődő elvárások olyannyira csalókák, hogy bármelyikünket megtéveszthetik.  És ha elismerjük, hogy ezek a kellékek olykor felszínesek és abszurdak, joggal merül fel a kérdés: csak akkor lehetünk nőként vonzóak és érdekesek, ha ezeket muszájból magunkra aggatjuk? És mi a helyzet azokkal a  férfiakkal, akik önként és szívesen öltik magukra a nőies külső kiegészítőit? Nos, ezzel el is érkeztünk a cross-dressing fogalmáig.

 

 

Cross-dressing avagy „az igazi férfi szoknyát hord”

A cross-dressing kifejezés (magyarul néha a „keresztbe öltözés” vagy „keresztöltözés” szavakat használják) azt a  viselkedési formát jelöli, amikor férfiak vagy nők különböző okokból az ellenkező nemre jellemző ruhákat viselnek.
Az angolszász tudományos irodalomban ez a kifejezés mára a transzvesztitizmus helyett is használatos.  Ezek a fogalmak az utóbbi pár évtizedben folyamatos jelentésmódosuláson mentek keresztül, főképp a melegjogi mozgalmaknak köszönhetően. Általában az ellenkező nem ruháit viselő személyt nevezik transzvesztitának, ám a szónak emellett több kiegészítő jelentése is lehet.
Egészen a hatvanas évekig a transzvesztitizmust a homoszexualitás egy megnyilvánulásának, vagy a látens homoszexualitás jelének tekintették – mára ez megváltozott. Mindkét kifejezés (a transzvesztita és a crossdresser is) elsősorban azokra a személyekre értendő, akik a biológiai nemüktől társadalmilag elvárt öltözködéstől eltérő ruházkodási szokásokat űznek, ám a szexuális orientációjukra pusztán ebből nem lehet következtetni.

 

Azok kedvéért, akik most hosszas kesergésbe kezdenének a hanyatló erkölcsök miatt, miszerint „az emberek manapság azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok”, megjegyzem: nem újkeletű dologról van szó. Már a mitológiában is találunk jópár példát a cross-dressingre: Thor isten Freyja istennő ruháját öltötte magára, hogy visszaszerezze az óriásoktól harci pörölyét a Mjölnirt, Pallasz Athéné pedig az Odüsszeia szerint több alkalommal is férfinak öltözve bátorította népét a harcban.

 

Sok olyan történetet jegyeztek fel az idők során, melynek szereplői az ellenkező nem ruháit vették fel változatos okokból. Jeanne D'Arc férfi ruhában vezette a százéves háború idején a francia sereget (később, amikor máglyahalálra ítélték boszorkányság vádjával, egyebek mellett ezt is felrótták neki), Alexandriai Szent Máriáról pedig, aki férfi szerzetesként élt, csak a halála után derült ki, hogy valójában nő. Shi Pei Pu pekingi operaénekes a kínai kormány megbízásából folytatott kémtevékenységet nőnek öltözve a kulturális forradalom idején, azért, hogy információt szerezzen Bernard Boursicot francia diplomatától. Ők húsz évig éltek együtt, és még össze is házasodtak, történetükből Broadway-musical és film is készült. A korai 20. századi cross-dresserek közül talán a legismertebb George Sand (eredeti nevén Amantine Lucile Aurore Dupin) francia írónő, de érdemes még megemlíteni Billy Tipton jazz-zenészt, aki Dorothy Lucille Tipton néven született 1914-ben, és a 30-as évektől kezdve férfiként élt. 1989-ben bekövetkezett haláláig a családján kívül senki nem tudta, hogy a biológiai neme szerint nő.

 

Számos irodalmi példát is találunk a cross-dressingre a Vízkereszt Violájától kezdve Huckleberry Finn-en át (aki a regényben egyszer lánynak próbálja álcázni magát) a Gyűrűk Ura Éowyn-jéig, aki Minas Tirith-nél férfi ruhában harcolt. Érdekes módon, míg a nők sok esetben azért öltöztek férfi ruhába, hogy részt vehessenek a háborúban (ahogy pl. Hua Mulan is, aki leginkább a Disney által rajzfilmre vitt történetből ismert), a férfiak többnyire azért öltöztek nőnek, hogy elkerüljék a csatározást. (Akhilleuszt például az anyja, Thetisz öltöztette női ruhába, hogy ne csatlakozzon a görög sereghez, mivel korábban megjósolták, hogy a háborúban leli halálát.)   

Problem?

Azokat az embereket, akik az adott társadalom által elvárt módoktól eltérően öltözködnek (férfiként női ruhába, nőként férfi ruhába, stb.) gyakran övezi elutasítás, olykor támadásoknak vannak kitéve. Én pl. elég sok beszólást kaptam már a külsőmre, ezek közül a leggyakoribb: „Ez most fiú vagy lány?” Általában vissza szoktam kérdezni: miért érdekel?
Gyerekkoromban a környezetem egyszerűen letudta a dolgot annyival, hogy „fiús kislány” vagyok, és ha a tükörbe néztem, valóban nem a királyfit váró szőke királykisasszony nézett vissza, sokkal inkább Pán Péter. Később, már a gimis időszakban, nagyon szerettem kísérletezgetni a külsőmmel - ez azóta is tart. A szabadidőmben divatblogokat böngészek, érdekelnek az újdonságok és szívesen merítek ötleteket belőlük, de az, amit általában a nőktől elvárnak öltözködés terén, nem megy nekem, és nem is erőltetem.
 

