Hol tartunk ma az emberi jogok érvényesítésében Szlovákiában?

CímHol tartunk ma az emberi jogok érvényesítésében Szlovákiában?
Közlemény típusaKönyv fejezet
A kiadás éve2014
SzerzőkPetőcz, Kálmán
Az könyv címeNőképek kisebbségben
Fejezet címeI. Emberi jogok, női jogok
Oldalak4-9
KiadóPhoenix Polgári Társulás
VárosPozsony
ISBN978-80-971527-1-0
Kulcsszavakdiszkrimináció, emberi jogok, jogérvényesítés, kisebbségi jogok
Összefoglalás

Csehszlovákia 1991-ben fogadta elaz Emberi Jogok Alkotmánylevelét, amely később beépültaz újonnan alakult Szlovák Köztársaság alkotmányába.1993-ban, Szlovákia függetlenné válásának évében tartot-ták Bécsben ‒ Pozsonytól 60 kilométerre ‒  az Emberi Jo-gok Világkonferenciáját. Az alkotmánylevélben foglaltakaz emberi jogokat érintő minimális konszenzust jelentettékSzlovákiában az elmúlt húsz év alatt. Ugyanez vonatkozika világkonferencia záródokumentumaira, globális mércévelmérve. Ma ez a minimális konszenzus felbomlani látszik.Vagy eddig is csak délibáb volt a konszenzus megléte? Ademokrácia, a jogállam és az emberi jogok egymást felté-telezik és erősítik. Ez az összefüggés Szlovákiában csakfoszlányokban van meg. A kisebbségi jogok nagyon sokesetben csak papíron léteznek, a hatalom birtokosai és azérintett csoportok képviselői gyakran homlokegyenest el-lentétes módon értelmezik ezeket a jogokat. Ugyanakkor azegyes kisebbségi, hátrányos helyzetű csoportok, közösségekis önmagukba fordulnak, és nehezen képesek összefogni,egymással szolidaritást vállalni, vagy közösen fellépni. Mitlehet és kell tenni ebben a helyzetben?

Webcímhttps://nokert.hu/szakirodalom/nokepek-kisebbsegben-2457
Teljes szöveg

Bevezetés

2010-ben, a tiszavirág életű Radičová-kormány indu-lásakor, a szlovákiai magyar közéletfigyelme elsősorban azállamnyelvtörvényre és az állampolgársági törvényre fóku-szált, egy kicsit naivan azt várva a Most-Híd párt személyé- ben kormányra került magyar politikai képviselettől, hogya két diszkriminatív törvényt majd heteken belül optimálisformába gyúrja, és a parlamenti többséggel elfogadtatja,mindenki megelégedésére. Emellett bonyolult tárgyalásokeredményeként fokozatosan átkerültek a Kulturális Minisztériumból a kormányhivatalba, illetve az emberi jogi ésnemzeti kisebbségi miniszterelnök-helyettes felügyelete aláa kisebbségi kultúrák támogatásához kötődő hatáskörök. Eközben azonban a kormányhivatal emberi jogi rész-legén két olyan új kezdeményezés volt születő ben, amelyetugyan nem kísért kiemelten a médiafigyelme, de amelynek – az elképzelések szerint – hosszú távon nagyon is gyümölcsöző hatása lett volna az egész emberi jogi és kisebbségi politikára és az evvel kapcsolatos közhangulatra. Az első ilyen kezdeményezés arra irányult, hogy alakuljon a kor-mány mellett egy állandó emberi jogi tanácsadó szerv. Habárnem túl nagy meggyőződéssel, de a hatásköri törvénybe akormány végül beemelte az Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbsé-gi és Nemi Egyenlőségi Tanács (a továbbiakban emberi jogitanács) intézményét, amely a parlament általi jóváhagyásután jogilag 2010. november 1-jével meg is alakult. Sőt, a törvény formálisan viszonylag előkelő státuszt kölcsön-zött az emberi jogi tanácsnak, hiszen az a sok éve működő Legiszlatív Tanács, valamint a Gazdasági és Szociális Érdek-egyeztető Tanács (tripartitás) mellett a kormány harmadik ál-landó tanácsadó szervévé lépett elő. A kormány összes többitanácsadó szerve (beleértve a kormánybiztosokat) pusztánkormányhatározat, és nem törvény alapján jön létre. A másik javaslatot már az emberi jogi tanács meger ősítésével terjeszthette a kormány elé 2011 júniusában az em- beri jogi miniszterelnök-helyettes: ez a kezdeményezés arrairányult, hogy a kormány dolgozzon ki és fogadjon el egyhosszú távú, átfogó emberi jogi stratégiát, amelynek részelenne egy kisebbségpolitikai koncepció és egy emberi joginevelésre és képzésre vonatkozó országos terv is.

A szlovákiai magyar közvélemény és a magyar pártok(e sorok írója a Most-Híd pártot és a Magyar Koalíció Párt- ját is magyar pártnak tekinti, mert így tekint mindkettőre aszlovákiai magyar választópolgárok zöme) e két fontos kez-deményezésr ől nem nagyon vettek tudomást. Jobbára csak-is az emberi jogi tanács Nemzeti Kisebbségi Bizottságábanés a kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztályán ajlótörténéseket követtékfigyelemmel. Mint hogyha a nemzetiidentitás megőrzéséhez szorosan kötődő nemzeti kisebbségi jogokon kívül más emberi jogi igény nem is nagyon létezne.Ez a szemléletmód kétféleképpen nyilvánult meg azévek során, és a gyakorlatban az eredeti (egyesült) MagyarKoalíció Pártja, majd a pártszakadás után mindkét magyar pártformáció is képviselte. Egyrészt az emberi jogi és kisebbségi problematikát leszűkítette a nemzeti kisebbségikérdéskörre, ezen belül is elsősorban az ún. magyar kérdéskezelésére. Nem foglalkozott érdemben és behatóan másemberi jogi kérdésekkel, pl. az esélyegyenlőséggel úgy ál-talában, az emberi jogi intézményrendszer fejlesztésének és erősítésének szorgalmazásával, az emberi jogi és interkultu-rális nevelés ápolásával, a nemek egyenlőségével, hátrányoshelyzetű gyermekek jogaival, fogyatékkal élők helyzetével,a mélyszegénységben élők gondjaival. Nem vállalt tehátkellő szolidaritást más hátrányos helyzetű csoportokkal.Persze ez a hozzáállás látszólag igazolást nyert azáltal, hogy a többségi társadalom és a többi hátrányos helyzetű csoportsem vállalt szolidaritást (vagy csak nagyon ritkán) a magya-rokkal aző igyekezeteikben.

1. Törvényi háttér, alkotmány

1.1. Általános kötelezettségek

A Szlovák Köztársaság alkotmányának 12. cikkelyerendelkezik az alapvető emberi jogok védelméről, mint ál-talános állami kötelezettségről:

(1) Minden ember szabad és egyenlő  méltóságában és jogaiban. Az alapvető jogok és szabadságjogok nem vehetők el, elidegeníthetetlenek, elévülhetetlenek és nem törölhetők el.

(2) Az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat a Szlovák Köztársaság területén garantálja mindenkinek, ne-mére, fajára, bőrszínére, nyelvére, hitére és vallására, po-litikai vagy más gondolkodásmódjára, nemzeti vagy szociá-lis származására, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz valótartozására, vagyoni helyzetére, származására vagy máshovatartozására való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezenokok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülön-böztetés.