„De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?

Olvasási idő
16perc
Eddig olvastam

„De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?

július 06, 2012 - 22:07

            A családon, párkapcsolaton belüli erőszak sajnos Magyarországon is egy aktuális probléma. Dina McMillan „De hiszen azt mondja, hogy szeret!” c. könyve (ford. Kuszing Gábor et al, Nyitott Könyvműhely, megrendelhető a NANE webáruházban) azért született, hogy a nők idejében – az esküvő ill gyermekvállalás előtt – észrevegyék az intő jeleket azon férfiak viselkedésében, akikből nagy valószínűség szerint bántalmazó lehet.

A könyv szisztematikusan leírja, mi alapján választ partnert a bántalmazó típusú férfi, hogyan kezd udvarolni, és miként mélyíti el a kapcsolatát a kiszemelt nővel. A mű a lelki bántalmazás felépítését mutatja be, melyből idővel fizikai bántalmazás is lehet.

            Függetlenül attól, hogy a bántalmazó viselkedése tudatos vagy tudattalan, cselekedetei meghatározott érzelmi és lelki reakciókat váltanak ki partnerben. Ezek olyan manipulációk, amelyek a nő önértékelését csökkentik. Ezeknek a férfiaknak szükségük van rá, hogy uralják a partnerüket; az ilyen fajta kapcsolattól érzik úgy, hogy erősek, biztonságban vannak. (Lásd: férfias férfi, és nőies nő sztereotípiái)

             Sajnos ebben a kultúra is támogatja őket. A nőket arra tanítják, hogy a partnerük megtartása érdekében a férfi kedvében kell járniuk, le kell adniuk az igényeikből, és szemet kell hunyniuk bizonyos sérelmek felett. A tündérmesék, a média, a család és a közösség által előadott történetek mind az ilyen kapcsolatok idealizálására tanítják őket. Mindez kiszolgáltatottá teszi a nőket a bántalmazó férfival szemben.

            Ez a könyv nem ír a fizikai bántalmazásról. Az érzelmi manipulálás stratégiáját írja le, azt, hogy jön létre az érzelmileg és lelkileg bántalmazó kapcsolat. Rávilágít arra, hogy a bántalmazók hogyan viselkednek a viszony kezdetétől: hogy szemeli ki a férfi a nőt, építi ki tekintélyét és hogy fokozza a kapcsolat intenzitását és iramát, hogy ezzel is pszichológiailag kikényszerítsen és aztán bebetonozzon egy egészségtelenül működő kapcsolatot.

 

  1. A nő kiválasztása

Milyen tényezők szerint alakulhat ki az egyenlőtlen/bántalmazó kapcsolat? Mi alapján választ a bántalmazó férfi?

Összességében elmondhatjuk, hogy a potenciális bántalmazók a legkisebb ellenállás felé mennek, azaz igyekeznek alacsony önbizalmú, hozzájuk képest hátrányosabb tulajdonságokkal, körülményekkel, státusszal bíró nőket kiszemelni, akik "felnéznek" rájuk. Pl.

  • Hagyományos családi háttér, esetleg szigorú vallási neveltetéssel összefonódva. Itt azt tanítják, hogy a férfinak az a szerepe, hogy irányítson és döntéseket hozzon, a nőé pedig az, hogy ellássa a férfit, és a gyerekeit.
  • Jelentős korkülönbség a férfi javára: a bántalmazó férfiak gyakran azért választanak sokkal fiatalabb partnert, mert ők könnyebben befolyásolhatók.
  • Jelentős jövedelemkülönbség: a nő anyagi kiszolgáltatottságához vezet. A nőket arra tanítják, hogy olyan férfit válasszanak, aki jól keres, nem arra, hogy ők maguk jól keressenek. (lásd Hamupipőke-mítosz: a nőt nem a saját jogán való, hanem a férfi révén való felemelkedésre biztatja a társadalom - a szerk. megj,)
  • Nagy iskolázottsági különbség a férfi javára.
  • Jelentős magasságkülönbség a férfi javára, illetve jelentős alkati különbség a két fél között.
  • Testi vonzerő jelentős különbsége: a férfi észrevehetően előnyösebb külsejű, mint a nő. (Egy előnyös külsejű nő sok esetben  nagyobb önbizalommal bír, így kevésbé fogja tűrni a megaláztatást.)
  • A férfi szexuálisan tapasztaltabb, mint a nő. (Bántalmazó hajlam esetén gyakran járul ehhez kettős erkölcsi mérce: pl. a férfi elvárja, hogy partnere szűz legyen, vagy ha nem az, féltékeny a múltbeli kapcsolataira, azokról kérdezősködik.)

(Ezen különbségek közül 1-2 megléte természetesen nem feltétlenül vezet bántalmazó kapcsolathoz, de ha a kapcsolat e különbségek miatt (és nem ezek ellenére) jött létre, azaz ha a férfi, felsőbbrendű pozícióját féltve, a párkereséskor kimondottan kerüli az övével azonos státuszú, korú, iskolázottságú, presztízsű nőt, akkor már gyanakodhatunk - a szerk. megj.)

 Előfordulhat - ritkábban - olyan eset is, hogy a fenti tendenciával ellentétben a bántalmazó egy erős nő "megtörését" tűzi ki céljául. (Éppen ezért bárki áldozatul eshet.)

Mire vigyázzunk már a legelején? 

Ne legyünk elbizakodottak (ne hagyatkozzunk arra, hogy "velem ez úgyse történhet meg, én ennél okosabb, erősebb, jobb megfigyelő stb. vagyok"): mindenkiből válhat áldozat, ezért nagyon fontos a figyelmeztető jelek időbeni felismerése. 

 

Ne a szavakra figyeljünk, hanem a viselkedésre, a tettekre, bármilyen sármos, jóképű férfi is vall szerelmet teljes átéléssel. Figyeljük meg, van-e ellentmondás a szavak és a tettek között: csak mondja, hogy szeret, vagy ki is mutatja, a viselkedése is erre utal?

 

  1. Udvarlási szakasz:

A bántalmazónak az a célja, hogy észrevétlenül manipulálja a nőt. Ennek két eszköze lehet: összpontosítás és az intenzitás.

Összpontosítás: mélyen a nő szemébe nézve isszák minden szavát. Úgy tesznek, hogy a nő tökéletesen érezze: ő a világ közepe. És ekkor nem játsszák meg magukat, valóban minden szót meg akarnak jegyezni, mert minél több információhoz akarnak jutni a nőről, amit a későbbi manipulációk során fel is használnak. A férfi megpróbál minél több személyes információt megtudni a nőről, miközben magáról alig beszél.

A megszerzett információk birtokában a férfi az elején úgy fog viselkedni, ahogy a nő várja, és azt mondja, amit csak hallani akarnak. Eljátssza, hogy ő a herceg fehér lovon. Sajnos ennek könnyen áldozatává válhat egy tapasztalatlan nő (lásd: tündérmesék, sztereotípiák hatására), pláne, ha a leendő partner egy rendkívül vonzó, jóképű férfi.

és/vagy

Intenzitás: A bántalmazó biztosra akar menni, ezért minél hamarabb szeretné a kapcsolatot elmélyíteni. Elhúzza a találkozókat, vagy a hosszú (esetleg több órás) telefonbeszélgetés alkalmával nem engedi, hogy a nő tegye le a telefont. Mindent elkövet, hogy a nő lehengerelve érezze magát. (Jellegzetes az is, hogy feltűnően gyorsan akar haladni a kapcsolatban, legszívesebben átugorná az ismerkedési, "udvarlási" szakaszt; minél hamarabb, irracionálisan rövid időn belül magáénak akarja tudni a nőt, sürgeti az együtt járást, az összeköltözést, nem akar a nőnek gondolkodási időt adni - mert ugye nem meri a nemleges választ megkockáztatni. És a nő bizonytalansága ilyen esetben pontosan arra utal, hogy érzi a kényszert - csak sajnos legtöbbször elnyomja a kételyeit - szerk.)