Néha akadnak olyanok is, aki a stílusomat látva arra következtetnek, hogy valószínűleg problémám van a nőiségemmel. Érdekes, hogy a cross-dresselő illetve a normáktól eltérően öltözködő férfiakkal kapcsolatban szinte sosem ezt hozzák fel (hogy problémájuk lenne a férfiasságukkal) – őket általában csak simán lebuzizzák. Jelentem: semmi gondom a nőiességemmel - ahogy a férfiasságommal vagy egyéb identitásaimmal sem -, nem vagyok összezavarodva, nem vagyok 'péniszirigy', nem akarok férfivá válni, és nem utálom sem a férfiakat, sem a nőket. Egyszerűen csak nem akarok azonosulni azzal a (számomra lapos) kétpólusú társadalmi normával, ami jól körülhatárolhatóan férfire meg nőre osztja a világot, figyelmen kívül hagyva az önidentifikáció lehetőségét. És ezzel el is érkeztünk a gender bending fogalmáig.

 

Gender bending

Ez a kifejezés azokra a személyekre utal, akik túllépik vagyis „hajlítják”(angol: bend) a tőlük elvárt nemi szerepeket, valamint megkérdőjelezik a túlzott általánosításokat a nemekre vonatkozóan. Egy részük azonosul a születéskori nemével, de az ehhez kötődő társadalmi normákat nem fogadja el, és felvállalja az androgün viselkedést, az atipikus nemi szerepeket. A gender benderek olykor transzneműként (transgender) vagy genderqueer-ként definiálják magukat (magyarázatok ld. lejjebb), jelezve, hogy a születéskori nemük (és/vagy az ahhoz kötődő társadalmi norma) pontatlan vagy hiányos rájuk nézve. Néhányan (ők a transzszexuálisok) megváltoztatják a nemüket hormonterápia és nemi átalakító műtét segítségével, és vannak, akik interszexuálisnak (régebbi kifejezéssel élve: hermafroditának) születtek, vagyis biológiai nem szempontjából nem sorolhatóak be a férfi/nő csoportokba.

 

A transzneműség egy általános kifejezés amellyel olyan csoportokat, személyeket és viselkedést jelölnek (ide értve több különböző irányzatot is) akik/amik eltérnek a kulturálisan hagyományos nemi szerepektől. A jelentését nehéz pontosan meghatározni, mivel folyamatosan változik és kiegészül. A szó maga a nemi identitás önmeghatározására vonatkozik, amely eltérhet a társadalom által hozzárendelt (pl. születéskor azonosított) nemtől, vagyis a transzenmű személy lehet a társadalmi nemtől függetlenül férfi, nő, egyik sem, vagy mindkettő. A transzneműség nem határozza meg a szexuális irányultságot: a transznemű ember lehet heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, pánszexuális, poliszexuális vagy aszexuális, és van, aki az összes ehhez hasonló „címkét” elutasítja.

 

A genderqueer (vagy „non-binary”) az a személy aki nem azonosítja magát férfiként vagy nőként, vagyis elutasítja a heteronormativitást, a nemek közötti megkülönböztetést. A genderqueer személy öndefiníciója alapján lehet férfi és nő egyben (pangender, bigender), lehet sem férfi–sem nő (genderless), vagy genderfluid (aki a két nem között határozza meg az identitását). És lehet olyan harmadik nemhez tartozó is, akit az adott társadalom sem férfiként, sem nőként nem azonosít: pl az indiai hidzsrák (hijra) vagy a polinéz fa'afafine-ok.

 

 

"Azt hittem, felgyújtjuk a patriarchátust" - Transzfeminizmus workshop a Pride-on

július 13, 2013 - 18:33
Kép forrása: tinfeminist.wordpress.com
A Budapest Pride hete alatt a "Transzfeminizmus" workshop volt számomra az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt program, mert két, önmagában is marginalizált és súlyos félreértésekkel, sztereotípiákkal terhelt témát hozott össze: értelemszerűen a feminista mozgalom transzneműek által képviselt irányzatáról szólt, és arról, hogy mely közös pontok találhatók a nők és a transzneműek elnyomásában. A workshopra, két feminista transznemű nő vezetésével, nagyszámú közönség részvételével, július 3-án, szerdán 19 órától került sor a Bálint Házban.
 

