Adelheid Popp osztrák munkásnő, feminista (1869–1939)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Adelheid Popp osztrák munkásnő, feminista (1869–1939)

december 27, 2016 - 00:57

A tizenötgyerekes bécsi munkáscsaládból származó lány tízéves korában kezdett dolgozni. Az SPÖ (Sozialdemokratischen Partei Österreichs) egyik gyűlésére bátyja vitte el. A párt vezetői felfigyeltek a jó fellépésű, a nők problémáiról hatásos beszédeket tartó fiatal lányra, segítették tanulni, továbbképezni magát.

Adelheid 1893-ban szervezője és vezetője volt az első női sztrájknak, melyben egy bécsi ruhagyár 600 női dolgozója vett részt. Még ugyanabban az évben megalapította a Libertas csoportot, amely nőket készített fel arra, hogy politikai vitákban helyt tudjanak állni. Szintén 1893-ban alapította meg az Arbeiterinnen-Zeitung (Munkásnők újsága) című lapot, melynek első szerkesztője volt. A párt vezetői felkérték, hogy írja meg önéletrajzát, ami példát, biztatást adhat a többi munkásnőnek. A Die Jugendgeschichte einer Arbeiterin (Egy munkásnő önéletrajza) 1909-ben jelent meg, névtelenül, August Bebel írt hozzá előszót. A könyv korának egyik legolvasottabb politikai műve volt, több nyelvre lefordították.

Adelheidet beválasztották az SPÖ központi bizottságába, az első világháború után Bécs város önkormányzatának, az 1920-as években az osztrák parlamentnek a tagja. Mint képviselő, fő feladatának a szociális problémákat és a nők helyzetének rendezését tekintette. Javaslatokat nyújtott be a családjogi törvény megreformálására, mely a férfit, mint családfőt, korlátlan jogokkal ruházta fel. Harcolt az abortusz legalizálásáért, a férfiak és nők egyenlő bérezéséért. 1939-ben, agyvérzésben halt meg. 

Kapcsolódó tartalom

 

 

Bertha Pappenheim osztrák szociális munkás, író, feminista (1859–1936)

december 27, 2016 - 00:52

Jómódú bécsi kereskedőcsaládba született. Több nyelven beszélt, sokat olvasott, de 16 éves korában ott kellett hagynia az iskolát, csak bátyja járhatott egyetemre. 1888-ban jelentek meg első irodalmi publikációi, kezdetben álnéven, abban az időben kezdte szociális és politikai tevékenységét is. Dolgozott ingyenkonyhán, majd zsidó leányok árvaházában, amelynek később az igazgatója lett.

Marie Baum német tanár, politikus, szociális munkás, író, feminista (1874–1964) 

március 18, 2017 - 22:57

A nőmozgalom egyik legsokoldalúbb alakja az első nők közé tartozott, akiket beválasztottak a német parlamentbe. Apja orvos, anyja ismert nőmozgalmár volt. Mivel német egyetemek nem vettek fel női hallgatókat, a zürichi egyetemen tanult, 1896-ban doktorált. Hazatérése után vegyészként dolgozott, a gyárakban tapasztalt körülmények felháborították, különösen a női-  és gyerekmunkások kizsákmányolása. 1909-től a  Deutschen Vereins für öffentliche und private Fürsorge vezetőségi tagja volt.

Johanna Dohnal osztrák politikus, feminista (1939–2010)

április 04, 2017 - 01:38

1969-ben  Bécs XIV. kerületének képviselőjeként kezdte politikia karrierjét. Nevéhez fűzódik az első Frauenhaus létrehozása, mely bántalmazott nőknek adott menedéket. Több évig nőügyi miniszterként tevékenykedett. Kezdeményezésére szervezték meg az első nemzetközi konferenciát, amely a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakkal foglalkozott. Véleménye szerint:

Ludovica Hainisch-Marchet osztrák pedagógus, politikus, feminista (1901–1993)

május 04, 2017 - 00:12

Liberális felfogású családba született, apja az osztrák-magyar monarchia oktatási minisztere volt. 1923-1929 között Genfben az ENSZ jogi részlegénél titkárnőként dolgozott. 1929-től Bécsben tanult, 1933-ban szerezte meg angol-német szakos tanári diplomáját, egy középiskolában kezdett tanítani Linzben. 1934-1936 között a nemzetközi együttműködéssel, nőmozgalommal is foglalkozó Europa Echo, das Blatt für zwischenstaatliche Verständigung című folyóirat szerkesztője volt. 1938-ban Olaszországba majd Svédországba emigrált, 1949-ben tért vissza Bécsbe.

Florence Jaffray Harriman amerikai feminista, szociális munkás, diplomata (1870–1967)

május 04, 2017 - 21:55

Apja hajómágnás, férje bankár. Kivételezett helyzetét és kapcsolatait szociális problémák megoldására igyekszik felhasználni, a gyermekmunka felszámolását, a munkásnők helyzetének javítását, a nő szavazati jogát szorgalmazza. 1937-ben Franklin Roosevelt elnök norvégiai nagykövetnek nevezte ki. Norvégia német megszállása idején Svédországból szervezte az üldözöttek kimenekítését.