Perui apa és francia anya gyermekeként Spanyolországban született. A szülők házasságát nem ismerték el az országban, így a lány törvénytelen gyermeknek számított. Apja halála után anyjával nagy szegénységben éltek, így egyéb lehetőség híján 18 évesen hozzáment a munkaadójához, aki azonban kegyetlenül bánt vele, bántalmazta. Flora állapotos volt, amikor elmenekült tőle, és gardedámként kereste a kenyerét. Férje üldözte, közös lányukat többször elrabolta, aztán rálőtt feleségére, ami miatt végül elítélték.
Ravennában született, apja Luca Longhi festő volt, fiatalon az ő műveit másolva tanult. Később együtt dolgozott vele oltárképek festésénél és önálló feladatokat is kapott. Korának népszerű portréfestője volt, de ezek közül csak egy, "A kamalduli remete arcképe" maradt fenn. A többi elveszett vagy lappang, aminek oka lehet az, hogy nem mindig szignálta képeit. Ismert munkái főleg vallásos tárgyúak, gyakori témája volt Madonna a gyermekkel és a szentek élete. Alexandriai Szent Katalinról készített képe a szakértők szerint egyben önarckép is.
Az üvegfestészet egyik legjelentősebb hazai képviselője Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, amit1923-ban fejezett be. Kezdetben olajképeket festett, európai tanulmányútja után kerámia- és üvegfestészettel foglalkozott, külföldön is komoly sikereket ért el. Az 1934-es párizsi, és az 1937-es brüsszeli világkiállításon is aranyérmet és Grand Prix díjat kapott.