Amelia Earhart amerikai pilóta, az első ember, aki mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceánt átrepülte

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Amelia Earhart amerikai pilóta, az első ember, aki mind az Atlanti-, mind a Csendes-óceánt átrepülte

július 30, 2016 - 12:01

Amelia Earhart 1897. július 24-én született a kansasi Atchisonban, kora gyermekkorát főként felső-középosztálybéli anyai nagyszüleinél töltötte testvérével, Muriellel. Anyja összeházasodott egy emberrel, aki rengeteget ígért, de az alkohol kötelékéből sohasem tudott szabadulni, emiatt többször elhagyta a férfit.

Amikor az Earhart család ismét egy háztartásban élt, apja, Edwin folyamatosan munkát keresett, jól fizető állásra vágyott, ezért állandóan költöztek, a két gyermek több különböző iskolában tanult. Amelia fogékonysága a természettudományok és a sport iránt korán megmutatkozott, chicagói középiskolájában kiváló eredményeket ért el kémiából.  Apja alkalmatlannak bizonyult a család eltartására, ez függetlenségre késztette a fiatal lányt, nem bízott abban, hogy valaki gondját viseli.

1917-ben meglátogatta Torontóban lakó húgát. A karácsonyi vakáció alatt látta hazatérni a sérült katonákat az első világháborúból, ezért önkéntes ápolóként kezdett dolgozni a Vöröskeresztnél. Lenyűgözték a pilóták, szabadidejének jelentős részét a közeli reptéren töltötte, ahol a Royal Flying Corps gyakorlatozott.

1919-ben beiratkozott a Kolumbiai Egyetem orvostudományi karára, de egy év után otthagyta, szüleihez költözött, akik ismét egymásra találtak Kaliforniában.

1920-ban egy Long Beach-i légi bemutatón utasként átélt élmény hatására döntő fordulatot vett élete, csupán tíz percet töltött a levegőben, ám elhatározta, hogy pilóta válik belőle. Fényképésztől kezdve teherautó-sofőrig számos állást vállalt, míg végül összegyűjtötte a pénzt a repülés órákra, amiket az úttörő női pilótától, Anita „Neta” Snook-tól vett. Magával ragadta a repülés, mindent elolvasott a témával kapcsolatban, amit képes volt felkutatni és rövidre vágatta haját, akár a többi női pilóta.

Amelia 1921 nyarán megvásárolt egy használt, sárgára festett Kinner Airstert, Kanárinak nevezte el. 1922-ben 14.000 lábig, azaz 4200 méter tengerszint feletti magasságig emelkedett, ezzel rövid ideig rekordtartónak számított a női pilóták körében.

1923-ban tizenhatodik nőként kapta kézhez pilóta jogosítványát a Fédération Aéronautique jóváhagyásával. 1924-ben elfogyott az anyagi fedezete, eladta repülőgépét. Szülei végleg elváltak, Amelia anyjával maradt, ismét többször költöztek Amerika-szerte. 1925-ben újra a Kolumbiai Egyetemre szeretett volna jelentkezni, viszont előzőleg félbehagyott tanulmányai miatt elutasították; tanárként, aztán szociális munkásként dolgozott tovább.

1927-től fokozatosan visszatért a repüléshez az American Aeronautical Society tagjaként, majd a Kinner Airplane & Motor Corp bostoni üzletvezetőjeként. Amelia eközben folyamatosan írt a helyi újság számára, cikkei a repülést népszerűsítették.

1928 áprilisában telefonhívása érkezett Hilton H. Railey kapitánytól, aki azt kérdezte: „Szeretnéd átrepülni az Atlanti-óceánt?”, a lány természetesen igennel felelt. Earhart New Yorkba utazott állásinterjúra, ahol végül kiválasztották, mint első nőt a transzatlantikus repülésre… utasként. Két hónappal később a Fokker F.Vllb/3m-as típusú, Barátság névre keresztelt repülővel szálltak fel Wilmer „Bill" Stultz pilótával és Louis E. „Slim" Gordon másodpilótával Newfoundland mellől. Megközelítőleg húsz óra negyven perc múlva érték el az Egyesült Királyság területét Burry Pointnál. Nyilatkozata szerint Amelia csomagnak érezte magát, „egy zsák krumplinak”.

Visszatérésük után Earhart neve betört a divatpiacra, évekig árulta saját ruháit, új irányvonalat teremtve a nők viseletében; híres és elismert lett. Társszerkesztői állást kapott a Cosmopolitan magazinnál, felhasználva a médiát, hogy a kereskedelmi repülés mellett kampányoljon . A Transcontinental Air Transport (később Trans World Airlines) támogatója, valamint a National Airways alelnöke lett.

