Szabad-e a nőknek trágár vicceken nevetni?

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Szabad-e a nőknek trágár vicceken nevetni?

január 16, 2010 - 15:49

 Nem szabad - legalábbis erre a következtetésre jutott Trey Parker és Matt Stone, a South Park alkotói,
a 13. évad 4. részében.
A "Punifingék" című epizódot 2009. decemberében mutatták be Magyarországon (a Comedy Central csatornán megy), és még nem lett áldozata az állandó ismétlésnek, így talán még jópáran nem látták, illetve szórakozási lehetőséget adok azoknak, akik esetleg nem találtak semmi érdekeset hétvégén a tévében.

Azt hiszem, ez a rész jól illusztrálja, hogy mi is az, amin itt a kommentekben gyakran kiakadunk.

Az epizóddal kapcsoltaban, annak kritikájáról, a benne látható utalásokról számos érdekes információt találhatunk itt, a  wikipédián.

FIGYELEM: a sorozat, és különösen ez az epizód trágár beszéddel és altesti poénokkal operál. Csak 18 éven felülieknek és az ilyen humort elviselőknek!
 
 
 

 
 
 

Megjegyzés: ugyan a neten már megtalálható a szinkronos verzió, de annak sajnos hiányzik a vége, illetve Randyék dala alatt nincs ott a felirat. Aki szeretné inkább magyar hanggal nézni, itt megtalálja.

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Sylvia Plath: Függőleges vagyok

január 03, 2010 - 17:47

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.

Elizabeth Barett Browning néhány verse

január 17, 2010 - 18:25

Elizabeth Barrett Browning néhány verse

 

 

Portugál szonett

Theokritosra gondoltam, s az Ének,
ős-édes évek dala fájt fel újra,
dús éveké, melyeknek mézes ujja
osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, –

s így ringva habján antik ütemének,
könnyemen át egy látomás borúja,
múlt életem édesbús koszorúja,
a lassú léptü, szép, szomoru évek

dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll
mögöttem egy misztikus Idegen,
s hajamnál fogva hátra ránt-cibál: