Jelena Dimitrijević szerb író, költő, utazó (1862–1945)
Kruševac-on született, jómódú, hagyományos ortodox családba. Gyerekkorában kezdett érdeklődni a nyelvek iránt, megtanult franciául, angolul, oroszul, olaszul, görögül és törökül. A nyelvek mellett íráskészsége is hamar kibontakozott, 1878-ban jelent meg első verse. 1881-ben házasságot kötött Jovan Dimitrijevic magasrangú katonatiszttel, Niš városában telepedtek le. Férje támogatta író és szociális tevékenységét, beutazták együtt Európát és Amerikát, útjairól írt könyvei nagy sikert arattak. Érdeklődésének középpontjában a nők élete állt, különösen a háremben élők helyzete foglalkoztatta. Jó barátságot ápolt török nőkkel, így közvetlen tapasztalatokat szerzett hárembeli életükről, erről szóló könyve 1897-ben jelent meg Pisma iz Niša o haremima címmel. Valamennyi versében, levelében, elbeszélésében, regényében fő téma a nő, a családban és a társadalomban elfoglalt helye, érzései, elnyomatása, kiszolgáltatottsága. A főművének tekintett Nove című regényéért 1912-ben megkapta a tekintélyes Matica Srpska díjat.
Néhány munkája: Jelenine pesme; Đul-Marikina prikažnja; Fati-Sultan, Safi-Hanum,Mejrem-Hanum; Amerikanka; Pisma iz Misira; Novi svet ili u Americi godinu dana; Sedam mora i tri okeana. Putem oko sveta.