1929-ben részt vett az első Santa Monica és Cleveland légvonal között megrendezett Woman's Air Derbyn, a harmadik helyen végzett. 1930-ban a Ninety-Nines, a női pilótákat támogató szervezet első elnökévé vált. 1931-ben autogiro magassági rekordot állított fel egy Pitcairn PCA–2-es típusú girokopterrel, 18.415 lábra emelkedett.

1932. május 20-án egyedül indult Newfoundlandból azzal az elhatározással, hogy megteszi ugyanazt az utat, amit öt évvel azelőtt Charles Lindbergh az Atlanti-óceán felett. Tizenkét óra elteltével technikai problémákat észlelt, ezért nem tudta Párizsig irányítani a gépet, az Egyesült Királyság területén, Észak-Írországban le kellett szállnia.

Következő útja Hawaii szigetéről Oaklandbe vezetett, ezáltal Amelia Earhart volt az első személy, aki átrepülte az Atlanti- és a Csendes-óceánt is. 1930 és 1935 között hét női sebesség- és távolságrekordot állított fel különböző repülésre képes géptípusokkal. 1935-ben a Purdue Egyetem munkatársa lett, a Department of Aeronautics-on kezdett dolgozni technikai tanácsadóként – ez az állás hozzásegítette egy Lockheed Electra L–10E megvásárlásához.

Időközben elhatározta, hogy ő lesz az első ember, aki körberepüli az Egyenlítőt. Három professzionális navigátort választott: Harry Manning kapitányt, Fred Noonant és Paul Mantzt. Az eredeti terv szerint Kaliforniából Hawaii szigetére, majd a Csendes-óceánon keresztül Ausztráliába kellett érkezniük. Onnan Indián és Afrikán át vissza Kaliforniába.

1937. március 17-én indult a csapat Oaklandből, Hawaiion sikeresen földet értek, viszont a következő levegőbe emelkedésnél probléma lépett fel, az Electra komolyan meghibásodott; vissza kellett küldeni Kaliforniába javíttatni. Időt vesztettek, az időjárás és a széljárás jelentősen megváltozott, ezért kelet felé módosult az útirány.  Harry Manning kapitány és Paul Mantz kiléptek, Earhart és Noonan június 1-jén érte el Miamit, június 29-én pedig a Pápua Új-Guinea területén található Lae várost. 1937. július 2-án szálltak fel ismét, az utolsó rádiójel egy nappal később, 8:43-kor érkezett tőlük – nyomuk veszett a Csendes-óceánon, valószínűleg kifogyott az üzemanyagtartály.

66 légi járművel és 9 hajóval azonnal keresni kezdték őket, de minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. 1939. január 5-én Amelia Earhartot hivatalosan halottnak nyilvánította a Los Angeles-i bíróság.   

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Első nőként a La Manche felett: Harriet Quimby pilóta

május 11, 2016 - 13:31

San Franciscoban a Dramatic Review, a  San Francisco Call és a Chronicle lapok munkatársa volt. 1903-ban New York-ba költözött, ahol a Leslie’s Illustrated Weekly alkalmazta fotós újságírónak. 1911-ben a Moisant School of Aviation-ban tanult repülni, sikeres vizsga után augusztus elsején az Aero Club of America-tól megkapta pilótaengedélyét. A Moisant International Aviators csapat tagjaként a repülést bemutató és népszerüsítő rendezvényeken vett részt. 1912. április 16-án hajtotta végre repüléstörténeti szenzációját a La Manche csatorna átrepülésével.

Anne Morrow Lindbergh amerikai pilóta, író, költő (1906–2001)

június 21, 2017 - 23:25

Egyetemistaévei alatt már elismert költő volt.1934-ben elnyerte a National Geographic Society Hubbard Gold Medalt, nő előtte nem kapta meg ezt az elimerést. 23 évesen az első transzatlanti szólórepülést végrehajtó Charles Lindbergh felesége lett. Anne Lindberg volt az első nő, aki vitorlázórepülő-vezető jogosítványt szerzett, 1931-ben pedig a repülőgép vezetéshez való jogosítványt is megkapta. Gyakran repült férjével közösen és egyedül is, élményeiről több könyvet írt.

A világ első pilótanője: Raymonde de Laroche

augusztus 18, 2017 - 22:40

A világon az első nő, aki repülőgépvezetői jogosítványt szerzett. Fiatal színész  volt, amikor megismerkedett a neves repülőgéptervező és -építővel, Charles Voisin-el, aki lelkesedését látva megtanította  vezetni. 1909. október 22-én kapta meg pilótaengedélyét és azonnal használta is. A korabeli gépek törékenyek voltak, rendkívül veszélyes volt velük a repülés. Tíz héttel  engedélyének megszerzése után Raymonde balesetet szenvedett, eltörte a kulcscsontját, agyrázkódása volt. Felgyógyulása után folytatta a repülést, légibemutatókon vett részt Egyiptomban, Budapesten, Szentpétervárott.