Hubertine módos, sokgyerekes vidéki családba született 1848-ban. 13 éves volt, amikor apja meghalt, anyja egy katolikus zárdában neveltette tovább. l6 éves korában be akart lépni a les Sours de la Charité de Saint-Vincent de Paul apácarendbe, de független természetére való hivatkozással kérését elutasították.

Már felnőttkorában írt arról, mennyire félt a házasságon belüli erőszaktól, amelyről anyja, akit férje gyakran megvert, beszélt neki. 1866-ban Hubertine anyja is meghalt, bátyja, aki a gyámja lett, egy másik zárdába adta fizető vendégnek. A lány, aki már régen nem akart apáca lenni, attól félt, hogy élete végéig ott kell maradnia, ezért állandóan hangoztatta feminista elképzeléseit, függetlenségi törekvéseit, zavartkeltő viselkedéséért végül kirúgták a zárdából.

1871-ben Hubertine nagykorú lett és hozzájutott örökségéhez, amely kényelmes életet biztosított számára, nem szorult rá egy férj, vagy a családja támogatására.

A következő év fordulatot hozott életébe. Kezébe került Victor Hugo beszéde a francia nők helyzetéről, arról, hogy jogilag csak polgártársak vannak – polgártársnők nincsenek. Auclert ettől kezdve elkötelezett szüfrazsett, nemcsak nőjogi aktivista, életcélja lesz a nők szavazati jogának kiharcolása.
 
1873-ban Párizsba költözik és csatlakozik Maria Deraismes és Léon Richer feminista csoportjához. Megtanult szervezkedni, vezetni, megismerkedett újságírókkal, kiadókkal, vezető politikusokkal és a különféle reformszervezetek aktivistáival. Kiderült, hogy hatásosan tud írni, cikkeiben az érzelmek és a tények egymást erősítették.

1876-ban Hubertine létrehozza saját szervezetét, La Droit des femmes (Nők jogai) elnevezéssel, amelyet a Société le suffrage des femmes (Szüfrazsett nők egyesülete) névre cserél néhány évvel később, és újságot alapít La Citoyenne (Polgártársnő) címmel. Rengeteget dolgozott. Járta az országot, előadásokat tartott, cikkeket írt, röpiratokat terjesztett, képviselőkkel, politikusokkal tárgyalt, és – micsoda illetlenség!!!! – a szüfrazsett mozgalmat reklámozó táblával masírozott végig az utcákon.

Az 1880-81-es években adó-sztrájkot tartott, azzal érvelt, ha nincsenek jogai, kötelezettségei se lehetnek. Tanácsadója Antonin Lévrier ügyvéd volt, akihez később férjhez ment és Algériába költöztek, ahol Antonin bírói hivatalt töltött be. Negyedik ott töltött évükben a férfi meghalt, miután Hubertine visszatért Franciaországba.

Hubertine Auclert a harcos feministák közé sorolta magát, az angol radikális nőmozgalom példáját követte. 1908-ban országra szóló botrányt kavart, amikor a választás napján az egyik szavazókörben kiborította az urnát, megtaposta a kiszórt szavazócédulákat, azt kiabálva:

Ezeknek az urnáknak a tartalma  érvénytelen! Kizárólag férfiak szavazatait tartalmazzák!

Tényleg felháborító, amit tett! Férfiak teherbe ejthetnek és elhagyhatnak nőket, megverhetik feleségüket, elihatják, elkártyázhatják a nő hozományát, megtagadhatják lányuk taníttatását, ez természetes. Ha egy nő szavazójogot követel, az szégyenletes.

1914-ben, 65 éves korában halt meg. Temetésén hatalmas tömeg volt, valamennyi feminista szervezet képviseltette magát, több mint egy tucat szónok búcsúztatta a konok szüfrazsettet.