 

Mire érdemes figyelni az udvarlási szakaszban?

  •   Hogyan beszél más nőkről (pl: az anyjáról, vagy a volt barátnőiről)
  •   Ne hagyja, hogy a jövőről szőtt mesékkel kábítsák el, miközben még alig ismerik egymást!
  •   Ne dőljön be a túlzó bókoknak!
  •   Figyelje, hogyan reagál más vonzó nőre!
  •   Ne adjon ki magáról ismeretlennek magánjellegű információkat!
  •   Legyen óvatos, ha a leendő partner már a legelején parancsolgat, esetleg kritizál (jó szándékú javaslatnak álcázva)
  •   Figyelje meg, könnyen lesz-e dühös.
  •   Figyelje meg, kit tart felelősnek a saját életéért?
  •   Ne hagyja figyelmen kívül a figyelmeztető jeleket, ne keressen kifogásokat!
  •   Ne nyomja el a gyanúját pusztán sajnálatból, pl. mert "nehéz élete volt."

 

 

  1. A hálószövés

A férfi tekintélyt akar szerezni a nő előtt. Ezt kis lépésekben fogja megtenni, és emiatt nem lát át rajta annyi nő. Szépen fokozatosan, és főleg észrevétlenül kezdi leépíteni a nő önbizalmát.

Meg akarja mutatni, hogy ki irányít, és biztos akar lenni abban, hogy ezt a nő rá is hagyja. Például már a legelső randevúk alkalmával igyekszik a legapróbb dolgokban is dönteni, és abból nem enged: ha étterembe mennek, a férfi mondja melyikbe menjenek, ha a nő mást mond, finoman lebeszéli. Nem érzi magát kényelmesen, amíg nem ő hoz meg minden döntést. A nő észre sem fogja venni, hogy az irányítás mekkora részét már át is adta neki, és már mennyire rajta van egy bántalmazó kapcsolathoz vezető úton.

Mindent megtesz, hogy a nő őt férfiasnak, lovagiasnak lássa. Amennyire csak lehet, megpróbálja majd a nőt pénzügyileg is függővé tenni. A bántalmazónak begyakorlott válaszai vannak, ha esetleg a nő bírálná őt. Minél okosabb, és minél jobban tud manipulálni, annál ügyesebben fogja kimagyarázni a viselkedését. Akár még bűntudatot is kelthet a nőben.

Ha megpróbálja megmondani önnek, mit tegyen, vagy túl személyes vagy oda nem illő kérdéseket tesz fel, ha bármilyen helyzetben abból indul ki, hogy ő az irányító (pl. úgy rendel ételt önnek, hogy nem kérdezte meg) tartson távolságot, és figyeljen az ellenőrzés és manipulálás újabb jeleire!

 

  1. Előkerülnek a láncok

A bántalmazók előszeretettel használják a „ húzd meg, ereszd meg” taktikáját. A férfi nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen felhívja a figyelmet a saját előnyös tulajdonságaira. Folyamatosan rá fog mutatni társa hibáira (akár a külsejét, akár a jellemét tekintve), vagy arra, hogy annak milyen hiányosságai és hátrányai vannak vele szemben. Minél inkább sikerül elbizonytalanítania önmagában a társát, annál jobban érzi magát a kapcsolatban a bántalmazó.

A bántalmazó ellentmondásos viselkedés révén tesz szert pszichológiai előnyre. Egyrészről dicséri és kényezteti párját, másrészt lekezeli és érezteti vele, hogy érdemtelen az ő tiszteletére. Folyamatosan érzelmi fájdalmat okoz, és elbizonytalanítja a nőt az önértékelését illetően. Negatív összehasonlításokat tesz a partnere, és a többi nő (pl. korábbi partnerei) között (külsőt, személyiséget, netán szexuális teljesítményt illetően). Egyik nap szeretetteljes és nagylelkű, másik nap hideg és távolságtartó.

