Hol tartunk ma az emberi jogok érvényesítésében Szlovákiában?

CímHol tartunk ma az emberi jogok érvényesítésében Szlovákiában?
Közlemény típusaBook Chapter
Publikálás éve2014
SzerzőkPetőcz, Kálmán
Book TitleNőképek kisebbségben
ChapterI. Emberi jogok, női jogok
Pagination4-9
KiadóPhoenix Polgári Társulás
VárosPozsony
ISBN978-80-971527-1-0
Kulcsszavakdiszkrimináció, emberi jogok, jogérvényesítés, kisebbségi jogok
Összefoglalás

Csehszlovákia 1991-ben fogadta elaz Emberi Jogok Alkotmánylevelét, amely később beépültaz újonnan alakult Szlovák Köztársaság alkotmányába.1993-ban, Szlovákia függetlenné válásának évében tartot-ták Bécsben ‒ Pozsonytól 60 kilométerre ‒  az Emberi Jo-gok Világkonferenciáját. Az alkotmánylevélben foglaltakaz emberi jogokat érintő minimális konszenzust jelentettékSzlovákiában az elmúlt húsz év alatt. Ugyanez vonatkozika világkonferencia záródokumentumaira, globális mércévelmérve. Ma ez a minimális konszenzus felbomlani látszik.Vagy eddig is csak délibáb volt a konszenzus megléte? Ademokrácia, a jogállam és az emberi jogok egymást felté-telezik és erősítik. Ez az összefüggés Szlovákiában csakfoszlányokban van meg. A kisebbségi jogok nagyon sokesetben csak papíron léteznek, a hatalom birtokosai és azérintett csoportok képviselői gyakran homlokegyenest el-lentétes módon értelmezik ezeket a jogokat. Ugyanakkor azegyes kisebbségi, hátrányos helyzetű csoportok, közösségekis önmagukba fordulnak, és nehezen képesek összefogni,egymással szolidaritást vállalni, vagy közösen fellépni. Mitlehet és kell tenni ebben a helyzetben?

Webcímhttps://nokert.hu/szakirodalom/nokepek-kisebbsegben-2457
Teljes szöveg

Bevezetés

2010-ben, a tiszavirág életű Radičová-kormány indu-lásakor, a szlovákiai magyar közéletfigyelme elsősorban azállamnyelvtörvényre és az állampolgársági törvényre fóku-szált, egy kicsit naivan azt várva a Most-Híd párt személyé- ben kormányra került magyar politikai képviselettől, hogya két diszkriminatív törvényt majd heteken belül optimálisformába gyúrja, és a parlamenti többséggel elfogadtatja,mindenki megelégedésére. Emellett bonyolult tárgyalásokeredményeként fokozatosan átkerültek a Kulturális Minisztériumból a kormányhivatalba, illetve az emberi jogi ésnemzeti kisebbségi miniszterelnök-helyettes felügyelete aláa kisebbségi kultúrák támogatásához kötődő hatáskörök. Eközben azonban a kormányhivatal emberi jogi rész-legén két olyan új kezdeményezés volt születő ben, amelyetugyan nem kísért kiemelten a médiafigyelme, de amelynek – az elképzelések szerint – hosszú távon nagyon is gyümölcsöző hatása lett volna az egész emberi jogi és kisebbségi politikára és az evvel kapcsolatos közhangulatra. Az első ilyen kezdeményezés arra irányult, hogy alakuljon a kor-mány mellett egy állandó emberi jogi tanácsadó szerv. Habárnem túl nagy meggyőződéssel, de a hatásköri törvénybe akormány végül beemelte az Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbsé-gi és Nemi Egyenlőségi Tanács (a továbbiakban emberi jogitanács) intézményét, amely a parlament általi jóváhagyásután jogilag 2010. november 1-jével meg is alakult. Sőt, a törvény formálisan viszonylag előkelő státuszt kölcsön-zött az emberi jogi tanácsnak, hiszen az a sok éve működő Legiszlatív Tanács, valamint a Gazdasági és Szociális Érdek-egyeztető Tanács (tripartitás) mellett a kormány harmadik ál-landó tanácsadó szervévé lépett elő. A kormány összes többitanácsadó szerve (beleértve a kormánybiztosokat) pusztánkormányhatározat, és nem törvény alapján jön létre. A másik javaslatot már az emberi jogi tanács meger ősítésével terjeszthette a kormány elé 2011 júniusában az em- beri jogi miniszterelnök-helyettes: ez a kezdeményezés arrairányult, hogy a kormány dolgozzon ki és fogadjon el egyhosszú távú, átfogó emberi jogi stratégiát, amelynek részelenne egy kisebbségpolitikai koncepció és egy emberi joginevelésre és képzésre vonatkozó országos terv is.

A szlovákiai magyar közvélemény és a magyar pártok(e sorok írója a Most-Híd pártot és a Magyar Koalíció Párt- ját is magyar pártnak tekinti, mert így tekint mindkettőre aszlovákiai magyar választópolgárok zöme) e két fontos kez-deményezésr ől nem nagyon vettek tudomást. Jobbára csak-is az emberi jogi tanács Nemzeti Kisebbségi Bizottságábanés a kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztályán ajlótörténéseket követtékfigyelemmel. Mint hogyha a nemzetiidentitás megőrzéséhez szorosan kötődő nemzeti kisebbségi jogokon kívül más emberi jogi igény nem is nagyon létezne.Ez a szemléletmód kétféleképpen nyilvánult meg azévek során, és a gyakorlatban az eredeti (egyesült) MagyarKoalíció Pártja, majd a pártszakadás után mindkét magyar pártformáció is képviselte. Egyrészt az emberi jogi és kisebbségi problematikát leszűkítette a nemzeti kisebbségikérdéskörre, ezen belül is elsősorban az ún. magyar kérdéskezelésére. Nem foglalkozott érdemben és behatóan másemberi jogi kérdésekkel, pl. az esélyegyenlőséggel úgy ál-talában, az emberi jogi intézményrendszer fejlesztésének és erősítésének szorgalmazásával, az emberi jogi és interkultu-rális nevelés ápolásával, a nemek egyenlőségével, hátrányoshelyzetű gyermekek jogaival, fogyatékkal élők helyzetével,a mélyszegénységben élők gondjaival. Nem vállalt tehátkellő szolidaritást más hátrányos helyzetű csoportokkal.Persze ez a hozzáállás látszólag igazolást nyert azáltal, hogy a többségi társadalom és a többi hátrányos helyzetű csoportsem vállalt szolidaritást (vagy csak nagyon ritkán) a magya-rokkal aző igyekezeteikben.

1. Törvényi háttér, alkotmány

1.1. Általános kötelezettségek

A Szlovák Köztársaság alkotmányának 12. cikkelyerendelkezik az alapvető emberi jogok védelméről, mint ál-talános állami kötelezettségről:

(1) Minden ember szabad és egyenlő  méltóságában és jogaiban. Az alapvető jogok és szabadságjogok nem vehetők el, elidegeníthetetlenek, elévülhetetlenek és nem törölhetők el.

(2) Az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat a Szlovák Köztársaság területén garantálja mindenkinek, ne-mére, fajára, bőrszínére, nyelvére, hitére és vallására, po-litikai vagy más gondolkodásmódjára, nemzeti vagy szociá-lis származására, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz valótartozására, vagyoni helyzetére, származására vagy máshovatartozására való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezenokok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülön-böztetés.