A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A jogfosztott anyákért: Caroline Norton angol író, társadalmi reformer

május 23, 2016 - 23:32
A jogfosztott nők érdekeiért való küzdelem ikonikus alakja.

Előkelő, elszegényedett családba született 1808-ban. Családi kényszerítésre feleségül ment George Nortonhoz, aki állandóan megalázta, kegyetlenül megverte. Caroline az írásban talált menedéket, versei, regényei népszerűek voltak, és így pénzhez jutott.

1836-ban elhagyta férjét, aki úgy állt bosszút, hogy Caroline minden keresetét magának követelte. Az érvényben levő törvények szerint ugyanis a nők vagyonával, munkájuk után járó keresetükkel a férj rendelkezett. A hatályos jog abban sem akadályozta a férfit, hogy három közös fiukat elszakítsa anyjuktól: elrabolta és Skóciában élő rokonoknál rejtegette őket. 

Caroline nem hagyta magát, újságcikkeket írt, beadványokkal ostromolta a törvényszéket, pártfogókat keresett, még a királynőnek is írt. Férje válaszul azzal vádolta, hogy viszonya van Lord Melbourne politikussal (Norton előzőleg megzsarolta a férfit - aki a kért magas összeget nem fizette ki neki). Kilátástalan per vette kezdetét, mely körül a botrány végül országos szintűre dagadt. Melbourne megpróbálta rávenni Caroline-t, hogy térjen vissza a férjéhez, aztán látva annak brutalitását, visszavonta e tanácsát. Az asszony jó hírneve azonban odalett, és a gyermekei felügyeleti jogát sem ítélte meg neki a bíróság. 1839-re Thomas Talfourd ügyvéd segítségével elérte, hogy érvénybe lépjen az Infant Custody Act, mely a férjüktől különélő vétlen feleségeknek hét év alatti gyermekeikhez felügyeleti, annál idősebb gyermekeikhez pedig láthatási jogot biztosított. A saját esetében azonban nem sikerült a törvényt betartatnia: férje továbbra sem adta át neki a gyermekeiket és tartózkodási helyüket sem volt hajlandó elárulni. 

1842-ben ráadásul a legkisebb gyermeke meghalt: leesett a lóról, és az egyébként nem súlyos seb a nem megfelelő ellátás miatt elfertőződött. Legidősebb fia harmincéves korában tuberkulózisban hunyt el. Egyetlen életben maradt fia, Thomas sokat betegeskedett, és gyakran szorult anyja anyagi segítségére. Caroline 1875-ben, Norton halála után vált csak szabaddá, új házasságot kötött, de két évvel később elhunyt. Előtte azonban kénytelen volt még harmadik gyermeke halálát is végignézni. 

Munkásságának része volt két további, a nők helyzetén javító törvény elfogadásában:  az1857-ben életbe lépő (első) Matrimonial Causes Act által némileg enyhült a nemi alapú kettős mérce a válásindítás lehetősége terén – egyszerűsödött a korábban szinte lehetetlen és költséges procedúra, és a nők számára bekerült a kegyetlenség és az elhagyás is mint lehetséges válóok. Az 1870-es Married Women’s Property Act  biztosította, hogy a nők is örökölhessenek, és leszögezte, hogy fizetésük őket illeti, nem a férjüket.

Néhány munkája:

közéleti :

  • -Separation of Mother and Child by the Laws of Custody of Infants Considered;
  • English Laws for Women in the Nineteenth Century.

Szépirodalmi:

  •  The Sorrows of Rosalie: A Tale with Other Poems;
  • The Dream, and Other Poems;
  • The Wife, and Woman's Reward;
  • Lost and Saved.

A Lordok Házában található freskón az Igazság allegorikus alakját a sokat szenvedett Caroline-ról mintázták.

 

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Charlotte Perkins Gilman amerikai író, feminista (1860–1935)

december 27, 2016 - 20:40

Gyerekkorában hányatott sorsa volt, a könyvekhez menekült, a könyvtárban az irodalom mellett történelmi, filozófiai munkákat is elolvasott. 1883-tól jelentek meg írásai a Providence Journalban, a Woman’s Journalban és más folyóiratokban.  1982-ben publikálta a "The Yellow Wallpaper" () című, ma is népszerű novelláját, mely a világhírt jelentette számára.

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.