A figyelemelterelés illetve összezavarás céltudatosan használt eszköz annak megakadályozására, hogy a nő magához térjen. Ne engedje, hogy kimagyarázza magát, amikor megsérti vagy félrevezeti önt!

Tegye fel magának a kérdést: maradéktalanul kellemesen érzi magát vele, vagy fél, hogy hibázni fog?

 

Az egészségtelen kapcsolat egyik legbiztosabb jele a kettős mérce. Mond-e, tesz-e partnere olyan dolgot, amelytől ő maga azonnal dühbe gurulna, ha ön tenné vele? Többet enged-e meg magának a partner Önnel szemben, mint fordítva?

 

  1. Kattan a bilincs

 

           A bántalmazók hamar rájönnek, hogyan lehet egy másik embert manipulálni. Elég következetesen megjutalmazni a kívánatos viselkedést és büntetni az ellenkezőjét. Később a kívánatos viselkedés fennmarad akkor is, amikor már nem jutalmazzák. Amikor a bántalmazó partnere aláveti magát a befolyásolásnak, jutalmazni fogja, amikor pedig ellenáll, érzelemeiben fogja bántani.

         A bántalmazó kezdeti viselkedése színjáték, hosszú távon kemény munkájába kerül leplezni, ki is ő valójában. A bántalmazók megfigyelik, hogy az ember önértékelése és a kapcsolatokkal szemben támasztott elvárásai összefüggnek. Az alacsony önértékelésű emberek nem várják el a partnerüktől, hogy szeretettel, tiszteletteljesen bánjanak velük. Minél inkább sikerül a bántalmazónak lerombolnia a párja önértékelését, annál kevesebb jutalommal is rá tudja venni arra, hogy vele maradjon, és annál kevéssé valószínű, hogy ellen fog állni az akaratának.

            Az önbizalom leépítése mellett a befolyásolás másik módszere az elszigetelés, pl: partnere ragaszkodik ahhoz, hogy elkísérje önt mindenhova. Finomabb módszernél kedves és nagylelkű lehet, mindenkinek a kedvére tesz, hogy meggyőzze őket milyen nagyszerű ember is ő. Aztán amikor már ön teljesen függ tőle, „megváltozik”. Mire ez megtörténik, az ön barátai és családja esetleg már el sem hiszik, hogyan bánik önnel a zárt ajtók mögött. Ha a bántalmazó türelmetlenebb. más módszert választ: ha egy ilyen férfi elmegy a nővel valahova a lehető legnagyobb érzelmi büntetést fogja kiszabni: nem mutat lelkesedést, más nővel flörtöl, hangoskodik, illetlen megjegyzéseket tesz stb.

Pl. "kell"-e Önnek a kapcsolatban engedélyt kérnie, ha találkozni szeretne a barátaival, ha menni szeretne valahova? (Ha egy kapcsolatban az "elengedés-nem engedés" kérdése felmerül, gyanakodhatunk bántalmazó kapcsolatra, mert ez az alá-fölérendelt szülő-gyerek viszonyba illik, de nem két egyenrangú ember partnerkapcsolatába!)

Másik jellegzetessége a bántalmazó személynek, hogy utálja a párja barátait, és igyekszik elérni, hogy minél kevesebbet találkozzon velük. (Mert fél, hogy ráébresztik arra, hogy bántalmazó kapcsolatban él - pont azért, mert tudja, hogy ez nem alaptalan!) Egy egyenrangú partner inkább még biztatja a párját a társas életre, ha látja, hogy az bezárkózik.

 

 

  1. A hálószobában

 

            A bántalmazók nem mentesek attól a kultúra által közvetített ideológiától, miszerint a férfiakat megilleti a szex. Ez az úgynevezett "male sex right" azaz a "férfiak szexhez való jogának" képzete: biológiailag semmi sem bizonyítja, hogy a férfiaknak nagyobb szükségük lenne a szexre, mint a nőknek.

