Rotschild Klára divattervező (1903–1976)

Olvasási idő
1 minute
Eddig olvastam

Rotschild Klára divattervező (1903–1976)

február 18, 2019 - 02:02

MTI Fotó: Kácsor László

Apja, Rotschild Ábrahám női divatszalonjában tanult, 1934-ben önálló szalont nyitott a Belvárosban, a Deák tér 3. alatt. Választékos, hibátlan ízlésű kreációi itthon és külföldön is híresek voltak. A következő évtized a tragédiáé volt, Klára szülei Auschwitzban, férje munkaszolgálatosként halt meg. A háború után a családi üzleteket államosították, egy ideig újságárusként dolgozott.

1953-ban azonban megnyílt a Különlegességi Női Ruhaszalon a Váci utcában, Rotschild Klára vezetésével. Életének kutatója, Simonovics ildikó divattörténész szerint jó érzékkel tudott kapcsolati hálót építeni és önmagát menedzselni, ezért válhatott a kommunista rendszer kivételezettjévé. A párizsi divatot követő modellek vevői művészek, neves orvosok, tudósok, diplomaták voltak, nemcsak Magyarországról, de az egész világból érkeztek a kuncsaftok. Állandó vevő volt Jovanka Broz, Vranitzky osztrák kancellár felesége, Gábor Zsazsa, Honthy Hanna és Kádár Jánosné is.

Utolsó divatbemutatóját 1976 szeptember végén tartotta meg a Gundelban. Néhány héttel később, valószínűleg komoly fájdalmakkal járó betegsége miatt, öngyilkos lett.

 

 

Attalai Zita iparművész, cipőszobrász (sz. 1964)

február 18, 2018 - 21:23

1987-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil tanszékén. Diplomamunkája egy 25 párból álló női cipőkollekció elkészítése volt. A főiskola elvégzése után is megmaradt a cipőtervezésnél, magyar cégeknek dolgozott.

Mivel később a hazai cipőgyártás gyakorlatilag megszűnt, önállósodott, új világot teremtett magának, a cipőszobrászatot. Cipőiben járni nem lehet, csak csodájukra járni.

Alkotásaival hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert, a világ valamennyi neves kiállítótermében megfordult, több díjat nyert. 

„Minden reggel szárnyaim nőnek / S alkonyatra letöri az élet” – Miklós Jutka költő, fotográfus

július 24, 2010 - 16:36
1887. (más forrás szerint 1884) szept. 7-én született Berettyóújfaluban, Militzer Júlia néven, tízgyermekes zsidó családban, apja jómódú gazdálkodó. Gyerekkorától írt, első verse tizenhat éves korában a Budapesti Naplóban jelentek meg.
 

Molnár Gáborné Kővágó Maris pingálóasszony, hímző, mintaíró (1921–1985)

június 08, 2019 - 00:36

Negyvenszálláson született, gyerekkorában tanult meg kézimunkázni. A hímzés és pingálás, mintatervezés szakmai fogásainak elsajátításában Király Ilus volt a mestere. 1952-ben a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egyik alapítója volt, két évre rá már ő volt a művészeti vezető. Alaposan ismerte a hagyományos mintákat, amelyeket hibátlan stílusérzékkel alkalmazott és alakított modern darabokra. Pingálóasszonyként bejárta a világot, művészetét mindenütt megismerték, megszerették.

A "százrózsás": Kis Jankó Bori hímző, mintarajzoló (1876–1954)

augusztus 24, 2019 - 18:07

Valódi neve Gáspár Antalné Molnár Borbála, a Kis Jankó nagyapja, Nagy János mezőkövesdi szűcsmester ragadványneve volt. A mester egyik lánya, Bori szintén érdeklődött a népművészet iránt, és híres íróasszony (előrajzoló) lett. Nagyon örült, amikor lánya, akit szintén Borinak hívtak, titokban kihímezte a köténye sarkát. Észrevette a tehetségét, és onnantól tanította a mesterségre. A kislány négy év után még az iskolából is kimaradt, anyjának segített a megrendelések elkészítésében. Tizenöt évesen férjhez ment Gáspár Mártonhoz.

