Kassán született, apja rabbi, anyja tanítónő volt. 1867-ben az Egyesült Államokba emigráltak, ahol szociális munkásnak tanult. 1887-ben házasságot kötött egy nála 22 évvel idősebb, nyolcgyerekes, német származású rabbival. A gyereknevelés és a háztartás mellett angolra fordította férje beszédeit és aktív szerepet vállalt a New York Women's Health Protective Association tevékenységében. Férje halála után a zsidó nőegyletben tevékenykedett, tanított és leányiskolát alapított. Az I. világháború idején nőket toborzott a megüresedett munkahelyekre. Tevékenysége felkeltette Woodrow Wilson elnök figyelmét, aki kinevezte a United States Employment Service és a National League for Women's Service vezetőjének. A háború után az európai zsidóság megsegítésén fáradozott, 1923-ban megválasztották a World Congress of Jewish Women elnökévé. Tevékenységét a II. világháború alatt és utána is folytatta, egészen 87 éves korában bekövetkezett haláláig. Életéről írt könyvét My Portion címmel 1925-ben publikálta.