            A bántalmazók elvárják partnerüktől, hogy amikor csak akarják, rendelkezésükre álljanak szexuálisan, mivel úgy hiszik: minden körülmények között jár nekik az, hogy a nő kielégítse őket. Ha a nő nemet mondana a szexre,  a bántalmazó megharagszik, vagy „csak” megsértődik, hogy a nő lássa, azért van rossz kedve, mert akaratának ellen szegültek.

            Gyakori a nő élvezetének elhanyagolása, az ezzel kapcsolatos nemtörődömség (pl. az előjáték elhagyása, a nő kielégítésének elmaradása, jellemző módon a kapcsolat előrehaladtával). Tipikus bántalmazói elvárás, hogy a nő "ne tegye szóvá", ha nem elégült ki.

            Jellemző továbbá a nő által nem kívánt szexuális technikák erőltetése, az ezzel kapcsolatos érzelmi zsarolás vagy akár fizikai értelemben vett erőltetés is.

           (Megj.: egyes bántalmazók a partner alárendelésének szexuális vonatkozásait kihagyják, viszont ebben az esetben gyakran hivatkoznak erre, elvárják, hogy a nő ezt ne természetesnek vegye, hanem olyannyira (túl)értékelje, hogy a többi bántalmazó megnyilvánulás felett hunyjon szemet!)

 

 

  1. Az ellenvetés leszerelése

 A dolog kulcsa, hogy a bántalmazó hogyan reagál az ön ellenvetéseire, és miként sikerül azokat bagatellizálnia. A bántalmazó viselkedés egyik jellegzetessége, hogy a kapcsolattal, viselkedéssel kapcsolatos problémékat nem lehet vele érdemben megbeszélni, mert vagy kifogást keres, vagy meggyőzi a partnert, hogy felfújja, nem kellene így éreznie.

Példák az ellenvetések leszerelésére:

1. Zavarja önt a féltékenysége, és ezt meg is mondja neki. A válasza:

  • Ez azért van, mert annyira szereti önt
  • A legutóbbi barátnője megcsalta

2. Ön arról panaszkodik partnere túl sok mindenben korlátozza. Ő erre:

  • Csak biztos akar lenni abban, hogy ön jól van
  • Ez nem korlátozás, hanem törődés

3. Ön úgy gondolja, a partnere túl tolakodó:

  • Egyszerűen csak minden tudni akar önről
  • Nem kellene, hogy a szerelmeseknek titkaik legyenek egymás előtt

4. Önt zavarják a dühkitörései. Erre ő:

  • Azt mondja azért viselkedik így, mert nagyon szenvedélyes
  • Ráfogja valamire, ami aznap történt vele

5. Nagyon alattomosan kritizálja Önt, és ön szóvá teszi, hogy kegyetlenül viselkedik. Mire ő azt válaszolja:

  • Csak segíteni akar önnek a fejlődésben. (Komoly vészjelző!!!)
  • Ne legyen ilyen mimóza.

6. Ön közli vele, hogy több időt szeretne a barátaival és a családjával tölteni. Mire ő:

         Megérti, ám ragaszkodik hozzá, hogy ő is önnel menjen, majd mindent megtesz, hogy az ön számára kényelmetlen helyzetet teremtsen 

7. Ön szakítani akar, mert a partnere valami retteneteset csinált. Mire ő:

    • Csak azért tette, mert félt, elveszíti önt.

 

A bántalmazó nem tartja érvényesnek a partnere  ellenvetéseit. Úgy érzi, joga van ahhoz, hogy úgy bánjon önnel, ahogy csak kedve tartja. Szintén gyakori taktikája a bántalmazónak, hogy megvádolja önt: mindent aránytalanul felfúj, túlliheg.