Ferenczy Noémi festő, gobelinművész (1890–1957)

június 15, 2019 - 00:56

Művészcsaládból származott, szülei, testvérei valamennyien ismert alkotók. Apjánál kezdett rajzolni, majd szövést a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanult. Hazatérése után Nagybányán élt, ott készítette első önálló falikárpitjait, melyeket a budapesti Ernst múzeumban állított ki. A tervezéstől a kivitelezésig mindent ő csinált, a fonalfestéstől a szövésig. 1945-től haláláig a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. 1948-ban Kossuth díjat, 1952-ben Érdemes művész kitüntetést kapott. Alkotásai magyar és külföldi múzeumokban egyaránt megtalálhatók.  

Nyakas Miklósné Varga Etelka szövő 1914 - 1984

december 19, 2018 - 18:30

Debrecenben született, a Nyíregyházi Tanítóképző hallgatójaként ismerkedett meg a népművészettel, azon belül is a szövés keltette fel érdeklődését. Iskolai elfoglaltsága mellett járta a falvakat, mintákat gyűjtött. 1951-től feladta tanítói munkáját, a Háziipari szövetkezet szövő részlegének művészeti vezetője lett. Gyűjtőmunkáját kiterjesztette, Hajdú-Bihar megye hagyományos szőttes mintát feldolgozta és újrateremtette. Saját szőttesein hagyományos motívumokat használva készített modern darabokat. 1960-ban a Népi iparművész címet. 1965-ben a Népművészet mestere elismerést kapta meg.

Dénes Valéria festőművész (1885–1915)

november 29, 2016 - 21:17

Budapesten született jómódú családból, rendkívül gondos nevelést kapott.  

Szablya Frischauf Ferenc festő magániskolájában tanult, aki rögtön felfigyelt a megszokottól eltérő képességeire, eredetiségére. Már 1903-ban, első kiállításán elismerő kritikákat kapott. 1906 és 1911 között a Kéve művészegyesület tagja volt. Dolgozott Nagybányán, majd 1910-ben Párizsban Matisse tanítványa volt. Itt ismerkedett meg a kubizmus első magyar képviselőjével, Galimberti Sándorral, akivel 1911-ben házasságot kötöttek. 1914-ben 77 képet állított ki a Nemzeti Szalonban.

Hajnal Anna költő, író, fordító (1907–1977) 

február 01, 2018 - 14:05

A Nyugat harmadik nemzedékének jelentős alakja Gyepűfüzesen született. 1926-ban költözött Budapestre, angoltanításból tartotta fenn magát. Első versei az Álláspont és a Pásztortűz című lapokban jelentek meg. 1933-ban közölte először versét a Nyugat, attól kezdve állandó szerzője is lett. Első önálló kötete 1933-ban jelent meg Ébredj fel bennem, álom címmel. Egyik alapítója volt a Tóth Árpád Társaságnak, az összejöveteleket lakásán tartották, a tagok kortárs költők, írók, festők, tudósok voltak.

Takács Zsuzsa költő, műfordító (sz. 1938)

november 14, 2018 - 18:54
Takács Zsuzsa dedikál az Ünnepi Könyvhéten (Fotó: Vadas Róbert)

Az ELTE spanyol-olasz szakán végzett 1963-ban, majd Havannában egyetemi lektorként dolgozott. 1964 és 2002 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen spanyol társadalomtudományi szaknyelvet tanított. Elsősorban spanyol, olasz, katalán, portugál és angol költőket fordít. Első verseskötete, a Némajáték, 1970-ben jelent meg a Szépirodalmi kiadónál. Számtalan hazai és külföldi díjat kapott, 2003-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője kitüntetést nyerte el.

Egyik lánya Lengyel Anna műfordító, dramaturg. 

Néhány kötete:

Szőllősy Nina színész és költő 1843 - 1861

május 29, 2019 - 17:05

Színészcsaládba született, apja, Szőllősy Mihály vándorszínész társulatával járta az országot, öt évesen már szavalt a színpadon. Egy ideig Latabár Endre társulatának tagja volt, különösen népszínművekben ért el komoly sikereket. 16 évesen kezdett publikálni, elbeszéléseit, verseit többek között a Játékszíni Emlények, a Győri Közlöny, a Családi Kör közölte. Halála után a Hölgyfutárban jelentek  meg válogatott versei.