Varsóban született, elszegényedett, haladó elveket valló nemesi családba. Az Institut Guwernantek elvégzése után 1835-38 között az intézet tanára volt, majd az előkelő Zamoyski családnál vállalt nevelőnői állást. Velük utazott Párizsba, ahol találkozott fivérével, aki forradalmi tevékenysége miatt menekültként élt ott. Bekapcsolódott a lengyel emigránsok életébe és megismerkedett a feminizmus eszméjével.

Hazatérése után a nagybirtokos Kisielecki családnál vállalt nevelőnői állást. Gyakran elutazott Varsóba, ahol részt vett a cári hatalom ellen harcolók tevékenységében. 1942-ben szüfrazsista csoportot szervezett, mely egészen bebörtönzéséig működött. 1843-ban Poznaňban iskolát akart nyitni lengyel lányoknak, de a porosz hatóságok nem engedélyezték.

Elbeszélései és cikkei jelentek meg a Pierwiosnek, a Pielgrzym és a Przegląd Naukowy című lapokban. Cikkeiben sokat foglalkozott a nőkérdéssel, írásait gyakran Gabryella néven jegyezte. 1946-ban jelent meg Poganka (Pogány nő) című regénye, melyet a lengyel irodalom egyik remekművének tekintenek.

1849-ben Lublinban illegális szervezkedés miatt letartóztatták, három évet töltött börtönben. Kiszabadulása után földrajztanárként dolgozott, keresetét valamint cikkei és regényei honoráriumát fiatal nők oktatására fordította. 

Néhány munkája: Książka pamiątek; Czy to powieść?; Ścieżki przez życie; Biała róża; Wolne chwile Gabryelli; Wykład nauk przeznaczonych do pomocy w domowym wychowaniu panien; Pewność.