 

 (További taktika a partner problémáit "hisztinek" minősíteni vagy egyéb devalváló jelzőkkkel illetni)

Csak amikor ön már végképp otthagyja őt, akkor esik a bántalmazó pánikba, és kezd esküdözni, hogy megváltozik. Ám még a legjobb szándékok mellett is csak a bántalmazók kis hányada (max 10%-a) képes alapvetően megváltoztatni a viselkedését. A többiek csak addig buzgólkodnak rajta, amíg vissza nem könyörgik magukat, majd csakhamar visszatérnek korábbi viselkedésükhöz. (Sőt, van, aki csak rosszabb lesz.)

 

            8. Szorul a hurok

         Ha ön úgy dönt, szorosabb kapcsolatra lép a bántalmazóval, összeköltöznek, vagy ne adj Isten összeházasodnak, számítson jelentős változásokra a férfi viselkedésében.

           Ön ekkorra már nagymértékben függ tőle. Ekkorra már elszigetelte Önt úgy szavaival, mint a viselkedésével. Ekkorra a bántalmazó már minden tőle telhetőt megtett azért, hogy ön úgy érezze, csak akkor van biztonságban, amikor vele van. Ekkorra ön talán már rendszeresen az ő szavaival és nézőpontjaival fogja megmagyarázni helyzetét másoknak, és önmagának.

            Mihelyt ön elkötelezte magát, a férfi többé nem érzi szükségét annak, hogy megerőltesse magát. Egyre nyilvánvalóbban parancsol, nem kér.

            Mihelyt az ujjára húzta a karikagyűrűt, egyre gátlástalanabbul fogja önt saját tulajdonának tekintetni, és mindig megszabja, mit tegyen. A bántalmazók súlyosan birtokló és betegesen féltékeny emberek.

            Sok nőt csak az elköteleződés után kezd fizikailag is bántalmazni a partnere. Bármilyen súlyos a támadás okozta sérülés, bármennyire megbánta tettét utólag, a férfi hamar megtalálja a módját, hogy elbagatellizálja az okozott kár jelentőségét, és önt okolhassa a történtekért. Kitartanak amellett, hogy végeredményben a nő hibája volt minden, még akkor is, ha korábban beismerték tettüket. A legtöbb bántalmazónak szelektív az emlékezete is.

            A legtöbb bántalmazó időről időre kirohanásokat produkál, számítva azok megfélemlítő hatására. Miután a férfi kitombolta magát, ön elfogadja a bocsánatkérést, majd önök mindketten megbocsátanak és felejtenek. A felejtés persze csak az ön feladata. Partnere emlékezni fog az ön minden hibájára. Ezt a taktikát több más egészíti ki:

  • Megfélemlítés: bizonyos együtt töltött idő után a férfi képes arra, hogy csupán arckifejezésekkel vagy gesztusokkal tudassa Önnel, ha mérges.
  • Fenyegetések: a legtöbb bántalmazó, ha ön szakítani akar vele, azzal fenyegetőzik, hogy kárt tesz önben, önmagában, esetleg a gyerekeiben, az ön családjában. (A partner megölésére vonatkozó fenyegetést, mint arról a hírekből hetente értesülünk, időnként be szokták váltani - ám az öngyilkosságra vonatkozót általában nem, illetve ha mégis, csak annak biztosításával, hogy az semmiképp ne legyen "sikeres". Ne hagyja magát ezzel zsarolni! Értesítse az öngyilkosság emlegetéséről a volt partnere családját, testvérét, legjobb barátját - ezzel az Ön felelőssége véget ért - a szerk.)
  • Kritizálás: ezek szintén egyre gyakoribbá és kegyetlenebbé fognak válni.
  • Megszégyenítés és zavarba hozás: a kapcsolat komolyra fordulása nem akadályozza meg a bántalmazót abban, hogy továbbra is a megszégyenítés és a zavarba hozás páros fegyverével ássa alá az ön önbecsülését
  • Aláaknázza az önbizalmát: hangsúlyozza, mennyire vágyik valamire, ami önben nincs meg, és amit nem tud elsajátítani. Kimutatja mennyire lenézi önt, és gúnyt űz abból, amihez ön ért.
  • Kártékony kitárulkozások: a férje kéretlenül mesél önnek más nők iránt érzett vonzalmáról (különösen, ha ezek a nők közel állnak önhöz). Célja az, hogy ön úgy érezzek, versenyeznie kell velük, vagy kételkedjen abban, számíthat-e rájuk.
  • Felelősség áthárítása: bántalmazóval párkapcsolatra lépni annyit tesz, elfogadni, hogy ön a felelős, ha valami rosszra fordul. Az ön tetteit kettős mérce szerint fogják megítélni. Ne számítson kölcsönösségre!
  • Megőrjítés: abból áll, hogy a bántalmazó meggyőzi önt: a dolgok nem úgy történtek, ahogy ön emlékszik. Pl. ragaszkodik hozzá: a tárgyak amelyekről ön biztosan tudja, hogy egy adott helyen voltak az otthonukban, sosem voltak ott. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy aláássa az ön önbizalmát, még önmaga előtt is.

