Nagykőrösön született, a középiskola elvégzése után a járásbíróságon volt tisztviselő. 1943-ban Budapestre ment, ahol egy telefonközpontban dolgozott. A Vörös Brigád nevű ellenálló csoport tagja volt, egy zuglói házban volt a központjuk, innen indították akcióikat. 1945 január 6-án a nyilasok elfogták, a budai várban lévő Gestapo központhoz hurcolták és kínvallatás után január 26-án kivégezték.
Jómódú bécsi kereskedőcsaládba született. Több nyelven beszélt, sokat olvasott, de 16 éves korában ott kellett hagynia az iskolát, csak bátyja járhatott egyetemre. 1888-ban jelentek meg első irodalmi publikációi, kezdetben álnéven, abban az időben kezdte szociális és politikai tevékenységét is. Dolgozott ingyenkonyhán, majd zsidó leányok árvaházában, amelynek később az igazgatója lett.
Amikor 1946-ban átvette a Nobel Békedíjat, rengetegen köszöntötték szerte a világban. Az Egyesült Államok kormánya nem volt a gratulálók között.
A Bryn Mawr College-ban diplomázott 1889-ben, ő volt az első, aki megkapta az egyetem európai ösztöndíját. Párizsban töltött tanulmányútjáról a Public Assistance of the Poor in France című értekezésében számolt be. A Wellesley egyetemen tanított közdazdaságtant.
Miután apja tífuszban meghalt, megözvegyült anyjával nyomorogtak. 12 éves korában lépett be részmunkaidősnek egy textilgyárba, egy év múlva abbahagyta az iskolát és teljes állásban dolgozott. A szakszervezet aktív tagjaként kezdett foglalkozni a munkásnők helyzetével. Részt vett a Women's Co-operative Guild által szervezett oktatásban, ahol politikai képzést is kapott. Autodidakta módon orvoslást is tanult, hogy segíthessen kolléganőin, akik többsége nem engedhette meg magának az egészségügyi ellátást.
