Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Ikeda irodalmi és filozófiai tanulmányait szakította félbe, hogy minden idejét a manga-rajzolásnak szentelhesse. Első sikere, a Bara Yashiki no shojo 1967-ben jelent meg, és a történelmi manga előfutáraként tartják számon. Az ezt követő évben Ryoko minden addigi eladási rekordot megdöntött egy olyan közönség meghódításával, amelyet a nagy kiadók addig nem igazán vettek figyelembe.

## A művész így emlékszik vissza arra az időre:

> Őszintén szólva, azt hiszem, hogy a jelenség teljesen túlnőtt rajtam. Asszonyoktól és lányoktól kaptam leveleket, akik megköszönték munkásságomat, és hálásak voltak azért, hogy a manga történelmében először egy mangaka közvetlenül nekik készítette műveit. Pokoli tempóban kellett dolgoznom, hogy minden héten leadhassam a rajzaimat megjelentető magazinnak a következő munkáimat, és meglehetősen nagy nyomás nehezedett a vállamra. Túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy ezt az állandó feszültséget elviseljem. Időnként percekig áztattam a kezeimet jeges vízben, hogy a görcs alábbhagyjon…

Leghíresebb mangája, a Rose of Versailles, először 1972-ben a Weekly Margaret antológiában jelen meg, amelyben 82 héten keresztül, 1973-ig futott. Angolra, olaszra és német nyelvre is lefordították.

Ikeda munkáira jellemző az alapos, kidolgozott háttér. Rengeteg kutatómunkáról és kiváló történelmi ismeretekről tanúskodik a korról és az eseményeket kialakító tényezőkről, amelyek mangái hátterét alkotják (A francia vagy az orosz forradalom például). A történetekben rendszeresen megjelenik a nemi identitás problémája is (Orpheus no Mado, Claudine, Rose of Versailles)

Mára már több millió példányban kelnek el a művei, és a mai napig a shoujo mestereként tartják számon, akinek folyamatosan újranyomtatják alkotásait.
Régóta visszavonult a nyilvánosságtól, hogy gyermekkori szenvedélyének, a lírai éneknek hódoljon. A zenében is sikeres. Legutóbb 2009. július 9-én lépett fel Magyarországon a Művészetek Palotájában.