Csákváron született értelmiségi családba. A Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt, 1902-ben kapta meg történelemtanári diplomáját. Egyetemista korában kezdett publikálni, az Egyetemi Lapok, a Polgári Iskolai Közlöny, a Polgári Iskola közölte cikkeit. Az egyetem elvégzése után több helyen, Trencsénben, Szabadkán és Aradon is tanított, ott került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1917-től Budapesten tanított, a Tanácsköztársaság kikiáltása után az Erzsébet Nőiskola igazgatójának nevezték ki. A tanítás mellett pedagógusoknak indított továbbképző tanfolyamokat. A Tanácsköztársaság bukása után 1920-ban nyolc év börtönre ítélték, a márianosztrai fegyházba került. 1922-ben fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjetúnióba mehetett, Odesszában a tanárképző főiskola tanára volt. A világháború éveiben fogolytáborokban tartott antifasiszta előadásokat. 1946-ban hazatért és emlékiratain dolgozott. 

Néhány munkája: 

• A gyermek a Szovjetunióban;
• Egy egész nép tanul;
• Márianosztra.