            A becslések szerint Magyarországon minden 5. nő van, vagy volt élete során fizikailag bántalmazó kapcsolatban. Ez a nők 20%-át jelenti. Nagyon nagy szám! És ez „csak” a fizikai bántalmazásra vonatkozik, a lelki bántalmazás nincs benne, az ennél jóval nagyobb szám. Mindez azt jelenti: majdnem minden nő életében legalább egyszer volt ilyen jellegű, érzelmileg bántalmazó kapcsolatban.

            Ez alól sajnos én sem vagyok kivétel. A volt férjem előszeretettel alkalmazta a megszégyenítés, megfélemlítés eszközét, és valóban, szépen szisztematikusan felépítve. Az önbizalmam romokban hevert. Azt vettem észre, hogy szabályszerűen félek a férjemtől. A történtekhez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy eleve kisebbrendűségi érzésben szenvedtem (magasság miatt, két majd 10 évvel idősebb bátyus, stb.) Majd elkezdtem hastáncolni, és ez az önbizalomhiány egyre csökkent, és már a váláson gondolkodtam. A volt férjem megkérdezte akkor tőlem, hogy mitől változtam meg ennyire? Mire válaszoltam, hogy a hastánctól: ő erre azt felelte: „ha ezt tudom, soha nem engedtelek volna hastáncolni”. Amikor válni akartam, öngyilkossággal fenyegetőzött. A válópert beadtam, természetesen ő nem ölte meg magát. Ha ez a könyv idejekorán került volna a kezembe nagy valószínűség szerint soha nem mentem volna hozzá feleségül. Utólag jöttem rá, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat volt. Jelenleg a könyv abban segít, hogy a párkeresés során időben felismerjem a bántalmazó hajlamot. Úgy gondolom, az elolvasása minden nőnek hasznára válna.

 

 

Hasznos linkek: www.nane.hu

                       http://16akcionap.org/olvasnivalo

 

Hová fordulhatnak az áldozatok? - részletes információ: http://patent.org.hu/Hova_fordulhatnak_%20az_aldozatok.pdf

 

Információ és segélyvonal nemi erőszak túlélőknek: http://keretkoalicio.blogspot.hu/

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Utcai támadások nők ellen - mi a megoldás?

szeptember 18, 2010 - 19:01
Take Back the Night! felvonulás a 80-as években. Forrás: Durham University Archives.

Amikor az első eset után próbáltam lebeszélni az éjjeli hazamenetelről, megmakacsolta magát, és azt mondta, nehogymár csak mert ő nő, ne legyen joga éjjel bulizni, és az utcán közlekedni. "Vagy talán este 7 és reggel 6 között kijárási tilalom van a nőknek?" - tette hozzá ironikusan. Nem ő találta ezt ki: amikor feljelentette az utcai rablót, a rendőrök elsősorban arra voltak nagyon kíváncsiak, hogy ő a támadás előtt hol volt, kikkel, hány óráig, pontosan mit és mennyit ivott (ez aztán mit számít???