Conchita Wurst vs. Harrach Péter

május 11, 2014 - 17:44
Harrach Wurst

Valóságos morális pánikot váltott ki, hogy az idei eurovíziós dalfesztivált az osztrák "szakállas nő"-ként emlegetett Conchita Wurst nyerte. A felrobbant Facebookon a kommentelők pusztuló társadalomról, iszonytató erkölcsi relativizmusról, nők számára kötelező és férfiak számára szigorúan megtiltott szakállviselésről, fenyegető világvégéről, Szodomáról, Gomorráról, és utcán ürítkező járókelőkről értekeznek. Legszembetűnőbb azonban - a youtube nemzetközi kommentjei közt is - a gyermekek miatti aggodalom. Hogyan hat a kis lelkükre, ha meglátnak egy szakállas nőt a tévében? Mi lesz, ha, horribile, dictu, kedvet kapnak a látottak utánzásához?

Feminizmus és transzneműség 2.: Transz nők a szexmunka/prostitúció vitában

szeptember 12, 2016 - 14:03

/Mint ismeretes, a feminizmusnak több irányzata van, amelyek különböző nézőpontokat képviselnek, és amelyek egyes kérdésekben akár szemben is állhatnak egymással. Még komplikáltabbá teszi a jelenséget feminizmus és LMBTQ+ mozgalmak kapcsolata, valamint magán az LMBTQ+ mozgalmon belül az egyes "betűk" (melegek, leszbikusok, transzneműek, queerek, stb.) elfogadottságának eltérő mértéke. Mindez már Magyarországon is kezd látszani.

A transzfóbiától az értetlenkedésen át az elfogadásig – a transzneműségről november 20., a Transznemű Áldozatok Emléknapja alkalmából

november 19, 2012 - 23:58

A Transzneműek Emléknapja (Transgender Day of Rememberance), mely minden év november 20-án esedékes, a transznemű embereket ért gyűlölet-bűncselekményekre, gyilkosságokra, bántalmazásra és diszkriminációra hívja fel a figyelmet. 1998-tól tartják, amikor is – transzszexuális mivolta miatt – meggyilkolták az amerikai transznemű nőt, Rita Hestert.

"Benne vagy a történetünkben?" - az első magyar LMBT történeti hónap

február 12, 2013 - 21:57
Nádasi Eszter (Labrisz) és Hanzli Péter (Háttér) a megnyitón (Fotó: Erdélyi Tea)
Február elsején a Vörösmarty Moziban indult útjára az első magyar LMBT Történeti Hónap, melynek célja, hogy a közel harminc ingyenes programmal ráirányítsa a figyelmet a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek történelmi és kulturális jelenlétére egykor és ma.

"Csupa virág a két-Ádámos éden" - Irodalmi est a Budapest Pride Héten

július 13, 2013 - 11:10
Nádasdy Ádám

Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a "melegfelvonulással" szemben, hogy e "feltűnősködés" helyett "inkább kulturális eseményeket kellene szervezni". Nos, a helyzet az, hogy - noha ez a "parádéhoz" képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában - a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.

Feminizmus és transzneműség – avagy hogyan lettem rossz feminista

augusztus 27, 2016 - 01:25

Sok olvasónknak feltehetően idegennek fog hatni a következőkben bemutatott vita, és úgy fogja érezni (joggal), hogy nem sok köze van a saját személyes tapasztalataihoz, hétköznapi problémáihoz. Mégis úgy érzem, eljött az a pont, hogy írjak, írjunk róla – méghozzá rögtön egy cikksorozatot, amihez némileg szubjektív bevezetőm következik.

"Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted" - Kérdezz-felelek workshop a Budapest Pride-on

július 14, 2013 - 19:35
"Pöttyös az inged? - Minden, amit tudni akarsz másokról, de sosem merted megkérdezni" - hangzott a Budapest Pride-hét egyik legjobban várt workshopjának címe, ahol lehetőség nyílt előzetesen írásban, valamint a helyszínen szóban kérdéseket feltenni meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű, queer és aszexuális embereknek, valamint a kisebbségben megjelent heterónak is.

„Az erkölcs csak hallgasson” – az Amor Lesbicus a háború előtti orvosi irodalom tükrében

február 18, 2013 - 15:49
Gustave Courbet: Az álom
Borgos Anna (irodalmár, pszichológus, a Labrisz egyik alapítója) informatív és egyben szórakoztató, jó hangulatú előadására az első magyar LMBT Történeti Hónap keretében került sor február 7-én, csütörtökön a Brit Nagykövetségen.

1. A korszak jellemzői

A Homofóbiaellenes Világnap alkalmából: The Kids Are All Right (2010) – film egy leszbikus család életéről

május 17, 2011 - 10:08
A filmekben, sorozatokban egyre gyakrabban fordulnak elő meleg, illetve leszbikus szereplők. Ezek az ábrázolások ugyan új sztereotípiákat termelnek ki (nem minden meleg férfi excentrikus, magas hangtónusú humorzsák, aki szereti a rózsaszínt és szívesen vásárolgat hetero barátnőjével :) és nem minden leszbikus nő rövid hajú, férfias öltözetű, és visel sötét keretes szemüveget :) ), ugyanakkor megítélésem szerint jótékony hatásúak is lehetnek, rögtön mert egyáltalán láthatóvá teszik a homoszexuális embereket, és a társadalom hasznos tagjaként (gyakran pl.