A feminizmus egyik előfutára nemesi család lánya volt, ahol fontosnak tartották a műveltséget. Megtanult latinul, görögül, olvasta a klasszikus írókat és filozófusokat, önállóan gondolkodott a világról. Latin klasszikusokat fordított, avatott gondozója volt Montaigne hagyatékának, ezek mellett sok saját publikációja jelent meg. Írásaiban sokat foglalkozott a nők tanulásával, önállóságuk fontosságával. Az Égalité des Hommes et des Femmes (A férfiak és a nők egyenrangúsága, 1622) és a Les femmes et Grief des dames (A nők sérelmei, 1626) című munkái a korai feminista irodalom alapműveinek számítanak.